Szellemi eszközeink

“Amilyen az intellektusom, olyanok a gondolataim, amilyenek a gondolataim, olyanok a cselekedeteim, amilyenek a cselekedeteim, olyanok a szokásaim, amilyenek a szokásaim, olyan a sorsom.” Sokan hallottuk már ezt a gondolatsort, sokan tartottuk nagyon is igaznak. Miért van mégis, hogy amikor sorsunkkal elégedetlenek vagyunk, amikor erőfeszítéseink rendre zátonyra futnak, aligha jut eszünkbe gondolkodásmódunkban keresni a hibát? Sokkal egyszerűbbnek tűnik a külvilágban, társunkban, főnökünkben, stb. keresni bajaink okát. Mert bár az elmélet szintjén talán már felismertük, hogy sorsunk valóban visszavezethető intellektusunk és gondolataink működésére, a kérdés mégis megmarad: hogyan tudjuk a gyakorlatban úgy működtetni e kettőt, hogy erőfeszítéseink sikeresek legyenek?

Az egyik válasz egy egyszerű hasonlaton alapuló gondolatsorban rejlik, melyet akár kis szellemi szójátéknak is tarthatunk. Alapja az angol “scope” szóból (jelentései: látásmód, hatáskör, tér, terület, mozgás) különböző előtagokkal képezhető műszerek, eszközök (mikroszkóp, teleszkóp, periszkóp, sztetoszkóp, kaleidoszkóp), valamint intellektusunk működtetése között vonható párhuzamon alapul. Hiszen látásmóddal, hatáskörrel, térrel, mozgással intellektusunk is jellemezhető, mint ahogy kétségtelenül rendelkezésünkre állnak a fizikai eszközök szellemi megfelelői is, csak tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Tudunk bánni velük?

Szellemi mikroszkóp

Lencséje alatt megláthatjuk a dolgok összetevőit, felismerhetjük a helyzetek kórokozóit, még mielőtt elterjednének, és így a megfelelő gyógyszer adagolásával idejében elejét vehetjük a súlyosabb kórok kialakulásának. Felismerhetjük magát a betegséget, azaz a negatív érzést vagy gondolatot, és ennek okát is. Ha pl. a harag betegsége van kialakulóban, az intellektus mikroszkópját használva megtalálhatjuk haragunk valódi okát. Tegyük fel a kérdést: “mi rejlik haragom mögött?” Az őszinte válasz mindig az, hogy mások nem azt tették, amit mi akartunk. A kérdéseket tovább szűkíthetjük: “Miért akartam, hogy ezt vagy azt tegyék?” Ily módon eljuthatunk egy negatív érzelem végső okáig.
Megvizsgálhatjuk szellemi mikroszkópunk alatt, pl. azt, hogy mi rejlik féltékenységünk mögött. Minden bizonnyal azt találjuk, hogy nem ismerjük saját értékeinket; magunkat másokhoz hasonlítjuk. Mit találunk félelmeink mögött? Önbizalmunk hiányát, és azt, hogy sem önmagunkban, sem másokban nem tudunk hinni. Hasonló módon használhatjuk szellemi mikroszkópunkat bármely baj felismeréséhez.

Szellemi teleszkóp

Használatával képesek vagyunk továbblátni az adott pillanatnál, meglátni a jövőt a jelenben: azaz a gondolat, szó, cselekedet következményét. A felszín mögé látunk, ezért nem érnek meglepetések.

Szellemi teleszkópunkkal azonban csak akkor láthatjuk a teljes, reális képet, ha tudatunkat nem szűkítik, nem torzítják a jelennel kapcsolatos érzéseink, és a jövővel kapcsolatos elvárásaink.

Ilyenkor a valós képet látjuk, csak a kép fókuszát kissé távolabbra állítva.

Szellemi periszkóp

A tenger mélyén haladó tengeralattjáróban a periszkóp segítségével bármikor felmérhetik, mi történik a felszínen. Ha használjuk szellemi periszkópunkat, mi is képesek vagyunk magunkba merülni, képesek vagyunk befelé fordulni, majd újra kiemelni tudatunk fókuszát, hogy körülnézzünk és felmérjük, mit kell tennünk. De nem veszünk el szükségtelen dolgokban, ha kell, visszahúzódunk, teljesen megállunk. Kerüljünk bármilyen hátrányos helyzetbe is, az nem hat ránk negatívan, hiszen szellemi oxigénünket belülről kapjuk. Jó önmegerősítő gyakorlat a “víz alá merülés” gyakorlása, amikor önmagunkban és önmagunkkal vagyunk. Szellemi periszkópunkat ugyan időről időre felengedjük egy kis szemlére, hogy aztán újra visszahúzzuk önmagunkba.

Szellemi sztetoszkóp

Akár finom műszerével az orvos, mi is képesek lehetünk intellektusunkkal érezni a másik ember, vagy akár események, helyzetek pulzusát, ritmusát. A nagyon ráhangolódott intellektus a rejtett pulzust és ritmust is fel tudja fedezni. A mély csendben - melyben még a saját gondolataim zaja sem zavar - képesek lehetünk a másikra való ráhangolódásra.

Szellemi kaleidoszkóp

Gyermekkorunkban csodálkozva néztük, ahogy a kis csőben egymást váltogatták a szebbnél szebb képek. A színes üvegdarabkák legkisebb mozdulatunkra is szétfutottak, a képek szétestek, és a másodperc töredéke alatt egyszer csak ott volt szemünk előtt egy újabb csodás kép! Életünkben ez a töredéknyi idő akár heteket, hónapokat, éveket jelenthet, hosszabb ideig is eltarthatnak nehéz, kaotikus helyzeteink - de tudjuk, hogy minden helyzet egy újabb tanulási lehetőséget jelent számunkra. Lehet, hogy minden összetörik körülöttünk, lehet, hogy az adott helyzetet még nem vagyunk képesek átlátni, de hisszük, hogy ami végül kialakul, új lehetőséget, mélyebb tartalmat hordoz majd. Ha ez a bölcsesség és ez a hit hatja át intellektusunkat, nem csak saját életünknek, hanem mások életének is sok gyönyörű mintázatát fedezhetjük fel. Mert a hitünk az a pozitív energiaáram, ami a jelen helyzetet egy pillanat alatt átfordíthatja.

Intellektusunk működése akkor megfelelő, ha mind az öt szellemi eszközt használni tudja. Nem csak analizálnia és megértenie kell, hanem képesnek kell lennie a befelé fordulásra, a másikra való ráhangolódásra is, csakúgy, mint egy képzet, egy látomás megteremtésére. Hiszen az emberiség összes nagy kalandja, a legszebb művészeti alkotások, a szentek minden csodálatos cselekedete egy látomással kezdődött.

Ha az öt fizikai eszköz működését vizsgáljuk, észrevesszük, hogy működésük a mozgástól függő változásán alapul. És ahogyan a mikroszkóp lencséjét hol közelebb, hol távolabb állítva, a periszkópot behúzva és kitolva, a sztetoszkópot új helyekre helyezve, a kaleidoszkópot elforgatva mindig más-más jelet, képet, hangot kapunk, úgy segíti tisztánlátásunkat a fizikai eszközök szellemi megfelelőinek “mozgatása” - látásmódunk változtatása.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan használom ezeket a szellemi eszközöket? Képes vagyok szellemi mikroszkópommal felismerni, mely tulajdonságaim hívnak elő egy-egy eseményt, hol kell a fejét felütő kórokozóra odafigyelnem? Szellemi teleszkópomat szemem elé helyezve látom-e, milyen jövő felé visz jelenem, tudok-e korrigálni, ha szükséges? Képes vagyok befelé fordulni, felismerni értékeimet, megerősíteni önmagamat? A többi emberrel való érintkezésben odafigyelek-e szellemi sztetoszkópom jelzéseire, vagy a saját gondolataim zajától meg se hallom őket? Van-e bátorságom elforgatni szellemi kaleidoszkópomat, hittel és lelkesedéssel várom, míg az új mintázat megjelenik?

Ha a kérdésekre őszinte igennel tudunk válaszolni, ha intellektusunkat ilyen összetett módon tudjuk működtetni, erőfeszítéseinket siker koronázza majd.

Jin és jang

Jin és jang. 2 ellentétes pólus, erő, ami mozgásba tartja a világegyetemet. Hideg-meleg, fehér-fekete, éjszaka-nappal, ég-föld, plusz-mínusz, mikrokozmosz-makrokozmosz, stb. A jin és jang a világegyetem miniatűrben. Ég és föld. Nirvána (lélekvilág) és a fizikai, materiális világegyetem. A nirvána – lélekvilág – a létezés olyan formája, ahol örök nyugalom, csend, változatlanság van. Ez a lélek igazi otthona. Innen jöttünk és ide térünk vissza.

Minden energia, és az energia rezgésekből, frekvenciából áll. Az elektromos áram, benzin, szén, vagy éppen az élelem is energia, csak különböző formában. Amikor a lámpa világít, vagy főzünk, megértjük, hogy áramot használunk. A saját szervezetünknek szüksége van élelemre, vízre, oxigénre, stb., hogy életbe maradjon és működőképes legyen. Tehát, az energia lehet nyugvó, nem megnyilvánult, mint pl. az áram a vezetékben vagy a benzin az álló gépkocsiban. De lehet aktív, mozgó, munkát végző, átalakulást előidéző, mint a benzin a motorban. Ismerjük az energia megmaradás törvényét, az energia nem vész el, csak átalakul. Ez azt jelenti, hogy a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van jelen. Az energia csupán átalakul az egyik formából a másikba. Pl. a benzin hőt és mozgást idéz elő a gépkocsiban. Az áram hideget idéz elő a hűtőszekrényben és meleget a tűzhelyen.

Tehát a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van és ugyanígy a lelkek száma sem változik. A testben lévő lelkek száma változó, de a világegyetemben mindig ugyanannyi lélek van jelen. A lélek is energia. Lehetetlen új lelkeket teremteni vagy a meglévőket megsemmisíteni. Az anyagi világ érezhető, tapintható, megvizsgálható. Állandóan változik. A változás mozgással jár. A mozgás időt és energiát vesz igénybe. A nirvána, a lélekvilág az anyagi világ “ellentéte”. Ott nincs anyag, nincs mozgás, nincs hő-leadás, hideg vagy meleg, ott nincs idő. Az idő egy illúzió, de tökéletes. Az idő, ahogy mi átéljük, csak akkor kezd létezni számunkra, amikor a lélek belép az anyaméhbe, a magzatba. Az idő átélése függ a testtől, az anyagtól.

A testünknek vannak érzékszervei, de mégis a világegyetemnek csupán keskeny sávját vagyunk képesek felfogni. Hogy mit hiszünk igaznak, függ attól, hogy mit látunk, hallunk, érzékelünk és milyen gondolatokat teremtünk azzal kapcsolatban. Minden lélekben van egy belső világ, ami a saját gondolatainak a tükörképe, alkotása.

Az indiai mitológiában említik “Maját”, ami szó szerint “illúziót” jelent. Mindannyian illúzióban, a testünk, és az érzékszerveink korlátoltságából fakadó illúzióba élünk! Jin és jang. Test és lélek. A test az anyagi világba köt bennünket, és elfelejtjük, hogy valójában lelkek vagyunk. A testtel azonosítjuk önmagunkat. Az ember egy miniatűr világegyetem: a test és a lélek együttműködése. A lélek, a gondolat, a mentális energia hat a testre, az anyagra.

A lélek és az agy két különböző dolog. Egy halottnak is van agya, de nincsenek gondolatai, nem mutat életjelet. Az agy a lélek egy nagyon kifinomult “műszere”. Amíg a lélek a testben van, addig képes teremteni, alkotni, tanulni, tapasztalni. Amikor a lélek elhagyja a testet, számára megszűnik a fizikai világ átélése.

Sokféle meditáció van. A rádzsa jóga meditációban aktívan arra használjuk a gondolatainkat, hogy megértsük létünk mélyebb dimenzióit.