Belső öröm

Az élet legnagyobb kincse a boldogság és e tapasztalat iránti vágy végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni. Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok. Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. Ott volt a természetes boldogság, a béke és az elégedettség érzése. De honnan jött a boldogtalanság? Mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság maga az önismeret, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. Valamit mindig keresünk, ami megteremtheti a boldogságunkat, legyenek ezek a kapcsolatok, a zene, a mozi, a kábítószerek, a ruházkodás, stb. Először valóban adnak valamilyen élvezetet és kielégülést, de az idő múlásával még többre van szükség, hogy a boldogságot fenntartsák. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása, mert egyre szélsőségesebbé válunk. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet. A keresés olyan szokássá válik, amit nem tudunk abbahagyni, és mire felismerem, hogy az, amit eddig kerestem, nem a boldogság igaz forrása, már sok terhet felhalmoztam a különböző szokásokkal és tapasztalatokkal, és tetteim következményeivel.  

Ugyanakkor biztos van valamilyen módszer, amivel meg tudom változtatni a régi szokásaimat, és visszanyerem a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Mire van szükségem, hogy a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. A saját mesteremmé kell válnom és meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom mindenben, a gondolataimban, a szavaimban és a tetteimben. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez önmagamnak is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez vezet magányhoz! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem. Lehet, hogy az egyensúly visszaállítására szükség van egy kis erőfeszítésre, de az elérés óriási, és az eredménye a harmónia és a belső öröm. 

Miért legyünk vegetáriánusok?

A vegetarianizmus nem pusztán vallási vagy erkölcsi kérdés.

Az ember eredeti természete, hogy vegetáriánus. Ezt a következők is bizonyítják:
Fogaink elsősorban növényi eredetű ételek megrágására alkalmasak (lapos őrlőfogaink olyanok, mint a növényevő állatoké). Ha összehasonlítjuk a testünk hosszát (általában 5 – 6 láb) a belünk hosszával, ami 24-25 láb hosszú, akkor láthatjuk, hogy az arány hasonló, mint a növényevő állatoknál. A húsevő állatoknál a test és a bél hossza kb. ugyanolyan. Ez is alátámasztja, hogy az emberi test nem állati eredetű ételek emésztésére lett megalkotva – viszont a hosszú bélrendszer lehetővé teszi a rostban gazdag növényi eredetű ételek lassú emésztését. A hús emésztéshez, és a mérgektől való gyors megszabaduláshoz rövid bélrendszerre van szükség. A hosszú bélrendszer nem tud gyorsan megszabadulni a nagyon mérgező salakanyagoktól. Manapság az orvostudomány is világosan rámutat a húsevés és a szívbetegségek és a rák között lévő kapcsolatra, aminek emberek milliói esnek áldozatul. Az állati eredetű ételek fogyasztásakor nagy mennyiségű koleszterin ülepedik le az érfalakon és az erekben, ami megakadályozza a vér áramlását a szív felé, ami magas vérnyomáshoz, különböző szívbetegségekhez és agyvérzéshez vezethet.

Nagyon kevés a vastagbél, végbél és mellrák az olyan nemzeteknél, ahol nagyon kevés húst esznek, mint pl. a japánoknál v. az indiaiaknál, ugyanakkor ezek a betegségek nagyon elterjedtek a húsfogyasztó lakosság körében. Húsevő állatoknak a rövid bélrendszerük teszi lehetővé, hogy minél előbb megszabaduljanak a gyorsan bomló és mérgeket termelő hústól. Az embernek a növényevőkhöz hasonlóan hosszú a bélrendszere. Ezért ha húst eszünk, az emésztéskor keletkező mérgek túlterhelik a veséket, ami köszvényhez, ízületi gyulladáshoz, reumához vagy akár rákhoz is vezethet.

Amikor egy állatot lemészárolnak, a húsa bomlásnak indul és gyorsan beteges szürkés-zölddé válik. A húsipar, hogy eltüntesse ezt az elszíneződést, nitrátot vagy salétromsót, nitritet és más adalékokat használ, hogy a hús élénk piros szint kapjon. A kutatások kimutatták, hogy ezek az adalékok rákkeltők. Ezen kívül nagy mennyiségű vegyszert kevernek az állatok takarmányába. Az állatokat úgy tartják életbe, hogy állandóan nyugtatókat, hormonokat, antibiotikumot és különböző vegyi anyagokat adnak nekik. Ez a folyamat még az állat megszületése előtt kezdődik és a haláluk után is folytatódik egy jó darabig. Ezek a gyógyszerek vagy vegyi anyagok, hormonok stb. a húsban maradnak, amit elfogyasztanak.

A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy az állatok mit élnek át a lemészárlásukkor.
A rabságban tartott háziállatok egész élete természetellenes. Mesterséges megtermékenyítés, hormonkezelés, természetellenes ételek vagy takarmány, csak azért, hogy hízzanak a születésüktől kezdve. Életük végéig borzasztó körülmények között élnek, majd végül lemészárolják őket. A karámok, ahol soha nem látnak napfényt, az elektromos döfő, az állatok ingerlése, terrorizálásá, és megfélemlítése, mindez része a mai modern állattenyésztésnek, szállításnak és lemészárlásnak. A kereskedelmi vágóhíd horror. A szenvedő állatot kalapácsütéssel, elektromos sokkal, agyat roncsoló fegyverrel némítják el. Ezeket a szerencsétlen állatokat a lábuknál fogva húzzák a magasba és mechanikus szállítóberendezés viszi őket a lemészárlásra a halálgyárban. Még élnek, amikor elmetszik a torkukat, a testüket kettéhasítják és halálra véreznek.

A húsevők kedvelt érvelése, hogy “nagyon sok húst kell ennünk, ugyanis sok állati fehérjére van szükségünk.” Ez a legszélesebb körben elterjedt szemfényvesztés, ami azt a félelmet kelti az emberekben, hogy ha nem esznek elég állati fehérjét, akkor nem kapnak elegendő energiát az egész napra. A napi szükséges 45 gr fehérjét könnyű megkapni, ha olyan vegetáriánus ételeket eszünk, mint pl. búzafélék, lencse, mogyoró, zöldségek és gyümölcsök. Különben is a szervezetnek könnyebb megemésztenie a növényekből származó fehérjét, mint az állati eredetűt.

Hús csak kevés embernek jut hatalmas költségekkel. Ahhoz hogy egy marha legalább 1 kg húst adjon, 16 font (7.2 kg) gabonát kell elfogyasztania és 10 font (4.5 kg) fehérjéből v. fehérjét tartalmazó takarmányból, amit elfogyaszt, csak 1 font (0.45 kg) állati fehérjét termel, ami alkalmas emberi fogyasztásra.

A környezeti szennyeződés a másik ár, amit megfizetünk a mértéktelen állattenyésztésért, ahelyett hogy gabonafélét termesztenénk. A vágóhidaktól és hizlalótelepektől származó erősen szennyezett szennyvíz a folyók és folyóvizek szennyeződésének a legnagyobb oka. 1 font (0.45 kg) búza termeléshez csupán 60 font (kb. 27 l) víz szükséges, míg 1 font (0.45 kg) hús előállításához 2.500 és 6.000 font körüli (1.134 – 2.721 l) víz szükséges.

Nemrégiben végzett kísérletek rámutattak arra, hogy bizonyos ételek közvetlenül befolyásolják az agy működését. Pl. a lecitinben gazdag ételek segítik az emlékezést. Az olyan étel, amiben nincs fehérje, de gazdag szénhidrátokban, órákig álmossá tesz bennünket. Az a tény, hogy az étel befolyásolja a tudatot már évszázadok óta jól ismert azok számára, akik jógát v. meditációt gyakorolnak.

A világegyetem energiából, rezgésekből áll és a gondolataink is energia, rezgések. Minden ételnek megvan a saját rezgése, frekvenciája, ami befolyásolja úgy a szervezetet (egészségünket), mint a tudatot.

Az ételeket három kategóriába lehet sorolni, függően attól, hogy milyen energiát tartalmaznak.
Az első kategória az u.n. “szatvik” vagy “szató”, szent (tiszta) étel. Az ilyen energiát tartalmazó étel tisztaságra, öntudatra, szeretetre, békére és boldogságra ihlet. Ebbe a kategóriába tartoznak a gyümölcsök, a zöldségek, a hüvelyesek, a dió, a mogyoró, a gabonafélék, a tej és a tejtermékek.

A második kategória az u.n. “radzsó” (nem ajánlatos) ételek. Az ilyen energiát tartalmazó ételek nyugtalanságra, izgatottságra, állandó rohanásra ihletnek. Amikor ez az energia befolyásol bennünket, akkor a test és tudat izgatott és ideges lesz, képtelen megnyugodni, ellazulni. Az ilyen ételek vagy italok koffeint tartalmaznak, mint pl. a feketekávé, de nagyon sok tea is, vagy a csípős, erős fűszerek, erjesztett ételek.A harmadik kategória az u.n. “tamó” (tisztátalan) ételek. Az ilyen energiát tartalmazó ételek eltompítanak, tunyaságra ihletnek bennünket, a testünket, a szervezetünket pedig a hanyatlás és betegségek felé viszik. Az ilyen ételek csoportjába tartozik a hús, a hal, a tojás, az alkohol, és az összes hagymafélék. 

Mi a lélek?

A Rádzsa Jóga meditációban a lelket, mint metafizikai energiát értelmezzük.  A lélek formája egy pont.  Egy parányi fénypont, ami még egy atomnál is kisebb, és amit még a legerősebb mikroszkóppal se lehet látni. A lélek megsemmisíthetetlen. A lélek halhatatlan. A lélek erőteljes. 

A tudomány is bebizonyította, hogy valami kicsi is lehet nagyon erős. Az atom olyan parányi, mégis hihetetlenül erőteljes. A mikrochip olyan kicsi, mégis egy egész könyvtár anyaga elfér benne.

Egy kis dolog is lehet erős, könnyű és gyors, mint a lélek.

Hol van a lélek?

Fontos megérteni, hogy a lélek hol helyezkedik el a testben. Ennek a megértése segít a figyelmed összpontosításában, mialatt meditálsz. A lélek – a halhatatlan energia fénypontja – a homlok közepén, a szemek mögött helyezkedik el, közel a tobozmirigyhez az agyban.

Miért ott? A léleknek szüksége van egy közeli kapcsolatra az aggyal, hogy a szükségleteit, a szándékait, a kívánságait gyorsan eljuttassa az agyhoz, ami cselekvésre készteti a testet az agyi (idegrendszeri) impulzusok által. Ha ezt esetleg nehéznek találod megérteni, akkor kérdezd meg önmagadtól: “Honnan jönnek a gondolataim?” Az agy olyan, mint egy számítógép. Te a lélek vagy az operátor.

Összpontosítsd a figyelmedet arra a pontra, ahol a lélek tartózkodik, azt a gondolatot használva: “Én egy lélek vagyok.” Gyengéden ismételd meg ezt a gondolatot néhányszor és észre fogod venni a “belső ébredés”-t – egy újfajta tudatosságot. Ez a lélek tudatosság. Gyakorlással képes leszel arra, hogy még gyorsabban ebbe a tudatosságba kerülj.

A lélek tudatosság egy másfajta látásmódot ad azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy valójában és néha ez nagyon különböző érzéseket kelt önmagadról és az életedről. 

Egyre jobban tudatába kerülsz a gondolataidnak, az érzelmeidnek, a hangulatodnak és reakcióidnak. A rendszeres meditáció erősíti a lélek tudatosságot. Úgy fogod érezni, hogy választási lehetőségeid vannak. Amint eldöntöd, hogy mire fordítod a figyelmed és energiád, az egész életed kezd csendben megváltozni.

Ez az átélés egyre mélyebb lesz, amint megtanulsz összpontosítani. Mivel mindig lesz valami, ami elvonja a figyelmedet, így az első lépés, hogy megtartsd a figyelmed célját a meditációban. Mielőtt leülsz meditálni, legyen egy világos célod, amire a gondolataidat összpontosítod.  Azzal, hogy megőrzöd ezt a célt, könnyebben észreveszed, amikor más gondolatok kezdik befolyásolni a tudatodat. Ilyenkor egyszerűen visszafordítod a gondolataidat a meditációd témájára.

Te, a lélek

Te sokkal több vagy, mint a fizikai tested. Az igazi éned a lélek. Te egy lélek vagy és rendelkezel egy testtel.

A lélek egy szubtilis, finom energia. A lélek egy szellemi energia, teljesen különbözik az anyagi testedtől. Te, a lélek nem vagy fekete vagy fehér, öreg vagy fiatal, egészséges vagy beteg, nő vagy férfi. Te, a lélek az életerő vagy a testedben.

Veled kapcsolatban minden felvételre kerül a lélekben; az összes emlékképed, a gondolataid és érzelmeid.  Mindaz, ami megfoghatatlan, lejegyzésre került a lélekben, mint pl. hit, magatartás, remények, álmok, emlékképek, szokások és személyiségjegyek.

A lélek olyan csodálatos – képes mindent, minden információt elraktározni veled kapcsolatban, ami te vagy.  A lélekben ott van a felvétel mindenről, amit láttál, mondtál, tettél, minden egyes gondolat, amit megteremtettél az életed kezdetétől.  

Minden ember úgy születik ebbe a világba, hogy megvan az a képessége, hogy szeressen, békés, elégedett és boldog legyen. A rádzsa jóga meditációban ezeket nevezzük a lélek “eredeti tulajdonságai”-nak.  Azonban az életed során sok más tulajdonságot is felhalmozol, mint harag, stressz, félelem, aggodalom és egoizmus. A meditáció célja, hogy megtapasztald és átéld az eredeti tulajdonságaidat az összpontosított gondolataid által.

Amikor kezded megtapasztalni az eredeti tulajdonságaidat, és a figyelmedet a magasabb énedre irányítod, a negatív tulajdonságaid automatikusan elkezdenek gyöngülni. Amikor a napi meditációdban összekapcsolódsz az eredeti, pozitív tulajdonságaiddal, akkor az önbizalmad erősödik, és úgy érzed, hogy ura vagy önmagadnak és életednek.  Úgy érzed, hogy sokkal több erőd van, hogy azt tedd, amit akarsz, és az legyél, aki valóban lenni szeretnél. Ily módon az önbizalmad helyreáll, és úgy érzed, hogy valóban te irányítod az életedet.

Elengedés

Életünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy sok dologhoz ragaszkodunk, leginkább a múltból. Igy nem tudjuk, hogy mit jelent szabadnak lenni. Néha azt gondoljuk, hogy csak akkor tudunk végrehajtani dolgokat, ha kitartunk mellettük, legyen szó egy kapcsolatról vagy egy helyzetről. Ha egy madarat erősen fogunk, valószínűleg összenyomjuk. Még akkor is, ha egy madarat gyengéden fogunk meg, a madár nem teljesíti létezésének küldetését, ami a repülés. Ha egy virágot tartok a kezemben, meddig fog megmaradni? Ha engedem, hogy a virág a vízben tovább éljen, hosszabb ideig megmarad. Ha a virág a földben él, a természetes környezetében, még hosszabb ideig fog élni. Először ott van a vágy, hogy szükségem van arra a virágra, tehát levágom. De nem elég, hogy a virág a vázában van, annak az enyémnek kell lennie, és így megtagadom annak a létezését.

A kapcsolatokban, ha valakihez ragaszkodom, nem adok teret és szabadságot a másiknak, hogy kifejezze önmagát, és az legyen, aki, valójában. Ragaszkodni valamihez és azt nem elengedni, ez mutatja a saját bizonytalanságomat. Félek, tehát ragaszkodnom kell valamihez. Abban a pillanatban, amikor stabillá válok és biztos vagyok önmagamban, amikor van önbizalmam, többé már nem ragaszkodnom.

Ha nincs elengedés, nem engedem meg a másiknak, hogy fennmaradjon. Miért nem akarjuk elengedni a körülményeket? A körülmények változnak, semmi nem marad ugyanolyan. Sokszor ragaszkodunk az eseményekhez a tudatunkban. Egy bizonyos helyzet képe, vagy valaminek a benyomása, ami ott maradt a tudatunkban, tovább ismétli önmagát a fejemben. Én ragaszkodom ehhez a tudatállapothoz, ami igen értékes teret foglal el bennem. Csak egy korlátozott mennyiségű tér van a tudatomban. Választhatok, hogy mit kezdek vele. Néha úgy tűnik, mintha a csodálatos emlékek eltűnnének, és csak a fájdalmas emlékek maradnának meg. Ez furcsa, mert nem akarok fájdalmat tapasztalni, és mégis, a fájdalmas emlékekhez ragaszkodom. Azzal, hogy ezekről az eseményekről gondolkozom újra és újra, táplálom önmagamat az ismétlődő fájdalommal. Nem a másik a zsarnok, az elnyomó. Én magam válok önmagam áldozatává azzal, hogy nem engedem el azt a bizonyos helyzetet. Szerencsére nem mindig vagyunk ebben az állapotban, de vannak életperiódusok, helyzetek vagy kapcsolatok, amikben megragadunk. Fontos, hogy megengedjem önmagamnak, hogy fejlődjek, és előre haladjak. Ha ezt megteszem önmagamért, akkor teret és engedélyt adok másoknak is, hogy tovább haladjanak és fejlődjenek.

Ez az elmélet – de hogyan lehet megtenni? Az első dolog, hogy felismerem, hogy nekem kell valamit tennem a saját belső világomért, mert a folyamat a tudatban megy végbe. Belső szinten kell szabadnak lennem. A legtöbb ember azt gondolja, ha külsőleg elrendezik és rögzítik a dolgokat, akkor a dolgok jobbak lesznek. A dolgokat külsőleg elrendezni, olyan, mintha ragasztót használni, ami egy kis ideig összetart, de aztán újabb és újabb ragasztó-csíkokra van szükség. Egy gyors rögzítés nem elég. Ha megértjük, hogy a dolgok a tudatban kezdődnek, és aztán mennek kifelé, elkezdhetjük keresni a válaszokat önmagunkban, és akkor tudunk tartós megoldásokat találni.

Az elengedés nem jelent elvágást. Elvágni a dolgokat nem jó. Gyengéden félreállni, szabaddá válni, és ráébredni arra, hogy képes vagyok az elengedésre a megfelelő pillanatban, amikor a dolgok készen állnak arra, hogy változzanak - ez egy sokkal lágyabb és kevésbé fájdalmas folyamat.

Kérdezzük meg önmagunktól: mi az, amire valóban szükségem van? Amikor elkezdem kielégíteni a saját belső szükségleteimet, felismerem, hogy valójában nem is kell ragaszkodnom ahhoz a madárhoz. Amikor kitárom a kezem, és látom, ahogy a madár szabadon elrepül, képes vagyok szeretni és méltányolni annak a szépségét és repülését. A madár lehet, hogy visszatér és megpihen a kezemen a saját akaratából és választásával.

Hasonlóan ehhez, el kell engednem a vágyaimat. Amikor megszületik egy vágy, ott forog bennem, újra és újra felmerül a tudatomban mindaddig, amíg ki nem elégítem. Ahogy a vágy teljesül, újabb vágyak merülnek fel. Egyre több. Ez egy végeláthatatlan folyamat, és soha nem juthatok el a béke és a teljesség állapotához.

Nagyon sok üres tér van a lélekben. Azt gondoljuk, hogy azokat az üres tereket majd feltölti a pozíció, a tulajdon, és a partnerek. A módszer, hogyan kitöltsük a teret, nem a futó kapcsolatok, vagy a változó pozíció a munkahelyen, vagy a tulajdon. Azzal tudom magam feltölteni, hogy összekapcsolódom a saját belső erőforrásaimmal, és kapcsolatot teremtek az istenivel. Ez a végtelen Forrás soha nem hagy el és nem tesz szárazzá. Ahogy feltöltöm magam, érzem a szeretet, a béke, az öröm erejét, ahogy visszatér a belső lényemhez. Biztonságban vagyok, bízok önmagamban. Többé nincs szükségem arra, hogy emberekhez vagy dolgokhoz ragaszkodjam. Amikor másokkal vagyok, jelen van a szeretet és a boldogság érzésének cseréje, de mégsem függök tőlük. Ha nincsenek a közelemben, akkor sem hiányolom őket. Ez a szabadság állapota, amit a lélek képes megtapasztalni. Az elengedés nem kényszer vagy áldozat. Az elengedés azt jelenti, hogy félrelépek, és szabad vagyok. Azt jelenti, szabadságot adok és teret biztosítok másoknak. Az elengedés állapotában képes vagyok hátralépni és távolból szemlélni a dolgokat. Ha a dolgokat túl közelről szemlélem, nem kapok világos képet. Amikor csak egy fát látok, nem ismerem fel, hogy az egy egész erdő része. Egy kicsit visszalépve engedem, hogy a dolgokat szélesebb távlatból lássam. Másképpen látni a dolgokat, a belső bölcsesség folyamata. Megtanítani önmagamat, hogy a dolgokat különböző szempontból lássam, ez a szellemiség útja.

Válaszaink többsége nem logikus, de érzelmi alapú. Amikor valami történik, az érzelmeink, az érzéseink azonnal felmerülnek, és a válaszaink azonnaliak. Választhatjuk azt is, hogy így élünk, állandóan reagálva, káoszt teremtve, majd később azt rendbe téve. A gond az, hogy a rendbetétel, és a takarítás folyamata időt vesz igénybe. Az elengedés azt jelenti, hogy a béke belső állapotában vagyunk, és azt tesszük, ami helyes, és a helyzetnek megfelelő. Amit megtehetek, hogy megtanulok megfontolt választ adni, ami melegséggel teli, szeretettel teljes és megértésen alapszik. Nemcsak látni és reagálni, de teret adni önmagamnak a megállásra, az elmélkedésre… és aztán a válaszra.  

Elégedettség

Annak érdekében, hogy elérjük, megtapasztaljuk és fenntartsuk az elégedettség vagy teljesség állapotát, először is, fel kell ismerni, hogy mi az igazi szabadság, aztán meg kell tanulni használni annak érdekében, hogy erősítse és segítse elérni a bennünk rejlő teljes potenciált. A szabadság a kulcs az elégedettséghez. Azt is ellenőrizni kell, hogy mi visz közel a teljesség állapotához, és mi távolít el attól. Bármilyen gyengeség, vagy ha nem tudjuk az erényeinket vagy az erőinket a megfelelő időben használni, egy adott helyzetben, azt jelzi, hogy hiányzik a koncentráltság, a belső stabilitás, stb., ami az energia elvesztéséhez vezet, márpedig a pozitív energiára mindenféleképpen szükség van az elégedettség megtapasztalásához. Szabadítsuk meg önmagunkat azoktól a jellemvonásoktól és személyiségjegyektől, amik meggátolják a fejlődésünket és nem engedik, hogy a belső tiszta lényünk megnyilvánuljon teljes képességében. Annak érdekében, hogy az elégedettség állapotában éljünk, felelősséget kell vállalnunk a saját mentális és emocionális világunkért. Ha ezt nem tesszük meg, az elégedettség hamar elszáll. A teljesség eléréséhez nemcsak belső kontrollra van szükség, de azt is ellenőrizni kell, hogy nem hagytunk-e nyitva bármilyen ajtót a gyengeségek előtt, amik befolyásolják a személyiségünket. Ha az egyik oldalon megerősítjük önmagunkat, de máskor gyengítjük, soha nem leszünk képesek arra, hogy elérjük a stabil belső erő állapotát. Például, ha egy vödröt a vízcsap alá tartunk, de az a vödör valahol lyukas, mindegy, hogy mennyi vizet öntünk bele, soha nem fog megtelni teljesen. Hasonló módon ez történik velünk is. Ezért fontos ellenőriznünk, hogy milyen lyukak vannak a személyiségünkben, amiken keresztül energiát vesztegetünk el, és az erőfeszítésünk, hogy elégedetté váljunk, csak remény marad.

Erőszakmentesség 2

Az erőszak nem csak fizikai. Létezik a tudat, az intellektus, az érzelmi és testi erőszak is. Ez a mai társadalom értékrendjének az eredménye. A tudat félelmet, feszültséget, kapzsiságot teremt és ez végül stresszt eredményez. A tudat békétlenné válik, mert túl van terhelve a sok negativitással és eljön az idő, amikor ez teljes összeomláshoz vezet. Ahol nincs béke, ott nem lehet tisztaság. Ott nem lehet helyes döntéseket hozni, amik hasznosak az énnek és másoknak is. A stressz és a mentális összeomlás megmutatkozik a tudat erőszakosságában. Az egyik fő módszer, hogy ezt a konfliktust feloldjuk, ha megváltoztatjuk az értékeket, a magatartást és a gondolatokat azzal, hogy pozitívabbá, toleránsabbá és önzetlenebbé válunk. Az intellektusunk, vagyis a megértésünk képessége akkor szenved az erőszaktól, amikor arrogancia van, amikor ragaszkodunk az ötleteinkhez és másokkal szemben kritikusak vagyunk. Mások felett ítélkezni, vagy őket felcímkézni, mindezek rossz érzéseket teremtenek, amik végül verbális és fizikai erőszakhoz vezetnek. A külső erőszak a gondolatokból indul el. Így, ahogy a megértésünk pozitív módon változik, az erőszak szintje is biztosan csökken. Az igaz megértés és bölcsesség abból fakad, ha megértjük, hogy az élet örökkévaló szabályait állandóan követnünk kell, amik az összes élet tiszteletét jelentik, hogy minden élő dolognak joga van ahhoz, hogy létezzen és szabad legyen. Amikor egy személy megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes módon erőszakmentessé válik.

Az érzelmeinkben erőszaktól szenvedtünk és másoknak is erőszakot adunk. Az érzelmi erőszak, mint a gyűlölet, a bosszú, az elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs tolerancia és nincs öntisztelet. A pszichológiai és mentális összeomlás az érzelmi erőszak eredménye. A negatív érzelmek, legyen ez az én, vagy mások iránt, nagymértékben összekapcsolódnak az önbecsülés és az öntisztelet hiányával. Néhány ember oly mértékben beleragad abba, hogy mi a helytelen, mi a rossz, mert állandóan másokat ellenőriz és kritizál, hogy elfelejti, hogy önmagát nézze. Ilyenkor hiányzik a kapcsolataiból a szeretet és a könyörület. A szeretet hiánya a béke hiányát jelenti és a béke hiánya erőszakot jelent. Ez az erőszak vált az emberek kultúrájává. Ez az, ahol ma tartunk. Szerencsére sok ember kezdi felismerni, hogy valaminek meg kell változnia, elsősorban önmagában. A gondolatainknak, a megértésünknek, az érzéseinknek, a tetteinknek most meg kell teremteniük a béke kultúráját. Többé nem szabad fenntartanunk az erőszakosság kultúráját.

Ott van az erőszak a test iránt. Azok vagyunk, amit eszünk. Ha erőszakos energiát veszünk magunkhoz, akkor mi is biztos agresszívak és erőszakosak leszünk másokkal. Az ételt általában a legjobb orvosságként írják le, mind a fizikai, mind a mentális betegségek kapcsán. Az étel, attól függően, hogy mit eszünk, lehet orvosság, de lehet méreg is. Ehhez kapcsolódva sok tett, amit ma normálisnak tartunk, természetellenes és betegséghez, összeomláshoz vezet. Például: a tüdőnk arra van, hogy a testünket és az agyunkat oxigénnel lássa el. A dohányzás is egy formája a test nem tiszteletének. A tüdő ilyen helytelen használata is egy erőszak, ami végül egyensúlytalansághoz vezet.

Az erőszak általában két szinten történik, önmagunk, vagy mások elnyomásában. Amikor az emberek elnyomnak másokat, mert azt gondolják, hogy ők magasabb rendűek és, joguk van mások ellenőrzéséhez, ez a hatalom, az erő helytelen használata, ami gyakran megtörténik a vallásokban, a politikai és személyes életünkben. Az elnyomás az emberi létezés természetellenes állapota. Ezért nincs béke, boldogság és egy ilyen állapotban nem lehet ott a teljesség érzése sem. Ahhoz, hogy önmagunkat eltávolítsuk az erőszaktól, szükség van arra, hogy lefegyverezzük önmagunkat. Lefegyverezzük a szemeinket, hogy ne nézzünk kritikusan, és megtanuljunk másokat pozitívan látni. Méltányoljuk a jó minőségeiket, és ne ragadjunk bele mások gyengeségeibe. Le kell szerelnünk a füleinket, hogy valóban meghalljuk, amit a másik mond és akkor nem lesz félreértés. Le kell szerelnünk a legerőteljesebb fegyverünket, amivel rendelkezünk, a nyelvünket. A szavak lehetnek hidak, amivel elérhetünk másokat, kifejezzük önmagunkat, bátorítunk, de ha rossz érzések és önző szándékok vannak, akkor a szavak olyanok, mint a mérgező nyíl, ami a másikat megsebzi.

Hogyan tudjuk ezeket a változásokat megteremteni és ellépni az erőszakosság szokásától? Ez a mi személyes választásunktól függ. A választás önmagában is egy nagy erő, amit gyakran nem ismerünk fel. Amikor az életünkben van egy másik cél, amikor eldöntjük, hogy a tudatunkat és az intellektusunkat pozitív módon fogjuk használni, akkor beültetjük a változás magját a tudatosságunkba. De erre a magra figyelnünk kell azzal, hogy szellemi tudással és a csend fényével locsoljuk. A fejlődéshez szükségünk van tudásra, csendre és szeretetre. Lényegében erről szól a meditáció is. A meditáció egy olyan folyamat, amiben elkezdjük önmagunkat gyógyítani azzal, hogy megismerjük önmagunkat. Becsülettel és toleranciával megvizsgálom mindazt, amit meg kell változtatnom, és valamit tenni kezdek. A panaszkodás abbahagyása és a változás elkezdése már fejlődés. A csend, ami a Rádzsa jóga meditáció alapja, kapcsolat az igazi énnel és a lélek eredeti minőségeivel. Másodsorban, kapcsolat a tiszta béke Örökkévaló Forrásával az Univerzumban, a Legfelső Lénnyel. A Lénnyel, aki soha nem erőszakos. Ez a Tiszta Lény soha nem büntet, soha nem ítélkezik. Ő erőszakmentes. Ami ezen a világon, ezen a Földön igaztalan, szomorú és fájdalmas, nekünk, emberi lényeknek a teremtése, akik elfelejtettük, hogy tiszteljünk másokat, tiszteljük önmagunkat. A csend gyógyít. A csend feltölt minket a béke és a szeretet pozitív erejével és ezáltal az erőszak, amit a tudatlanság okozott, fokozatosan szertefoszlik. A csend, a bölcsesség és a Tiszta Forrással való kapcsolat képessé tesz arra, hogy valóban békések legyünk másokkal és a Kozmosszal is egyensúlyban maradjunk. 

Ahimsa - Erőszakmentesség

A vegetáriánus életstílust gyakran összekötik az erőszakmentesség értékével, vagyis a velünk született tisztelettel az összes élő dolog iránt. Az erőszakmentesség azon a megértésén alapszik, hogy egy emberi lény természetes természete a béke, a rend és a harmónia. Az erőszakmentesség, vagy ahimsa nem pusztán egy keleti életszemlélet, de az ősi nyugati kultúrákban is nagyon szilárdan hittek ebben. Az egyik legjobban ismert vegetáriánus abból az időből, a filozófus-tudós, Pitagorasz.

Pitagorasz egy görög szigetről, Szamoszról származott. Több, mint húsz évig tanult Egyiptomban, majd dél-Olaszországban telepedett le, ahol megalapította a tudósok első közösségét. Ez a közösség arról volt ismert, hogy az igazságot kutatták. A tudomány célját abban látták, hogy el kell érni, és fel kell fedezni az igazságot, amit realitásnak neveztek. Nem a tények és tárgyak igazságát, ahogy ez most a modern tudományokban történik, de az igazságot, amely az Univerzum szabályát jelenti, amit a filozófus tudósoknak a csenden, a tiszta gondolaton és a tudáson keresztül kellett felfedezniük. Ez minket Albert Einstein nagyon jól ismert kijelentésére emlékeztet: „én szilárdan hiszek abban, ahogy az ősök is hitték, hogy a tiszta gondolat tudja megérinteni a realitást.” Tehát, a pitagoraszi iskolának a célja az volt, hogy az én újra összekapcsolódjon az univerzális realitással, azt újból felismerje, vagyis személyesen megtapasztalja a Kozmosz eredeti és alapvető harmóniáját. A Kozmosz harmóniát, egyensúlyt, békét és rendet jelent az örökkévaló Univerzumban. Az emberi élet, valójában az összes élet ennek a kozmikus harmóniának és rendnek volt a része. De ki tudja megtapasztalni az eredeti harmónia kozmikus mintázatát? Pitagorasz számára csak azok voltak erre képesek, akik csendben, koncentráltan és erőszakmentesen tanultak. Egy erőszakos karakter, egy erőszakos tett leblokkolja a keresőt, megállítja őt abban, hogy belépjen a kozmikus harmónia megértésébe és megtapasztalásába. Ezért a közösség összes új tagjának két éven keresztül meg kellett őrizni a csendet /néhányan öt évig is csendben maradtak/, mielőtt megengedték nekik, hogy kutassanak és részt vegyenek a kísérletekben és megbeszéléseken. Ennek a csendnek az volt a célja, hogy a tudatot és az intellektust teljesen szabaddá tegyék a haszontalan gondolatoktól és vágyaktól, amik olyanok voltak, mint a felhők és hegyek, amik elrejtik az igazság fényét. A csendnek ott volt a dupla szerepe, a tudat megtisztítása, de az is, hogy segítse az Örökkévaló Eggyel való kapcsolatot a gondolat által, vagyis, hogy elérjék a Kozmosz isteni felépítését. A csend gyakorlásával együtt az igazság keresőinek tiltott volt, hogy bármilyen típusú húst egyenek. Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erőszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetsző. Bármilyen típusú erőszakosság megsemmisíti a tisztaságot és átláthatóságot. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük. Senkit nem fogadtak el, bármennyire okos, vagy fontos volt, ha bármilyen módon erőszakos személyiséggel rendelkezett, például: hazudott, lopott, vagy bármilyen fizikai erőszakban vett részt. A kutatóknak meg kellett őrizniük a cölibátust is, mert teljes koncentrációra volt szükség a tanulmányban. Pitagorasz mélyen hitte, hogy mindezek szükségesek, mert teljes tisztaságra van szükség ahhoz, hogy valaki elérje az élet igazságát.

Az igazságot kutatni, azzal kísérletezni, vagy azt megbeszélni, önmagában nem elegendő. Az igazságot csak intellektuális folyamaton keresztül nem lehet elérni, de a tudatot és intellektust egy olyan befogadó állapotba lehet helyezni, hogy az isteni igazság kinyilvánítsa önmagát a becsületes keresőnek. 

Visszatérés az édes otthonba - Meditáció

http://www.youtube.com/watch?v=g9cM8lL1tqA

A változás kora

Több szentírás utal arra, hogy Isten, a Legfelső Lény inkarnálódik (v. testet ölt) és szerepet játszik a földön. Ez az időszak a nagy változások kora, amit csak egy olyan Szellemi Erő tud véghezvinni és generálni, aki örökkévalóan tiszta. Ennek az emléke a Shiv Jayanti ünnep (hindu ünnep), ami Isten születését jelenti, természetesen szellemi aspektusból, hisz Isten esetében nem beszélhetünk emberi születésről. Ezt az ünnepet Shiv Ratrinak is nevezik, ami Isten ékszakáját is jelenti, vagy pontosabban az emberi civilizáció éjszakáját, amikor, bár nagyon sok tudásunk van a minket körülvevő világról, a természet és az anyag működéséről, ám nagyon keveset tudunk önmagunkról. Elfelejtettük a szellemi önazonosságunkat, és egyre inkább az anyag, a test, a szerepeink tudatossága irányít. Ezért beszélünk éjszakáról. De mint a fizikai világunkban, úgy szellemi szinten is, az éjszakát mindig a hajnal, és a nappal követi, amikor minden felébred. Használhatjuk az évszakok változásának analógiáját is. Télen nem gondolunk arra, hogy a természet meghalt, mert szürkeség és hideg van, és a fák csupaszak. Tudjuk, hogy a telet mindig a legjelentőségteljesebb időszak követi, a tavasz, amikor minden újjá éled, amikor a virágok színpompásan ragyognak, és a madarak köszöntik az újjáéledő természetet.

Lassan hajnalodik. Nagyon sok jele van annak, hogy a változásnak főként szellemi, és aztán fizikai szinten is meg kell történnie. Ezért keressük egyre többen a szellemi válaszokat az élet nagy kérdéseire: élet és elmúlás, a bennünk lévő szép és gonosz, a kozmikus törvények ismerete, de leginkább azt szeretnénk megtudni, hogy van-e az Univerzumban egy olyan Erő vagy Hatalom, ami mozgatja és segíti a változást.

Életünk minőségének a növelése

Életünk minőségének a növeléséhez nyolc különleges erőt kell kifejlesztenünk. Az első a megkülönböztetés ereje. Annak a képessége, hogy felismerjük és megkülönböztessük az igazat a hamistól, a mesterségestől, felismerjük az erősségeket és a gyengeségeket. A második a jó megítélő-, vagy döntéshozó képesség. Ez az az erő, aminek segítségével megfelelő módon cselekedhetünk, miután felismertük az erősségeket és a gyengeségeket. A harmadik a befelé fordulás, az érzékszerveinktől történő elfordulás, hogy elszakadottá váljunk a külső körülményektől és a lélekre, a szellemi lényre koncentráljunk. A negyedik a tolerancia ereje. A tolerancia erejével képesek vagyunk jól kezelni a szituációkat, az életünkben előforduló nehézségeket és kihívásokat, a stresszt és a belső ellenállást, amik tesztként vagy próbaként kerülnek elénk. Az ötödik a szembenézés ereje. Ezzel a nagyszerű belső erővel szembe tudunk nézni a bennünket váratlanul érő viharokkal és csapásokkal. Félelem nélkül és türelemmel nézünk szembe az élet kihívásaival. A hatodik az alkalmazkodás, vagy elmerítés ereje. Ezzel az erővel alkalmazkodunk mások szerepéhez és személyiségéhez. Mint ahogy az óceán bármikor befogadja a beleömlő nagy folyókat, ugyanilyen módon alkalmazkodunk másokhoz, nyugodtan, jó kívánságokkal és ellenállás nélkül. Hetedik a gondolatainknak és az érzelmeinknek az összepakolása. Ez az erő bármikor képes leállítani a reakcióinkat és érzelmi konfliktusainkat. Ezzel a belső erővel minden részlet egy világos megértési pontba kerül. Nem lesznek ránk befolyással a hirtelen “áramütések”. A nyolcadik az együttműködés ereje. Ha együttműködünk, akkor bármilyen nagy feladat könnyen elvégezhető.

A Rádzsa jóga gyakorlásával mind a nyolc erőt fejleszteni tudjuk önmagunkban, és az életünk erőteljessé válik. Az erők eléréséhez a kulcs: a jóga. A jóga egy egyszerű, de szubtilis (nagyon finom) kapcsolat a lélek és a Legfelső Lélek között. A jóga a módszer, hogy megnyissuk önmagunkat a Legfelső Energiának a Szeretet, a Béke és az Erők Óceánjából, amely megtisztítja a lelket. A jóga emlékezést is jelent. Ha mélyen magunkba tekintünk, megtapasztaljuk a saját valóságunkat. Isten békés csendjének és az eredeti lakóhelyünknek az emléke élővé válik. A jóga erre a legemelkedettebb állapotra való emlékezés. Ugyanakkor a mély tapasztalat alapja a tudás és a szellemi megértés, ami túlvisz bennünket a körülöttünk lévő világ korlátain. A Rádzsa jóga meditáció gyakorlásán keresztül visszanyerjük elveszett erőinket és minőségünket. 

A gondolkodás, mint művészet

Egy művészeti alkotást, eredettől függetlenül, általában a művész tölti meg élettel, formálja, és tökéletesíti. Ugyanez vonatkozik a gondolkodás művészetére is. Mindannyian áldottak vagyunk a gondolkodás képességével. Ugyanakkor folyamatos gyakorlás és önfegyelem szükséges a gondolkodás művészetének tökéletesítéséhez, ahhoz hogy megtapasztalhassuk a jót és megoszthassuk másokkal.

Szellemi lényként tréningezem és fegyelmezem a tudatomat. Ugyanúgy, ahogy a művészet is egy bizonyos kulturális háttér mellett virágzik, hasonló módon, a megfelelő társaság, az atmoszféra, a tanulás, mind szükségesek ahhoz, hogy fejlesszük a gondolkodás művészetét. A kezdeti időszakban a gyakorlás és a hasonló utat járókkal folytatott eszmecsere sokat segít abban, hogy felhalmozzuk, stabilizáljuk a szükséges erőt. Később valószínűleg már képesek leszünk arra, hogy ezt önállóan, minden külső segítség nélkül is megtegyük ezen az izgalmas utazáson, mert addigra kifejlesztettük önmagunkban azt a belső erőt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megvédjük önmagunkat minden ellenállással szemben.

Ugyanakkor, ha nem vállaljuk fel a felelősséget, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy ezt a művészetet fejlesztenünk kell, többnyire a békétlenség és a boldogtalanság érzése uralkodik el rajtunk. Mikor ébredtél fel utoljára azzal a gondolattal, hogy az élet csodálatos? Ha végig sétálnék bármelyik nagyváros utcáin, a hét bármely napján, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni az életörömtől sugárzó arcokat.

Véleményem szerint az emberi szellem természetes állapota az öröm, az igazság és a szépség, de valahogy ettől az állapottól nagyon messzire kerültünk. Ez a helyzet azt jelzi, hogy a gondolkodás művészetét elfelejtettük, és valahogy az élet művészetének is nyoma veszett. Egy másik egyszerű gyakorlati kísérlet itt is segíthet. Üljünk csendben és idézzük fel egy gyönyörű naplemente, a tavaszi virágzás, vagy bármilyen más pozitív élmény emlékét! Ezt a képet őrizzük meg a tudatunkban és megtapasztaljuk, hogy a felmerülő érzések nem mesterségesek. Igazak. A tudatban megteremtett képek valós érzéseket és érzelmeket hoztak a felszínre. Ezért nem kellett nagyon keményen megdolgozni. Ebből is látszik, hogy a gondolatok milyen erőteljesek, és hogyan működik az érzéseinkkel és érzelmeinkkel kapcsolatos vizualizáció. Amikor eldöntöm, hogy milyen jellegű gondolatok uralják a tudatomat, akkor elkezdem megteremteni azokat az érzéseket.

Bevezetés a meditációba

Az emberek különböző okok miatt meditálnak. Hogy ellazuljanak, megnyugodjanak, ellensúlyozzák a stresszt, javítsák a kapcsolataikat, jobban megértsék önmagukat, és jobban használják a belső erőforrásaikat, megtalálják az élet értelmét és célját, felébresszék a szellemiségüket.

A meditáció egy hatásos módszer arra, hogy megtapasztaljuk a béke és jólét érzését. A meditáció egy utazás a tapasztalatok világába.

Mi a meditáció?

A meditációba egy gyakorlat arra, hogy megőrizd a nyugalmad, eltávolítsd a gondolataidat a külvilágtól, és arra összpontosítsd a figyelmedet, hogy visszanyerd a belső békéd. A meditáció felkínál valami pozitív dolgot a tudatodnak, hogy arra koncentrálj, ami elvezet egy pozitív és békés tapasztalathoz.

A meditációban kapcsolatba lépsz a belső békéddel.  A belső béke ott van minden ember mélyén. Ez a lényed lényege. De a mai rohanó világban a legtöbb ember elfelejtette, hogy hol lehet megtalálni ezt a békét. A meditáció emlékeztet arra, hogy valójában ki vagy. Te egy békés lény vagy. Azáltal, hogy rendszeresen meditálsz, megtanulod elfogadni önmagadat, olyannak, amilyen vagy és felfedezed a belső erőidet és pozitív tulajdonságaidat.

Amikor elkezdesz meditálni, talán úgy találod, hogy nem tudsz koncentrálni. Sok ember ezt tapasztalja. De csak folytasd a rendszeres gyakorlást, és fogadd el, bárhol is tartasz. Néha az emberek túl keményen próbálkoznak az elején, azt gondolva, hogy az első perctől kezdve “helyesen” kellene csinálniuk. A meditáció elsajátítása egy folyamat, ezért legyél kedves és gyöngéd önmagadhoz.

A meditációban megtanulod összpontosítani a gondolataidat és egy pozitív, segítő és átélésekben gazdag irányba terelni. Ahogy gondolkozol, úgy érzed magad.

A meditáció haszna

A rendszeres meditálás nagyon sok haszonnal jár. Manapság széles körben elfogadott, hogy a meditáció pozitív hatással van az egészségre, pl. a szív nyugodtabban ver és csökken a vérnyomás. A meditáció nyugtató módon hat az idegrendszerre, növeli az energiát és az életerőt, jobb alvást biztosít, segíti a gyógyulást és erősíti a jó közérzetet. 

A meditáció nyugodtabbá tesz, felemel, és a tudatod és az érzelmeid feletti uralom mesterévé tesz. A meditáció által javul a másokkal való kapcsolatod, segít önmagad megértésében és abban, ahogy másokkal kommunikálsz és érintkezel. A meditáció segít az új szokások kialakításában és a nem kívánt szokások megszüntetésében.

A meditáció pozitívabbá teheti életedet és segít abban, hogy megtaláld az életed célját és értelmét. A meditáció segítségével jobban ki tudod használni a benned rejlő lehetőségeket, kreatívabbá válsz. Segíti a szellemi fejlődésedet, és választ ad a felmerülő legmélyebb kérdésekre is.   

Ez csupán néhány példa arra, hogy a rendszeres meditálás milyen haszonnal jár az életedben. 

Szellemi eszközeink

“Amilyen az intellektusom, olyanok a gondolataim, amilyenek a gondolataim, olyanok a cselekedeteim, amilyenek a cselekedeteim, olyanok a szokásaim, amilyenek a szokásaim, olyan a sorsom.” Sokan hallottuk már ezt a gondolatsort, sokan tartottuk nagyon is igaznak. Miért van mégis, hogy amikor sorsunkkal elégedetlenek vagyunk, amikor erőfeszítéseink rendre zátonyra futnak, aligha jut eszünkbe gondolkodásmódunkban keresni a hibát? Sokkal egyszerűbbnek tűnik a külvilágban, társunkban, főnökünkben, stb. keresni bajaink okát. Mert bár az elmélet szintjén talán már felismertük, hogy sorsunk valóban visszavezethető intellektusunk és gondolataink működésére, a kérdés mégis megmarad: hogyan tudjuk a gyakorlatban úgy működtetni e kettőt, hogy erőfeszítéseink sikeresek legyenek?

Az egyik válasz egy egyszerű hasonlaton alapuló gondolatsorban rejlik, melyet akár kis szellemi szójátéknak is tarthatunk. Alapja az angol “scope” szóból (jelentései: látásmód, hatáskör, tér, terület, mozgás) különböző előtagokkal képezhető műszerek, eszközök (mikroszkóp, teleszkóp, periszkóp, sztetoszkóp, kaleidoszkóp), valamint intellektusunk működtetése között vonható párhuzamon alapul. Hiszen látásmóddal, hatáskörrel, térrel, mozgással intellektusunk is jellemezhető, mint ahogy kétségtelenül rendelkezésünkre állnak a fizikai eszközök szellemi megfelelői is, csak tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Tudunk bánni velük?

Szellemi mikroszkóp

Lencséje alatt megláthatjuk a dolgok összetevőit, felismerhetjük a helyzetek kórokozóit, még mielőtt elterjednének, és így a megfelelő gyógyszer adagolásával idejében elejét vehetjük a súlyosabb kórok kialakulásának. Felismerhetjük magát a betegséget, azaz a negatív érzést vagy gondolatot, és ennek okát is. Ha pl. a harag betegsége van kialakulóban, az intellektus mikroszkópját használva megtalálhatjuk haragunk valódi okát. Tegyük fel a kérdést: “mi rejlik haragom mögött?” Az őszinte válasz mindig az, hogy mások nem azt tették, amit mi akartunk. A kérdéseket tovább szűkíthetjük: “Miért akartam, hogy ezt vagy azt tegyék?” Ily módon eljuthatunk egy negatív érzelem végső okáig.
Megvizsgálhatjuk szellemi mikroszkópunk alatt, pl. azt, hogy mi rejlik féltékenységünk mögött. Minden bizonnyal azt találjuk, hogy nem ismerjük saját értékeinket; magunkat másokhoz hasonlítjuk. Mit találunk félelmeink mögött? Önbizalmunk hiányát, és azt, hogy sem önmagunkban, sem másokban nem tudunk hinni. Hasonló módon használhatjuk szellemi mikroszkópunkat bármely baj felismeréséhez.

Szellemi teleszkóp

Használatával képesek vagyunk továbblátni az adott pillanatnál, meglátni a jövőt a jelenben: azaz a gondolat, szó, cselekedet következményét. A felszín mögé látunk, ezért nem érnek meglepetések.

Szellemi teleszkópunkkal azonban csak akkor láthatjuk a teljes, reális képet, ha tudatunkat nem szűkítik, nem torzítják a jelennel kapcsolatos érzéseink, és a jövővel kapcsolatos elvárásaink.

Ilyenkor a valós képet látjuk, csak a kép fókuszát kissé távolabbra állítva.

Szellemi periszkóp

A tenger mélyén haladó tengeralattjáróban a periszkóp segítségével bármikor felmérhetik, mi történik a felszínen. Ha használjuk szellemi periszkópunkat, mi is képesek vagyunk magunkba merülni, képesek vagyunk befelé fordulni, majd újra kiemelni tudatunk fókuszát, hogy körülnézzünk és felmérjük, mit kell tennünk. De nem veszünk el szükségtelen dolgokban, ha kell, visszahúzódunk, teljesen megállunk. Kerüljünk bármilyen hátrányos helyzetbe is, az nem hat ránk negatívan, hiszen szellemi oxigénünket belülről kapjuk. Jó önmegerősítő gyakorlat a “víz alá merülés” gyakorlása, amikor önmagunkban és önmagunkkal vagyunk. Szellemi periszkópunkat ugyan időről időre felengedjük egy kis szemlére, hogy aztán újra visszahúzzuk önmagunkba.

Szellemi sztetoszkóp

Akár finom műszerével az orvos, mi is képesek lehetünk intellektusunkkal érezni a másik ember, vagy akár események, helyzetek pulzusát, ritmusát. A nagyon ráhangolódott intellektus a rejtett pulzust és ritmust is fel tudja fedezni. A mély csendben - melyben még a saját gondolataim zaja sem zavar - képesek lehetünk a másikra való ráhangolódásra.

Szellemi kaleidoszkóp

Gyermekkorunkban csodálkozva néztük, ahogy a kis csőben egymást váltogatták a szebbnél szebb képek. A színes üvegdarabkák legkisebb mozdulatunkra is szétfutottak, a képek szétestek, és a másodperc töredéke alatt egyszer csak ott volt szemünk előtt egy újabb csodás kép! Életünkben ez a töredéknyi idő akár heteket, hónapokat, éveket jelenthet, hosszabb ideig is eltarthatnak nehéz, kaotikus helyzeteink - de tudjuk, hogy minden helyzet egy újabb tanulási lehetőséget jelent számunkra. Lehet, hogy minden összetörik körülöttünk, lehet, hogy az adott helyzetet még nem vagyunk képesek átlátni, de hisszük, hogy ami végül kialakul, új lehetőséget, mélyebb tartalmat hordoz majd. Ha ez a bölcsesség és ez a hit hatja át intellektusunkat, nem csak saját életünknek, hanem mások életének is sok gyönyörű mintázatát fedezhetjük fel. Mert a hitünk az a pozitív energiaáram, ami a jelen helyzetet egy pillanat alatt átfordíthatja.

Intellektusunk működése akkor megfelelő, ha mind az öt szellemi eszközt használni tudja. Nem csak analizálnia és megértenie kell, hanem képesnek kell lennie a befelé fordulásra, a másikra való ráhangolódásra is, csakúgy, mint egy képzet, egy látomás megteremtésére. Hiszen az emberiség összes nagy kalandja, a legszebb művészeti alkotások, a szentek minden csodálatos cselekedete egy látomással kezdődött.

Ha az öt fizikai eszköz működését vizsgáljuk, észrevesszük, hogy működésük a mozgástól függő változásán alapul. És ahogyan a mikroszkóp lencséjét hol közelebb, hol távolabb állítva, a periszkópot behúzva és kitolva, a sztetoszkópot új helyekre helyezve, a kaleidoszkópot elforgatva mindig más-más jelet, képet, hangot kapunk, úgy segíti tisztánlátásunkat a fizikai eszközök szellemi megfelelőinek “mozgatása” - látásmódunk változtatása.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan használom ezeket a szellemi eszközöket? Képes vagyok szellemi mikroszkópommal felismerni, mely tulajdonságaim hívnak elő egy-egy eseményt, hol kell a fejét felütő kórokozóra odafigyelnem? Szellemi teleszkópomat szemem elé helyezve látom-e, milyen jövő felé visz jelenem, tudok-e korrigálni, ha szükséges? Képes vagyok befelé fordulni, felismerni értékeimet, megerősíteni önmagamat? A többi emberrel való érintkezésben odafigyelek-e szellemi sztetoszkópom jelzéseire, vagy a saját gondolataim zajától meg se hallom őket? Van-e bátorságom elforgatni szellemi kaleidoszkópomat, hittel és lelkesedéssel várom, míg az új mintázat megjelenik?

Ha a kérdésekre őszinte igennel tudunk válaszolni, ha intellektusunkat ilyen összetett módon tudjuk működtetni, erőfeszítéseinket siker koronázza majd.

Jin és jang

Jin és jang. 2 ellentétes pólus, erő, ami mozgásba tartja a világegyetemet. Hideg-meleg, fehér-fekete, éjszaka-nappal, ég-föld, plusz-mínusz, mikrokozmosz-makrokozmosz, stb. A jin és jang a világegyetem miniatűrben. Ég és föld. Nirvána (lélekvilág) és a fizikai, materiális világegyetem. A nirvána – lélekvilág – a létezés olyan formája, ahol örök nyugalom, csend, változatlanság van. Ez a lélek igazi otthona. Innen jöttünk és ide térünk vissza.

Minden energia, és az energia rezgésekből, frekvenciából áll. Az elektromos áram, benzin, szén, vagy éppen az élelem is energia, csak különböző formában. Amikor a lámpa világít, vagy főzünk, megértjük, hogy áramot használunk. A saját szervezetünknek szüksége van élelemre, vízre, oxigénre, stb., hogy életbe maradjon és működőképes legyen. Tehát, az energia lehet nyugvó, nem megnyilvánult, mint pl. az áram a vezetékben vagy a benzin az álló gépkocsiban. De lehet aktív, mozgó, munkát végző, átalakulást előidéző, mint a benzin a motorban. Ismerjük az energia megmaradás törvényét, az energia nem vész el, csak átalakul. Ez azt jelenti, hogy a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van jelen. Az energia csupán átalakul az egyik formából a másikba. Pl. a benzin hőt és mozgást idéz elő a gépkocsiban. Az áram hideget idéz elő a hűtőszekrényben és meleget a tűzhelyen.

Tehát a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van és ugyanígy a lelkek száma sem változik. A testben lévő lelkek száma változó, de a világegyetemben mindig ugyanannyi lélek van jelen. A lélek is energia. Lehetetlen új lelkeket teremteni vagy a meglévőket megsemmisíteni. Az anyagi világ érezhető, tapintható, megvizsgálható. Állandóan változik. A változás mozgással jár. A mozgás időt és energiát vesz igénybe. A nirvána, a lélekvilág az anyagi világ “ellentéte”. Ott nincs anyag, nincs mozgás, nincs hő-leadás, hideg vagy meleg, ott nincs idő. Az idő egy illúzió, de tökéletes. Az idő, ahogy mi átéljük, csak akkor kezd létezni számunkra, amikor a lélek belép az anyaméhbe, a magzatba. Az idő átélése függ a testtől, az anyagtól.

A testünknek vannak érzékszervei, de mégis a világegyetemnek csupán keskeny sávját vagyunk képesek felfogni. Hogy mit hiszünk igaznak, függ attól, hogy mit látunk, hallunk, érzékelünk és milyen gondolatokat teremtünk azzal kapcsolatban. Minden lélekben van egy belső világ, ami a saját gondolatainak a tükörképe, alkotása.

Az indiai mitológiában említik “Maját”, ami szó szerint “illúziót” jelent. Mindannyian illúzióban, a testünk, és az érzékszerveink korlátoltságából fakadó illúzióba élünk! Jin és jang. Test és lélek. A test az anyagi világba köt bennünket, és elfelejtjük, hogy valójában lelkek vagyunk. A testtel azonosítjuk önmagunkat. Az ember egy miniatűr világegyetem: a test és a lélek együttműködése. A lélek, a gondolat, a mentális energia hat a testre, az anyagra.

A lélek és az agy két különböző dolog. Egy halottnak is van agya, de nincsenek gondolatai, nem mutat életjelet. Az agy a lélek egy nagyon kifinomult “műszere”. Amíg a lélek a testben van, addig képes teremteni, alkotni, tanulni, tapasztalni. Amikor a lélek elhagyja a testet, számára megszűnik a fizikai világ átélése.

Sokféle meditáció van. A rádzsa jóga meditációban aktívan arra használjuk a gondolatainkat, hogy megértsük létünk mélyebb dimenzióit.