A csend ereje

Ugyanúgy, ahogy a szennyezettség különböző formái elérték az extremitás állapotát a 21. században, hasonlóan ehhez, jelenleg a zaj okozta szennyezettség is extrém. Manapság jobban, mint valaha, szükségünk van arra, hogy kísérletezzünk a csend erejével, és megtapasztaljuk a sok módszert, amivel gyógyítani tudjuk a testet, a tudatot és a lelket. Bárhol legyünk a világban, mindenhol zaj van. Még akkor is, ha egy nagyon csendes helyre megyünk – egy csodálatos tengerpartra, messze a civilizációtól, - körbe fog venni a zaj. Ha nincs is külső zaj, valószínűleg meg fogjuk tapasztalni a nagy belső zajt.

Amikor körbevesz a világ zaja, nem vagyunk mindig tudatában az összes zajnak, amit a tudatunkban generálunk. De amikor találunk egy csendes helyet, messze a külső hangoktól, egyre jobban tudatába kerülünk a zajoknak – az állandó belső csacsogásnak. Például, éjszaka, amikor megpróbálunk aludni, ahelyett, hogy a tudat egyre csendesebbé válna, és pihenést tapasztalna, ami felfrissülést hoz, egyre inkább tudatába kerülünk az összes belső zajnak. Ilyenkor a tudat nagyon gyorsan mozog, nemcsak átéli az elmúlt nap tapasztalatait, de újra lejátssza azokat a jeleneteket, amik az előző héten vagy akár a múlt évben történtek. Hogyan tudjuk kezelni a tudatnak mindezt a zaját? Lehetséges kezelni, vagy el kell fogadnunk az emberi élet részeként?

Ha gyakoroljuk a csendet, vissza tudjuk nyerni a tudatosságot, ami túlvisz a modern élet zavaró, megjósolhatatlan és mesterséges tapasztalatain, hogy megtaláljuk a referencia belső rendszerét, ami egy teljes és hosszantartó jólétet kínál egyéni és társadalmi szinten is.

A csend párbeszédet nyit önmagunkkal és Istennel. Mindkettő lényeges, ha meg akarjuk találni a szellemi irányt, amire szükségünk van ahhoz, hogy egy teljes életet éljünk. A csend segít belépni önmagunk mellőzött szellemi realitásába – ez egy láthatatlan, de dinamikus realitás, ami ott áramlik mindannyiunkban. A csend bátorsággal és optimizmussal táplál minket. A csend fényében megtapasztaljuk a láthatatlan szellem erejét, és egy olyan életet tudunk teremteni, ami az igazságon alapszik.

Az idő most olyan, hogy minden másodperc, minden pillanat, minden nap és minden évszak fel van töltve csodálatos lehetőségekkel. Minden fel van töltve a lehetőségek magjaival, és elvethetem bármilyen cél, kívánság, sors palántáját, amit választok. Ugyanakkor, ezt nem tudom megismerni mindaddig, amíg nem válok nyugodttá, és nem kapcsolom ki a hétköznapi tudatosságomat, nem nyitom ki a szememet, és nem ismerem fel, hogy a lehetőség jelen van, valójában mindig ott volt – csak nem ismertem fel, vagy ha felismertem, nem döntöttem vagy nem cselekedtem. Minden nap elhozza a lehetőségek újdonságait. Ez az idő áldása. A magok most arra várnak, hogy elvessem azokat.