A szellemiség jelentése

A szellemiség nem ugyanaz, mint a vallás. Lehet vallás szellemiség nélkül, és a szellemiség megteremtheti a szentség érzését, ami mindegyik, vagy a legtöbb vallásra jellemző. Sok ember számára a vallás szó egyszerűen csak egy címkévé vált, ami rituálékra, vagy fanatizmusra utal, kevés, vagy egyáltalán semmilyen szellemiséggel. És mégis, a vallás alapjelentése az egymáshoz való újbóli csatlakozás, vagy összekapcsolódás, ami azt feltételezi, hogy az „én” újból egyesül a teremtő forrással és ez valójában nagyon szellemi. Ez a szellemiség célja. 

A szellemiség a megértéssel kezdődik. Néha hirtelen jöhet, és néha csak fokozatosan történik meg, de eljön, és annak mértékében válik egyre mélyebbé bennem, hogy azt, amit megértettem, mennyire alkalmazom az életemben. A három legfontosabb koncepció, ami a szellemi megértés alapját képezi,

• megérteni önmagamat és, hogy hogyan szemlélem önmagam a világgal való kapcsolatomban,
• a Forrás, vagy a Legfelsőbb megértése és a Vele való kapcsolatom,
• megérteni az ok és okozat, vagyis a karma törvényét.

A szellemiséget soha nem lehet elválasztani a mindennapi élettől. Valójában ez irányítja és megerősíti az életemet és a mindennapi tevékenységemet. Ha azt gondolom, hogy nekem ki kell lépnem a világból, vagy el kell mennem és egy hegy tetején kell ülnöm, vagy egyszerűen fel kell állítanom egy vallási hiedelemrendszert azért, hogy szellemivé váljak, akkor valami hiányzik a megértésemből a szellemiség igaz jelentésével kapcsolatban. 

Ugyanúgy, ahogy vannak törvények, amik irányítják az anyagi világot, vannak szellemi törvények is. A karma törvénye, az ok-okozat szellemi törvénye informál a saját felelősségemről, azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek, valamint a tetteim következményeiről. A lélek és a Legfelsőbb megértése nyilvánvalóvá és alkalmazhatóvá válik az életemben.