Belső öröm

Az élet legnagyobb kincse a boldogság és e tapasztalat iránti vágy végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni. Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok. Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. Ott volt a természetes boldogság, a béke és az elégedettség érzése. De honnan jött a boldogtalanság? Mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság maga az önismeret, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. Valamit mindig keresünk, ami megteremtheti a boldogságunkat, legyenek ezek a kapcsolatok, a zene, a mozi, a kábítószerek, a ruházkodás, stb. Először valóban adnak valamilyen élvezetet és kielégülést, de az idő múlásával még többre van szükség, hogy a boldogságot fenntartsák. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása, mert egyre szélsőségesebbé válunk. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet. A keresés olyan szokássá válik, amit nem tudunk abbahagyni, és mire felismerem, hogy az, amit eddig kerestem, nem a boldogság igaz forrása, már sok terhet felhalmoztam a különböző szokásokkal és tapasztalatokkal, és tetteim következményeivel.  

Ugyanakkor biztos van valamilyen módszer, amivel meg tudom változtatni a régi szokásaimat, és visszanyerem a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Mire van szükségem, hogy a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. A saját mesteremmé kell válnom és meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom mindenben, a gondolataimban, a szavaimban és a tetteimben. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez önmagamnak is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez vezet magányhoz! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem. Lehet, hogy az egyensúly visszaállítására szükség van egy kis erőfeszítésre, de az elérés óriási, és az eredménye a harmónia és a belső öröm.