A kommunikációnk nagy rész nem verbális, és csak ritkán ismerjük fel,
hogy milyen nagy hatással van másokra. A hangszín, amit használunk, a
testbeszéd, (különösen a szem és az arc) a viselkedésünk, az érzéseink
állandóan kommunikálnak másokkal, kifejezve a haragot, félelmet, szeretetet,
bizalmat, elutasítást – az emócióinkat. Amit gondolunk, nem tudjuk elrejteni;
egy darabig talán lehetséges, de végül az igazság kiderül.
Ahhoz, hogy világosan kommunikáljunk egymással, az első
lépés, hogy csendben legyünk, azaz a meghallgatás képessége.
A meghallgatáson kívül a
kommunikációhoz hozzátartozik a megosztás, megértés, és annak az élvezete, amit
mások képesek felkínálni. A valódi kommunikáció: gyógyító és tápláló.
Nemcsak másokkal kommunikálunk, hanem
önmagunkkal, Istennel, sőt még a természettel is. A nyugalomban maradás, az
összeszedettség, és nyitottság képessé tesz bennünket arra, hogy ráhangolódjunk
másokra, hogy megfelelő módon válaszoljunk, jelentőségteljesen, nemcsak egy
mechanikus módon.
Mi blokkolja a pozitív kommunikációt?
·
A terjengős gondolatok, szavak, túlzott
tevékenységek, aminek következtében nem tudunk világosan gondolkodni.
Elveszítjük a lényeget, hogy mit is akarunk mondani.
·
Amikor elveszünk a saját
érzelmeinkben vagy elképzeléseinkben. Egy ilyen állapotban nem hallgatunk
figyelmesen a másikra.
·
Negatív
módon való visszaemlékezés a múltra. Ez nem engedi, hogy helyesen hangolódjunk a jelenre és a jövőre. Amikor a
jelen szükségleteivel nem kommunikálunk helyesen, akkor elveszítjük a
lehetőségeket.
·
Az
őszinteség hiánya. Amikor a gondolataink és érzéseink
őszinték és tiszteletteljesek, akkor mások szíve megnyílik felénk. Felépül a
bizalom pozitív gyorsforgalmú útja, és a kommunikáció pozitívan áramlik.
·
Negatív érzékelés teremtése és
érzése másokkal kapcsolatban, azaz ahogyan látjuk őket, vagy ahogyan
felcímkézzük a másikat. Az ilyen érzések, függetlenül attól, hogy mennyire jól
akarjuk elrejteni, végül mindig elmondásra kerülnek egy nagyon kifinomult, nem
verbális módon, és egy nehéz, feszült atmoszférát teremtenek.
·
A negatív
érzékelés és érzések nem elengedése. A másokkal való kapcsolataink megújításának egyetlen módszere, ha naponta
elengedjük a negativitást, hogy elkerüljük ezek beépülését. A beépülés messze
gyorsabban megy végbe, sokszor teljesen észrevétlenül, és csodálkozunk, hogy
miért marad el a pozitív eredmény.
·
A csend
hiánya. Amikor mélyen magunkba nézünk, és a
gondolatainkat, érzéseinket a csend karanténjába helyezzük, ez képessé teszi a
pozitívvá válásunkat. A csend karanténja a relaxáció; szétoszlatja a haragot,
és vádaskodást, panaszokat, ami gyakran együtt jár a haraggal.
Milyen módjai vannak a kommunikáció
fejlesztésének?
·
Mindkét füllel hallgassuk a másikat. Aktív meghallgatóknak kell lennünk, teljes
ráhangolódással, hogy teljesen jelen legyünk az adott pillanatban, együtt a
személlyel. Ha nem ez történik, akkor az egyik fülemmel meghallom, és a másikon
kiengedem, vagy csak félig hallom meg, amit a másik mond, ami nyilvánvalóan
félreértésekhez vezet.
·
Értsük meg, hogy honnan indult a másik személy. Ne csak feltételezzünk, elképzeljünk, vagy
ítélkezzünk; amikor ezt tesszük, a kritikus látásmódunk megbénítja a másikat,
hogy kifejezhesse, amit mondani szeretne. Ezek után, a helytelen vagy félig
igaz feltételezések miatt, a másik személy nem kap lehetőséget az előre
haladásra, vagy az önkifejezésre, hogy kikerüljön a vonatkoztatási
rendszerünkből. Ahhoz, hogy másoknak igazi esélyt adjunk az önkifejezésükre,
nem helyezhetjük a saját kereteinket köréjük.
·
A megszólalás előtt gondolkodjunk. Ez nem egy új dolog, de hiába halljuk gyakran, mégis
elfelejtjük alkalmazni. A beszéd előtti gondolkodás azt jelenti, hogy
kimutatjuk a másik felé mérlegelésünket, és akkor a megfelelő időben, a
megfelelő módon a megfelelőt mondjuk.
·
Mindig azt mondjuk, amit gondolunk. Amikor bátran, nyugodtan, önbizalommal és erőszak
nélkül beszélünk, akkor a kommunikáció őszinte, nyitott, világos, és bizalmat
keltő. Nem az a bátorság, ha azt mondjuk, amiről úgy gondoljuk, hogy a másik
épp azt szeretné hallani. Ha a bátorság azért hiányzik, mert szükségünk van
arra, hogy jóváhagyják, amit mondunk vagy, hogy elfogadjanak, vagy hiányzik az
önbizalom, akkor a kommunikáció, és általa a kapcsolatunk is, felszínes és
mesterkélt marad, ami senkinek nem kielégítő.
·
Tanuljuk meg a csend nyelvét. A csend alapját képezi a helyes szándéknak, pozitív
érzéseknek és világos viselkedésnek. A csend nyelvének csak egyetlen nyelvtani
szabálya van: ami az őszinteség és kedvesség. Az őszinteség világosságot
teremt, és a kedvesség tiszteletet ébreszt.
Amikor a másokkal való
találkozásunkkor időt szakítunk arra, hogy elgondolkodjunk a saját
kommunikációs szintünkön, akkor a csendben történt felismeréseink sokkal
magasabb minőség alapján valósulnak meg. Az összes kapcsolatunkban, minden
vonatkozásban, könnyűséget fogunk tapasztalni: legyen szó magunkról, másokról,
vagy a Fény Legfelső Forrásáról.
Ezt tanítani kellene az iskolákban.
VálaszTörlésSzebb lenne a világ, ha mindenki így kommunikálna.
Köszönöm!
Üdv.: János