Meditáció

Az OM SHANTI a béke köszöntése. Az OM-ra úgy emlékeznek, mint az Univerzum eredeti hangjára. Az OM azt jelenti, én vagyok, a SHANTI azt jelenti, a béke vagyok. Az OM SHANTI önmagam bemutatása. Általában amikor bemutatjuk önmagunkat, akkor elmondjuk a nevünket, a nemzetiségünket, a nemünket, a korunkat, a foglalkozásunkat, az összes tényezőt, amik a fizikai létezésünkkel kapcsolatosak. Ezek az aspektusok uralják a tudatosságunkat és határozzák meg az önazonosságunkat is. Mégis, ami mozgat minket, ami az életünket irányítja, az a belső lényünk, ami láthatatlan, inkognitó. Ez a belső energia, ez a belső létezés az, ami az összes titkot tartalmazza, ami a személyiségünk kulcsa. Amikor az életünket külső, felszínes dolgok alapján éljük, zavarodottságot, békétlenséget találunk. Úgy érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből. Ott a meg nem értettség érzése, konfliktusok, a szeretet hiánya. Ennek a fő oka, hogy nem ismerjük az igazi azonosságunkat. Nem ismerjük önmagunkat és ennek eredményeképpen képtelenek vagyunk arra, hogy olyan kapcsolatokat teremtsünk, amiben mélység, jelentőségteljesség és szeretet van. Ha nem ismerjük önmagunkat, akkor mások hogyan ismerhetnének meg minket. De ha ismerem önmagamat, akkor elkezdem a másikat is megismerni és a másik is kezd megismerni és megérteni engem. Bár önmagunkkal élünk együtt, így ez egy furcsa paradoxon, hogy nem ismerjük önmagunkat. Mennyire tudjuk azt, hogy mi folyik a saját világunkban? Miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk? Miért vannak bizonyos érzelmi megnyilvánulásaink, tapasztalataink? Képes vagyok a saját személyiségem erőforrásait felszínre hozni, úgy viselkedni, ahogy én szeretném? Lehet, hogy tudok bizonyos dolgokat, de biztos, hogy az élet sokkal érdemesebb és gyümölcsözőbb lenne, ha ismerném önmagamat.

A meditáció azt jelenti, hogy befelefordulok, megismerem önmagamat és megtanulom, hogy értékeljem, szeressem és tiszteljem önmagamat. Ki az, akivel a legtöbb időt szeretjük eltölteni? Azzal, akit szeretünk. Ki az, akinek a figyelmünket adjuk? Annak, akit szeretünk. Ha önmagam felé fordulok és megkérdezem, hogy mennyi időt töltök azzal, hogy megismerjem önmagamat, a válasz nagyon tiszta képet ad arról, hogy tulajdonképpen egy idegen vagyok önmagam számára. Néha a saját ellenségem vagyok. Meg kell tanulnom újból sajátmagam jó barátjává válni. Ha eljutok arra a pontra, hogy ezt megértem és eldöntöm, hogy igen, szeretném megismerni a saját belső világomat, akkor egyszerűen gyakorlással kell töltenem néhány percet, csendben. A Rádzsa jóga meditáció annak a módszere, hogy befelé forduljunk és megismerjük önmagunkat. Az önmegismerésre úgy emlékeznek, mint a szellemi jóga céljára és tárgyára. Néha úgy érezzük, hogy ez nagyon messzi és nehéz elérni, túl van az életünk terén. Ha az élet csendes, nyugodt lenne, akkor nem lenne szükség meditációra, de most, hogy körülöttünk minden állandóan változik, azért fordulunk a meditáció felé, hogy azon keresztül megtaláljuk a válaszokat. A fizikai gyakorlatok egy teljesen más terület. Kérdezzük meg önmagunktól: Képes vagyok önmagamat, a tudatomat fegyelmezni a fizikai gyakorlatokon keresztül? Bár megértem, hogy ha a test nyugalmi állapotban van, akkor az biztosan befolyásolja a tudat működését is, de akkor tudok a test mestere lenni, akkor tudok jóga pozíciókat gyakorolni, akkor tudom a teljességet elérni, ha a saját tudatom, a saját érzéseim és a saját érzelmeim mesterévé válok. Egy másfajta megközelítés szükséges ahhoz, hogy használni tudjuk a belső erőinket, és amivel uralni tudjuk a fizikai testtartásokat is. Ha például egy nagyon szép képet látunk, a Naplementét vagy a tengert, bár ezeknek jótékony hatásuk lehet a tudatra, de mégsem tudják megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Lehet, hogy gyönyörű természet vesz minket körül, de mégis a tudatunk nagyon sok trükköt játszhat, amivel önmagunknak fájdalmat, szomorúságot okozunk. Ez azt mutatja, hogy kell egy másik módszernek lennie, amivel érdemes kísérletezni. Ez egy olyan módszer, amit hosszú időn keresztül mellőztünk, nem vettük figyelembe. Ehhez befelé kell fordulnunk, hogy elérjük az igazi lényünket, a saját világunkat, hogy megismerjük a saját erőforrásainkat. Elhagyjuk azt a világot, ami csak fizikai, anyagi. 

A fizikai szerveken keresztül kapott információktól eltávolodunk és most néhány percnyi kísérletezéssel, egy belső utazással felfedezzük a belső energiákat, megismerjük azt az életet, ami láthatatlan, ami metafizikai, ami maga a szellemi lényünk. Amikor emberi lényekről beszélünk, akkor a körvonal, az eszköz jut eszünkbe, ami nagyon értékes. Az emberi lény kifejezi a szépséget, a tökéletességet a testén keresztül, és nekünk értékelnünk kell ezt a csodálatos gépezetet. De mégis ezen az emberi formán belül van valami, ami képessé teszi ezt a gépezetet arra, hogy életre keljen. Ez láthatatlan. Ez a szellemi identitásunk. Nem számít, hogy milyen csodálatos az eszköz, ha nincs benne szándék, ha nincs benne cél, akkor nem él. Ez a belső identitás adja meg a létezését, ez tartalmazza az összes információt a személyiségünkről. Képes gondolatokat teremteni, tapasztal, érzései és érzelmei vannak, döntéseket hoz és ezeket a döntéseket a gyakorlatba teszi. Az agy egy fantasztikus mechanizmus, olyan, mint a komputer hardvere. De valójában a szellemi identitás az, ami ezt a hardvere-t működtetni tudja. Nem számít, hogy magában a gép milyen gyönyörű, ha azt nem tudjuk használni, akkor a gépezet használhatatlan. Az agy csak egy eszköz, amin keresztül a lélek kifejezi önmagát. A mai világunkban a fizikai formák nagyon sok szerepet töltenek be és mi elfelejtettük, hogy értékeljük a belső minőséget. Ezért van szükségünk arra, hogy időt töltsünk a belső világunkban, felfedezzük a belső dimenziót, a belső értékeket, a békét, a szeretetet, az örömet. Minden emberi lény azt mondja, hogy ezek a minőségek teszik az életet érdemessé és értékessé. Nem számít, hogy milyen más elérésekkel rendelkezünk, ha az életünkben nem vagyunk képesek megtapasztalni a békét, akkor nem tudjuk az életet élvezni. Úgy érezzük, hogy az élet értéktelen, de amikor újból megtaláljuk az egyensúlyt a fizikai világ és a szellemi dimenzió között, akkor ezzel a megértéssel a szellemi dimenzió felé fordulunk, és ezáltal a fizikai világot is jobban tudjuk uralni. Az összes, amit tennünk kell, hogy egy pár percig csendben üljünk, forduljunk befelé, és nézzük meg, hogy belül mi zajlik. Ebben a fizikai eszközben a lélek helye a homlok közepén található. A lélek egy korlátlan energia, nincs fizikai kiterjedése. Létezik, igaz és valóságos. Egy örökkévaló fénypont. Bármilyen más forma változhat, darabokra eshet, de ez a pont örökkévalóan létezik, anélkül, hogy megváltozna. A létezés benne van ebben a kis fénypontban. A fénypont tudatosságában eltávolodom a fizikai formától, de ebben a tudatosságban maradni nem egyszerű. Még az álmainkban is a fizikai formánkban látjuk önmagunkat és másoknak is a fizikai forma alapján adjuk a válaszokat. Tehát, ez gyakorlatot igényel, hogy emlékeztessük önmagunkat erre a tudatosságra, emlékezzünk arra, hogy kik is vagyunk valójában. A világ nem fog erre emlékeztetni, nekem kell emlékeztetnem önmagamat.

A meditáció célja az, hogy csendben töltsünk kis időt, visszatérjünk az örökkévaló azonosságunk tudatosságába, megismerjük, értékeljük és szeressük önmagunkat. Ahogy ezt megtesszük, egyre természetesebbé válik és nemcsak a meditáció alatt fogunk rendelkezni ezzel a tapasztalattal, de a meditáció után is meg tudjuk tartani ezt a tudatosságot: én, az örökkévaló lény, a lélek, látom és nézem ezt a világot, hallgatom, hogy mi történik körülöttem. Én, a lélek vagyok az, aki hozzád, a másik lélekhez beszél. Az az idő, amit csendben, meditációban töltünk, nagyon értékes, mert átadja ezeknek az absztrakt fogalmaknak a gyakorlati bizonyítékát. A csend meghatározza az egész napi tudatosságunkat, viselkedésünket. Ezért van szükség arra, hogy a mélységekbe menjünk a meditációban.