Egy művészeti alkotást, eredettől függetlenül, általában a művész tölti
meg élettel, formálja, és tökéletesíti. Ugyanez vonatkozik a gondolkodás
művészetére is. Mindannyian áldottak vagyunk a gondolkodás képességével. Ugyanakkor
folyamatos gyakorlás és önfegyelem szükséges a gondolkodás művészetének
tökéletesítéséhez, ahhoz hogy megtapasztalhassuk a jót és megoszthassuk másokkal.
Szellemi lényként tréningezem és fegyelmezem
a tudatomat. Ugyanúgy, ahogy a művészet is egy bizonyos kulturális háttér
mellett virágzik, hasonló módon, a megfelelő társaság, az atmoszféra, a
tanulás, mind szükségesek ahhoz, hogy fejlesszük a gondolkodás művészetét. A
kezdeti időszakban a gyakorlás és a hasonló utat járókkal folytatott eszmecsere
sokat segít abban, hogy felhalmozzuk, stabilizáljuk a szükséges erőt. Később valószínűleg
már képesek leszünk arra, hogy ezt önállóan, minden külső segítség nélkül is megtegyük
ezen az izgalmas utazáson, mert addigra kifejlesztettük önmagunkban azt a belső
erőt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megvédjük önmagunkat minden ellenállással
szemben.
Ugyanakkor, ha nem vállaljuk fel a
felelősséget, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy ezt a művészetet
fejlesztenünk kell, többnyire a békétlenség és a boldogtalanság érzése
uralkodik el rajtunk. Mikor ébredtél fel utoljára azzal a gondolattal, hogy az
élet csodálatos? Ha végig sétálnék bármelyik nagyváros utcáin, a hét bármely
napján, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni az életörömtől sugárzó
arcokat.
Véleményem szerint az emberi szellem
természetes állapota az öröm, az igazság és a szépség, de valahogy ettől az
állapottól nagyon messzire kerültünk. Ez a helyzet azt jelzi, hogy a
gondolkodás művészetét elfelejtettük, és valahogy az élet művészetének is nyoma
veszett. Egy másik egyszerű gyakorlati kísérlet itt is segíthet. Üljünk
csendben és idézzük fel egy gyönyörű naplemente, a tavaszi virágzás, vagy bármilyen
más pozitív élmény emlékét! Ezt a képet őrizzük meg a tudatunkban és
megtapasztaljuk, hogy a felmerülő érzések nem mesterségesek. Igazak. A tudatban
megteremtett képek valós érzéseket és érzelmeket hoztak a felszínre. Ezért nem
kellett nagyon keményen megdolgozni. Ebből is látszik, hogy a gondolatok milyen
erőteljesek, és hogyan működik az érzéseinkkel és érzelmeinkkel kapcsolatos
vizualizáció. Amikor eldöntöm, hogy milyen jellegű gondolatok uralják a
tudatomat, akkor elkezdem megteremteni azokat az érzéseket.
