Öntisztelet

Az öntisztelet azt jelenti, hogy értékelem a saját létezésemet. Amikor értékelem önmagamat, akkor tisztelem az életet és másokat is, akik körülöttem vannak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor belül stabil tudok maradni a felsőbbrendűség, vagy alsóbbrendűség helytelen érzése nélkül. Akkor függök másoktól és a támaszoktól, hogy általuk önbizalmat nyerjek, amikor hiányzik az öntisztelet. Amikor értékelem önmagamat, akkor képes leszek arra is, hogy értékeljek másokat és az életet is önmagam körül. Képes vagyok teret adni önmagamnak, és ezt másoknak is biztosítani tudom. Az elvárásoktól mentes felszabadult állapot akkor jön el, amikor elfogadom és tisztelem önmagamat. Képes vagyok az elengedésre és másokkal szemben sem vagyok követelőző. Másoknak nem kell azt tenniük, amit én akarok azért, hogy a vágyaimat teljesítsék. Szabad vagyok, és másokat is segítek abban, hogy szabaddá váljanak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor nagyon könnyű, hogy tiszteletem legyen mások iránt is. A mai világból sok érték hiányzik, de a legfontosabb hiányzó érték a tisztelet. Az szülői otthon, ami a példát adja, sokat változott. Amikor a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol mások és az én iránt tisztelet van, akkor rendelkezni fognak egy erős alappal ahhoz, hogy a későbbi életükben tisztelettel teli kapcsolatokat teremtsenek.

Amikor önmagamat egy szellemi lényként látom, egy ragyogó fénypontként a testen belül, akkor nincsenek korlátok, határok, vagy problémák. Az „én jobb vagyok, mint az a másik” kérdése nem merül fel. A helyes önértékelés állapotában nincs arrogancia, vagy ego. Az igazi én tudatosság és a mások iránti tisztelet párhuzamosan együtt halad. A diszkrimináció akkor merül fel, amikor ez a két dolog hiányzik.

Egy másik világméretű probléma, ami az önmegértés és öntisztelet hiányából fakad, a környezeté. Bármennyi nyilatkozatot, és környezetvédelmi törvényt fogadunk el és írunk alá, továbbra is rongáljuk a környezetünket, elpusztítjuk az otthonainkat, mindaddig, amíg nem tanuljuk meg, hogy tiszteljük az életet. De csak akkor tudom tisztelni az életet ott kint, amikor először itt bent tisztelem önmagamat. Felismerem, hogy a kinti világ olyan, mint egy hatalmas színpad, amire eljöttem, hogy eljátsszam a szerepemet másokkal. Akkor tapasztalunk komoly problémákat, amikor a szellemiség elválik a gyakorlati életünktől. A szellemiség nem luxus, valami, amit az emberek akkor tesznek, ha nincs más dolguk. A szellemiség nem azt jelenti, hogy csak ülök és meditálok. Valójában a szellemiség hiánya a mindennapi életben okozza földünk és civilizációnk teljes összeomlását és pusztulását. Ahogy helyreállítjuk a szellemiséget, megtaláljuk a módszereket arra, hogy együtt dolgozzunk egy jobb világ megteremtéséért.

A szellemiségnek az életünk szerves részéve kell újra válnia. Önmagunkat állandóan emlékeztetni kell arra, hogy a szellemi tudatosság, vagy szellemi tudatállapot először is azt jelenti, hogy egy szellemi egységként nézem és tapasztalom meg önmagamat. Ez az egyedüli biztos alapja az igaz öntiszteletnek és a mások iránti tiszteletnek. A kommunikációban nem állítok fel falakat, vagy korlátokat. Képes vagyok arra, hogy értékeljek másokat, mert biztonságban érzem önmagamat. Képes vagyok arra, hogy tiszteljem az összes élőlényt. Képes vagyok arra, hogy harmonikusan együtt dolgozzam a világgal, és nem érzem annak a kényszerét, hogy azt bármilyen módon kihasználjam, vagy uraljam.