A helyes gondolkodás művészete

A gyerekeket megtanítjuk beszélni, sétálni, írni, olvasni és viselkedni; de senki nem tanítja meg nekik azt, hogyan gondolkodjanak. Egyetlen oktatási intézményben sem tanítanak meg egyetlen egy személyt sem arra,  hogyan gondolkodjon megfelelő módon. Ennek eredményeként a társadalomnak nagy árat kell fizetnie azért, hogy az életnek ezt az alapvető aspektusát figyelmen kívül hagyjuk. A helytelen gondolkodás az oka annak, hogy a mai világban az embereknek olyan sok problémájuk van.

Az emberi tudat folyamatosan ilyen, vagy olyan gondolatokat generál. Általában minden percben 25-30 gondolat generálódik. Ezeket 4 kategóriába sorolhatjuk. Emelkedett gondolatok (pl.: az emberiség önzetlen szolgálata); pozitív gondolatok, amikor másokban a jót nézzük, és magunkat fejlesztjük; haszontalan gondolatok, amikkel nem lenne szükséges foglalkoznunk (pl.: pletyka); negatív gondolatok, amik a legalacsonyabb minőséget képviselik, pl.: féltékenység, kritika, harag, utálat, bosszúállás, stb. Mindegyikünknek megvan a választási lehetősége, hogy milyen típusú gondolatokat generáljunk.

Általában a gondolataink 70%-a haszontalan, 20%-a negatív, 8%-a pozitív és 2%-a emelkedett. Manapság az emberek a napi újságok olvasásával, és a Tv híreinek a megnézésével kezdik a napot, amik főleg botrányokról, balesetekről, katasztrófákról szólnak.

A tudatunk olyan, mint a termékeny föld. Amit elvetünk, azt aratjuk le. Amikor a félelem, a szorongás, a kritika, stb. magjait ültetjük el a tudatunkban, akkor ezek öntudatlanul is haragot, depressziót, önbizalom hiányt, félelmet és alacsony önbecsülést eredményeznek. A gondolatok, amiket mások felé küldünk, sokszorosan visszajönnek hozzánk. A vonzás törvénye szerint a tudatunk olyan gondolatok felé vonzódik, amiket magunkban generáltunk.

Próbáljuk meg megérteni a gondolatok hatását az életünk minőségére. A gondolatok érzéseket teremtenek, amik a cselekedeteinket irányítják. Egy gyakran megismételt cselekedet szokássá válik; aztán egy idő után a szokás egy hozzáállás formáját ölti. A hozzáállás megszabja az egyén személyiségét, ami viszont a sorsunkért felelős. Tehát, ha szeretnénk a sorsunkon változtatni, akkor jobb, ha a gondolatainkon kezdjük el a változtatást.

A tudat repülőgépe bárhova elrepít a gondolat sebességével. De egy ellenőrzött repüléshez, hogy elérjük a kívánt célt, tiszta tudatra és világos intellektusra van szükség, aminek a duplán finomított üzemanyaga a pozitív és jótékony gondolatok.

Egy jógi gondolatai Istenről

Isten léte és a teremtés kérdése nem új a tudomány számára, de ma mégis kevesebbet foglalkoznak vele. Honnan tudhatjuk, hogy Isten valóban létezik-e, ha nincs semmilyen eszköz, amivel bizonyíthatnánk a létezését?

Jógi: A pitagoraszi iskolában, ami a tudomány gyökere, abban az alaptörvényben hittek, amit az első számú törvénynek, szabálynak neveztek, hogy az igazságot nem tárgyként vagy külső dologként kell nézni, de valami olyannak tartani, amit meg lehet tapasztalni. Ehhez megfigyelésre, a befele fordulás állapotára van szükség, és arra, hogy az egyén egy olyan pozícióba helyezze önmagát, ahol képes tapasztalni. Ez sokkal fontosabb volt, mint állandóan analizálni vagy kérdezni. Nem tettek fel sok kérdést azzal kapcsolatban, hogy ki Isten, mi Isten, de érezték, hogy ez a legfelsőbb energia létezik. A tudósok mára elfelejtették, hogy az intellektus korlátolt és nagyon sokan az analizálásra és a tárgyi dolgokra teszik a hangsúlyt, de Isten személyes megtapasztalása igazságként valójában a megértés kiszélesítésének a kérdése.

Igaz-e, hogy nagyon kevés figyelmet fordítunk a tudat egyéb kapacitásaira?

Jógi: Igen, mert ott van a tudás iránti ragaszkodás. A tudomány azért van, hogy az emberiséget szolgálja, de ahogy a többi foglalkozás területein is megfigyelhető, a tudósokban a vágy gyakran az, hogy megalkossanak egy elméletet, hogy híressé váljanak és sokkal kevésbé az, hogy az emberiséget szolgálják.

Tehát, a probléma gyökere az, hogy minket, embereket a saját értékeink és érzelmi átéléseink, érzéseink színeznek be?

Jógi: Igen, a megfigyelőt beszínezi az, amit megfigyel és ezáltal az objektivitás lehetetlenség. Ha ott van a tudás iránti ragaszkodás, hogy azzá váljak, aki valamit tud, akkor miközben megfigyelek, nem vagyok képes arra, hogy megőrizzem az egészséges távolságot, és ezáltal elveszítem a képet a teljességről, vagy azt gondolom, hogy az a töredéknyi jelenet, amit látok, az egészet jelenti. De ha a tudatosság magasabb szintjére akarok elérni, akkor a tudást csak egy bizonyos szintig használom, mint eszközt és más pillanatokban el kell engednem, mint ahogy a rúdugró is elengedi a rudat. Fut a kezében tartva a rudat, ami az ugrás eszköze, de ahhoz, hogy a lécet átugorja, el kell engednie a rudat az ugrás pillanatában. Tehát, el kell engednünk a saját egónkat. Egyszer Einstein azt mondta: "Szilárdan hiszek abban, amit az ősök is hittek, hogy csak a tiszta gondolat testesítheti meg a valóságot." Ez azt jelenti, hogy valakinek fel kell készítenie a tudatát, érdemessé kell tennie arra, hogy megkapja az igazság tapasztalatát.

Sokan azt gondolják, hogy a tudósok a rossz fiúk, akik előkészítik a háborút, megalkotják ahhoz az eszközöket. Te is így látod?

Jógi: A tudomány és a technológia semleges. Amiben különbség van, ahogy az emberek azt használják. Ez mindig visszamutat a személyre. Milyen motivációval cselekszem? Ott van bennem az a vágy, hogy másokat kontrolláljak, hogy erővel rendelkezzem, hogy mások felett uralkodjak, vagy együttműködök? A motiváció mindig a személy értékrendjétől függ.

A mai világban hogyan tudjuk megmérni a szellemi tudás mértékét?

Jógi: Elég körbenézni a világban, és látni, amiben élünk, az erőszakot, a háborúkat, a kapcsolatokat, amikkel rendelkezünk. Ez nem kellő bizonyíték arra, hogy nincs szellemiség?

Szellemi tudás létezhet önmagunk ismerete nélkül?

Jógi: Az igazi szellemi tudás azt jelenti, hogy megnézzük önmagunkat: Hol tartok, mit kellene tennem ahhoz, hogy jobb emberré váljak? Hiányzik önmagunk ismerete és ezért nagyon sok a személyes összeomlás. A célok meghatározzák, hogyan és miért élünk. Amilyenek a célok, olyan lesz a szándék és olyan lesz az élet értelme. De nagyon sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy mit jelent a minőség. Számomra a minőség az, ami tiszta, ami igaz. Egy személy nem tudja fejleszteni a saját életének minőségét, ha figyelmen kívül hagyja mások életének a minőségét. A szellemiség nem egy öncélú út. 

Hogyan tudok Istennel kapcsolatot teremteni? Hogyan tudom megismerni az Ő gondolatait?

Jógi: Az első lépés a csend és a koncentráció, de ez nemcsak a tudat koncentrációja, hanem a szívé is. Meg kell tapasztalni, hogy az igazság megértése nemcsak egy intellektuális folyamat, de valami, ami az egész személyt magával húzza. Ehhez ott kell lennie a szeretetnek is.

Igen, Szent János azt mondta, hogy csak azok ismerhetik meg Istent, akik tudnak szeretni. Hiszed-e, hogy Isten büntet és jutalmat is ad?

Jógi: Nem. Lehet, hogy egy ilyen kép alakult ki bennünk Istenről, mert ebben nőttünk fel. A büntetést és a jutalmat azért használják, hogy az embereket kontrollálják, hogy őket arra késztessék, hogy egy bizonyos módon működjenek. De Isten nem ellenőriz minket.

Hiszed-e, hogy a halál után találkozhatunk Istennel?

Jógi: Azt hiszem, hogy Istennel akkor is találkozhatunk, amikor élünk. Én itt és most akarok Vele találkozni és nem akkor, amikor halott vagyok. Ha nem rendelkezem helyes magatartással más emberi lények iránt, akkor nem leszek képes arra, hogy közel kerüljek Istenhez. Ha valaki igazán közel van Istenhez, az visszatükröződik abban, ahogy más emberi lényekkel viselkedik. Sokkal kedvesebb és együttérzőbb. Mindaz, amit most teszek a jelenben, mindent meghatároz, mert a jelen a realitás.