Az öntisztelet azt jelenti, hogy értékelem a saját létezésemet. Amikor értékelem önmagamat, akkor tisztelem az életet és másokat is, akik körülöttem vannak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor belül stabil tudok maradni a felsőbbrendűség, vagy alsóbbrendűség helytelen érzése nélkül. Amikor hiányzik az öntisztelet, akkor függök másoktól, a támaszoktól, hogy általuk önbizalmat nyerjek. Amikor értékelem önmagamat, akkor képes vagyok arra is, hogy értékeljek másokat és az életet önmagam körül. Képes vagyok teret adni önmagamnak, és ezt biztosítani tudom másoknak is. Az elvárásoktól mentes felszabadult állapot akkor jön létre, amikor elfogadom és tisztelem önmagamat. Képes vagyok az elengedésre és másokkal szemben sem vagyok követelőző. Másoknak nem kell azt tenniük, amit én akarok azért, hogy teljesítsék a vágyaimat. Szabad vagyok, és másokat is segítek abban, hogy szabaddá váljanak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, nagyon könnyű, hogy mások iránt is tiszteletem legyen. A mai világból sok érték hiányzik, de a legfontosabb hiányzó érték a tisztelet. Ma ez nem tűnik természetesnek.
A tisztelet hiányának van egy globális hatása is, és ez a diszkrimináció országokban, vagy országok között. Nincs olyan hely, ami ettől szabad lenne. Egy kisebbségi csoporttól, vagy egy történelmi szituációtól függően a cél lehet, hogy különböző, de a mag, a gyökér ugyanaz: az emberi élet iránti tisztelet hiánya, az énen belüli méltóság hiánya. A méltóság érzése nélkül valaki hogyan tudná felismerni egy másik emberi lény méltóságát? Ha mi egy olyan világot szeretnénk, ahol az emberi jogok és a méltóság az uralkodó, ahol az emberek között tisztelet van, a kiinduló pontnak az egyén életén belüli tiszteletnek és méltóságnak kell lennie.
Azzal kell kezdenem, hogy szellemi megértéssel nézzem önmagam: egy örökkévaló lényként, egy erőteljes energiaként, ami egy korlátlanul fénypontban van bezárva. A tudatosság e változásával szabaddá tudok válni az összes típusú korláttól és lánctól, ami befolyásolja a legtöbb ember életét. A belső ént nézzem, mert ha a hajszínemre, a bőröm színére, az akcentusomra, a foglalkozásomra, vagy bármilyen más külső dologra helyezem a hangsúlyt, akkor természetes módon másokat is e kritériumok alapján fogok megítélni, vagy összehasonlítani: „Az emberek világos hajjal nagyon jók, de bárki vörös hajjal feszültséget teremt, és problémákat okozhat”. Egy ilyen példa lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de nem ismeretlen attól a koncepciótól, amit általában és valószínűleg tudat alatt használunk mások megítélésében. Elfelejtjük, hogy milyen könnyedén befolyásolják a külső dolgok a tudatosságunkat, és spontán reagálunk anélkül, hogy felismernénk, hogy befolyás alatt állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése