A meditáció a
gondolkodás és kísérletezés formájában segít megteremteni és megtartani a
motivációnkat. Az érzékelés, az elképzelések és a célok újdonságához és
világosságához fontos, hogy ellazuljunk, elengedjük a régi szokásokat, a régi
gondolkodásmódunkat és látásmódunkat, hogy teret teremtsünk valami újnak és
inspirálónak.
A motiváció egy belső, pozitív energia, a lelkesedés és a tiszta
érzékelés kombinációja, ami képessé tesz bennünket arra, hogy véghezvigyük a
feladatot.
Fontos folyamatosan megőrizni a határozottságot, mert különben
nagyon könnyen megzavarhatnak bennünket a problémák, az újonnan felmerült
események, vagy a lustaság. Mit tesz a motiváció? Az egyik realitásból egy
másikba visz, vagyis onnan, ahol voltam oda, ahol szeretnék lenni. A cél
érzékelése tartja fenn a motivációt. Amikor arra van szükség, hogy a motivációt
újra működésbe hozzuk, akkor az alábbi kérdéseket kell megvizsgálnunk.
- o Mi az, amit akarok?
- o Miért szeretném?
- o Mi az, amit értékelek?
- o Mire van szükségem?
- o Mi az, amit élvezek?
- o Mi az, amit megértek? és különösképp
- o Mi az, amit szeretek?
Amikor leülünk és elgondolkodunk a fenti kérdések válaszain, ezek
fogják képezni az új belső látásunk, és a feladatok alapját, hogy újra
aktiváljuk azt, amit már elfelejtettünk. Az életünk során időről-időre hátra
kell lépnünk, elcsendesedve újra meghatározni, újra felbecsülni, kísérletezni
mindazzal, amit már tudunk, és amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk. Ez egy
egyszerű gyakorlat, amit ha őszintén elvégzünk, serkenti az újdonságot a
gondolatainkban és a motivációs mintázatunkban.
Ahhoz, hogy szélesítsük és megváltoztassuk ezeket a mintázatokat,
szükséges, hogy:
- o újra meghatározzunk
- o újra megvizsgáljunk
- o új irányba tereljünk és
- o újra megtanuljunk bizonyos dolgokat.
Így generálódik az újdonság, a kreativitás és minőség.
A sikeres motiváció attól függ, hogy mennyire világos a célunk.
Mennyire hiszek a célomban? A célomban vetett hit határozza meg az erőfeszítés
minőségét. A motiváció akkor újul meg igazán, amikor felismerem, hogy mindig
van lehetőség a gyakorlásra, ha élek a választás erejével.
Egy másik kérdés, ami segít a motiváció fenntartásában, hogy: „Mi
az, ami igazán fontos nekem: A végeredmény vagy a folyamat?” A folyamat magával
hozza a növekedést, a fejlődést és a tanulást. Amikor eredmény-orientáltak
vagyunk, túlzottan az eredményre összpontosítunk, nem eléggé figyelünk, vagy
hangsúlyozzuk magát a folyamatot, ami szükséges lenne ahhoz, hogy elérjük a
végeredményt. A gyors rendbe hozás módszere, a „hét napos siker” formula, nem
igazán működik, legalábbis nem állandóan. Ha megnézzük a természetet, láthatjuk
a szépségét és erejét, ami az idő és a folyamat összekapcsolt eredménye.
Például egy hatalmas tölgyfa, vagy a rózsa a kertben nem azonnal fejlődik ki.
Bizonyos idő és hely kell a folyamatra, hogy működni tudjon.
Ahhoz, hogy egy folyamat hatékonyan menjen végbe, hogy az időt, az
energiát, és az erőforrásokat a legjobban használhassuk, fel kell állítani egy
fontossági sorrendet.
A fontossági sorrendhez fel kell ismerni, és el kell utasítani az
okoskodó kifogásokat; (például, hogy „nincs időm”) és össze kell állítani egy
működőképes, valóságnak megfelelő időbeosztást. Ha fontossági sorrendet állítok
fel az értékeket illetően, akkor a motiváció típusa világos lesz számomra.
Vajon a motivációm anyagiakhoz kapcsolt vagy szellemi? A kettő nagyon
különbözik egymástól.
A materialista motiváció alapja az érvényesülési vágy, a
versengés, a pozíció utáni vágy. Gyakran abban hiszünk, hogy ezek nélkül nem
lehetünk sikeresek, és így ezen értékek alapján gondolkodunk és cselekszünk.
Amikor a motiváció materialista, mindig jelen van a veszteségtől való félelem
is, aminek a következménye a nehézkesség, a stressz és az aggodalom. A szellemi
motiváció alapja a feladat iránti lelkesedés és a másokkal való együttműködés,
aminek az eredménye a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva
jól-léte.