Az
összes, amit tennünk kell, hogy egy pár percig csendben üljünk, befelé
forduljunk és nézzük meg, mi zajlik belül. A testben a lélek helye a homlok
közepén található. A lélek egy korlátlan energia, nincs fizikai kiterjedése,
létezik, igaz és valóságos. Egy pont. A pont örökkévaló. Bármilyen más forma
változhat, darabokra eshet, de ez a pont örökkévalóan létezik, anélkül, hogy
megváltozna. A létezés benne van ebben a kis fénypontban. A fénypont
tudatosságában eltávolodom a fizikai formától, de ebben a tudatosságban maradni
nem egyszerű. Még az álmainkban is a fizikai formánkban látjuk önmagunkat és
másoknak is a fizikai forma alapján adjuk a válaszokat. Tehát, gyakorlatot
igényel, hogy emlékeztessük önmagunkat erre a tudatosságra, emlékezzünk arra, kik
is vagyunk valójában. A világ nem fog erre emlékeztetni, nekem kell
emlékeztetnem önmagamat. A meditáció célja az, hogy egy kis időt csendben
töltsünk, visszatérjünk az örökkévaló azonosságunk tudatosságába, megismerjük,
értékeljük és szeressük önmagunkat. Ahogy ezt megtesszük, ez egyre
természetesebbé válik és nemcsak a meditáció alatt fogunk rendelkezni ezzel a
tapasztalattal, de a meditáció után is meg tudjuk tartani ezt a tudatosságot:
én, az örökkévaló lény, a lélek látom és nézem ezt a világot, hallgatom, hogy
mi történik körülöttem. Az az idő, amit csendben, meditációban töltünk, nagyon
értékes, mert átadja a gyakorlati bizonyítékát ezeknek az absztrakt
fogalmaknak. A csend meghatározza az egész napi tudatosságunkat,
viselkedésünket. Ezért van szükség arra, hogy a mélységekbe menjünk a
meditációban.
Kényelmesen
ülök. A test most nyugodt, a szemeimet nyitva tartom és lágyan magam elé nézek.
Nem kell semmire koncentrálni, csak egyszerűen lágyan nyitva tartom a szemeimet.
Éberré válok. Engedem, hogy a test megnyugodjon. Ismerem a fizikai testem
minden részét és tudatosan engedem, hogy minden megnyugodjon. Tudatában vagyok
az erőnek, amit birtoklok. Érzem az energiaforrást, ami ott van a homlokom
közepén és erre koncentrálok. Én egy szellemi lény, egy fénypont vagyok, egy
lélek, ami különálló ettől a fizikai testtől. Valójában most kezdem megérteni,
hogy már korábban is léteztem, mielőtt ez a test megszületett volna. Ez a test,
ez a jármű a teremtés része. Én, a fénypont örökké létezem. Én léteztem,
mielőtt ez a test megszületett volna és továbbra is létezni fogok, miután ez a test
már nem lesz. Tudatában vagyok az örökkévalóságomnak, a halhatatlanságomnak és
ezáltal megváltozik a látásmódom. Kezdem értékelni, hogy ki is vagyok
valójában. Én örökkévalóan létezem, korlátlan vagyok. Om Shanti
