Megbocsátani és felejteni

Most abban a helyzetben vagyunk, hogy elkezdhetjük fejleszteni a szeretetünket és a könyörületünket a szívünkkel. Amíg nem tanulom meg, hogy megbocsássak annak a személynek, akivel konfliktusom van, mindig lesz ilyen vagy olyan probléma a kapcsolataimban másokkal. A blokk egyetlen egy kapcsolatban befolyásolja az energia teljes áramlását mindenki mással. Ha én nem vagyok képes a megbocsátásra, akkor keserűség, fájdalom, rossz érzések lesznek, szomorúság lesz önmagamban, nem beszélve arról a személyről, akinek nem vagyok hajlandó megbocsátani.

Amikor influenzás vagyok, valamit nem tudok megenni, mert semmi nem tűnik jóízűnek. Nem az a gond, hogy az étel rossz, de ott van a keserűség íze a számban. Ugyanígy van akkor, amikor nem bocsátok meg. A keserűség érzése a tudatban minden mást befolyásol, amit teszek. Így a megbocsátás folyamata a saját gyógyulásomért van. A megbocsátás önmagamnak feltételezi a felismerést és az egó elengedésének folyamatát. A saját egónk az, ami nem engedi meg, hogy felismerjük a hibáinkat. Amikor elengedem az egómat, becsülettel és alázattal, képes vagyok arra, hogy felismerjem a saját hibáimat. Aztán ott lesz a határozottság, hogy én ezt a hibát nem akarom újból elkövetni. Megtapasztalva Isten kegyelmét és megbocsátását, képes vagyok elengedni a bűnbánatot és a saját fájdalmamat. Ezen keresztül előrelépek, hogy keresztül tudjak menni a lehetőségek új ajtaján. Amikor felismerem a saját hibáimat, mások is készek lesznek arra, hogy megbocsássanak nekem. A megbocsátás más emberektől a szellemük nagylelkűségéből jön, és a hitből, hogy minden emberi lényben van jóság. Ezért van az, hogy azok, akik képesek megbocsátani, képesek arra is, hogy azt mondják: megértem, én is elkövettem ugyanazt a hibát, rendben van, ugyanazon megyünk keresztül.

Amikor emlékszem azokra a szituációkra, amikor megbocsátást kaptam, ott van a köszönet és az alázatosság érzése. Méltányolva azt a megbocsátást, tudom, hogy én is felelősséggel rendelkezem, hogy ugyanezt tegyem másokért. Amikor elkövetünk egy hibát, néha a bocsánatkérés nem elegendő. Az érzések olyan mélyek, a fájdalom olyan keserű, hogy nekem be kell bizonyítanom, hogy valóban történik bennem valami változás, hogy nem fogom ugyanazt a bánatot okozni senkinek. Amikor az énben megtörténik a változás, akkor a másik személy is kész arra, hogy megbocsásson. Ha a másik személy nem kész arra, hogy megbocsásson, akkor az egyedüli lehetőség, abban a pillanatban, hogy mindent elengedek és félrelépek. Az ő oldalukon még mindig ott van az elutasítás, mert a tudatuk és a szívük nem kész arra, hogy megnyíljon, de az én szívemben legyen béke, legyen pozitivitás a tudatomban és idővel az ő szívük is meggyógyul, és a tudat kinyílik.

Amikor másoknak kell megbocsátanom, vajon van-e jogom és hatalmam a megbocsátáshoz. A világ valójában törvényeken alapszik. Minden a kereteken belül halad, és ez a teljes igazság. Lehet, hogy diszharmóniát és rendetlenséget látunk. Ez is a teljes kép része. A dolgok elrendeződnek és visszakerülnek a rend, a harmónia és az igazság állapotába. Így a megbocsátásom valójában a saját gyógyulásomért és a kapcsolatok gyógyulásáért van. De én nem rendelkezem hatalommal vagy erővel, hogy megbocsássak neked. A karma törvénye az abszolút igazság törvénye. Így függetlenül attól, hogy valaki megbocsát vagy nem, a következmény meg fog oldódni a helyes időben, helyes módon. Van egy kifejezés, hogy Isten képes arra, hogy elfelejtse a múltamat, de vajon én képes vagyok-e arra, hogy elfelejtsem a múltam? Isten, a könyörületes Szülő átadja a feltétel nélküli szeretetet, a megbocsátást és a múlt elengedését. Felismerve, hogy Isten gyermeke vagyok, én teljesen nyitott vagyok Isten gyógyító erejére, és amikor Ő van az én oldalamon, hogy nem vagyok képes arra, hogy elengedjek minden más dolgot.