A változás kora

Több szentírás utal arra, hogy Isten, a Legfelső Lény inkarnálódik (v. testet ölt) és szerepet játszik a földön. Ez az időszak a nagy változások kora, amit csak egy olyan Szellemi Erő tud véghezvinni és generálni, aki örökkévalóan tiszta. Ennek az emléke a Shiv Jayanti ünnep (hindu ünnep), ami Isten születését jelenti, természetesen szellemi aspektusból, hisz Isten esetében nem beszélhetünk emberi születésről. Ezt az ünnepet Shiv Ratrinak is nevezik, ami Isten ékszakáját is jelenti, vagy pontosabban az emberi civilizáció éjszakáját, amikor, bár nagyon sok tudásunk van a minket körülvevő világról, a természet és az anyag működéséről, ám nagyon keveset tudunk önmagunkról. Elfelejtettük a szellemi önazonosságunkat, és egyre inkább az anyag, a test, a szerepeink tudatossága irányít. Ezért beszélünk éjszakáról. De mint a fizikai világunkban, úgy szellemi szinten is, az éjszakát mindig a hajnal, és a nappal követi, amikor minden felébred. Használhatjuk az évszakok változásának analógiáját is. Télen nem gondolunk arra, hogy a természet meghalt, mert szürkeség és hideg van, és a fák csupaszak. Tudjuk, hogy a telet mindig a legjelentőségteljesebb időszak követi, a tavasz, amikor minden újjá éled, amikor a virágok színpompásan ragyognak, és a madarak köszöntik az újjáéledő természetet.

Lassan hajnalodik. Nagyon sok jele van annak, hogy a változásnak főként szellemi, és aztán fizikai szinten is meg kell történnie. Ezért keressük egyre többen a szellemi válaszokat az élet nagy kérdéseire: élet és elmúlás, a bennünk lévő szép és gonosz, a kozmikus törvények ismerete, de leginkább azt szeretnénk megtudni, hogy van-e az Univerzumban egy olyan Erő vagy Hatalom, ami mozgatja és segíti a változást.