Szellemi tudatosság

Egy gyerek honnan tudja, hogy ő kicsoda? Amikor egy gyermek megszületik, nem ismeri a nevét, a szüleit, a szituációt, amibe beleszületett és, hogy attól mit várjon. Teljesen ártatlanul születik meg. Azután információkat kap, amit fokozatosan önmagába szív és használ azért, hogy kialakítson egy koncepciót önmagáról és a másokkal való kapcsolatairól. Sajnos, az információk legtöbbször a külső fizikai felé irányítják a figyelmünket. Ez mélyen belénk vésődik. A szellemiség tudatában lenni, és önmagunkba szívni a szellemi információt - mindkettő hasonló módon működik. Ez a folyamat külsőleg nem erőltethető. A gyermek ki van téve az anyja, az apja, a család és később a párja és a társadalom befolyásának. Ők, mindannyian ugyanazzal az információval fogják táplálni és megerősíteni, ami sajnos a szellemi realitással ellentétes. Bárhova is menjek, bármit tegyek, az emberek testként válaszolnak. Az emberek bennem a testet látják. Az emberek velem a szerepem, a nemem, stb. alapján fognak beszélni és nem szellemi látásmóddal. Ezért egyedül én vagyok az, akinek ezt a látásmódot állandóan meg kell erősítenie. Engednem kell, hogy a belső tudatosságom átszűrje mindazt, ami a külvilágból jön, és állandóan emlékeztetem önmagam a szellemi igazságra, hogy én egy lélek vagyok. Itt kezdődik a szellemiség kihívása. Ezen aktív erőfeszítés nélkül mindent csak passzívan szívunk önmagunkba. Bármi jöjjön is felém, a legtöbbször az a külvilágból jön és az igazi realitással ellentétes. Tehát, nekem magamnak kell a szituációra válaszolnom. Az első mérföldkő a meditáció.

MEDITÁCIÓ

A Rádzsa jóga egy meditációs technika neve, amit a Brahma Kumaris gyakorol. Szószerint a rádzsa királyt és a jóga kapcsolatot jelent, ami a legmagasabb szintű kapcsolatot jelenti, ami minket egy királlyá, vagy önmagunk uralkodójává tesz. Nem használunk semmilyen különleges pozitúrát, vagy légzés technikát és általában nyitott szemmel meditálunk. Ennek az az oka, hogy önmagunkat gyakorlottá tegyük abban, hogy képesek legyünk a belső realitásunkat gyorsan megtalálni bárhol legyünk, és ez ne függjön egy különleges helytől vagy szituációtól. A technika lényege az, hogy csendben ülök. A gondolataimat elszakítom a testtől és arra a parányi fénypontra irányítom, ami a homlokom középpontja mögött van. A meditáció összes tapasztalata ebből a tudatosságból merül fel. Minden perc, amit meditációban töltünk, értékes, de a legértékesebb idő a reggel, mert ez teremti meg a helyes perspektívát a nap további részére. Ha a napot nem így kezdem, akkor a hatások a nap folyamán olyan erőteljesek lehetnek, hogy nagyon könnyen elfelejthetem, hogy valójában ki vagyok én. Amikor elfelejtjük, hogy kik vagyunk, ez olyan, mintha szellemi amnéziában lennénk. Minden kikerül a középpontból és elkezdünk újból hétköznapi módon gondolkodni, önmagunkat testként, nemként, foglalkozásként, stb-ként látva.