Az Univerzumban van egy élő Pont, aki
semmilyen szükségletnek, vágynak, akaratnak nincs alávetve. Mivel ez a Lény nem
akar semmit, minden az Övé, de nem a birtoklás és ellenőrzés vonatkozásában, hanem
úgy, hogy minden dolog természetes módon a Feltételnélküli Forrás felé mozdul
el. Egyszerűen csak azért, mert mindenki, aki közel jön, érzi a természetes
szeretetet, ami szabadon árad Belőle. Érzékelik
az önzetlen szolgálatát és azt, hogy megosztja velük mindazt, aki, és amije
van. Mint egy sugárzó Mágnes, túl az anyag és az idő korlátain, túl az
adok-veszek szokásain, a kalkuláción. A Forrás mindent vonz, mivel Neki nincs
semmilyen vágya, csak az adás valósul meg általa.
A Feltételnélküli Forrás szeretete
olyan, mint egy szellemi napfény. Önzetlen, önmagában teljes: mindig hozzáad,
és soha nem vesz el. Ami feltételnélküli, azt mindig becsben tartják az imádat
szempontjából, és talán ezért tisztelik Istent és az igazi szenteket is a világ
minden részén. A Forrásból származó szellemi fény rávilágít az elfelejtett
valóságra, a rejtett potenciálunkra, az eredeti jóságunkra. Kinyilvánítja igazi
énünket. Utána, ha szeretnénk, táplálhatjuk és fejleszthetjük ezt a
tudatosságot, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megtartjuk a
kommunikáció nyitott csatornáját. Különben az áram rövidre zár, blokkolódik,
vagy egy másik irány miatt lemerül, és egy idő múlva teljes sötétség lesz. Ma
az emberiség a teljes sötétség fázisában él, teljes az áramszünet.
A meditáció
egy olyan mentális gyakorlat, amikor a Feltételnélküli Forráshoz kapcsolódunk.
Amint létrehozzuk ezt a kapcsolódást, megtörténik a tisztulás, és a tudat
felszabadul az „én” és „enyém”, a múlt, a megbántódás és a kis dolgok
korlátaitól.
A meditáció alatt a tudat elengedi a
korlátozottság szálait. Mint a madár, a tudat szárnyra kel, és kapcsolódik
Istenhez. Ez a kapcsolat nem nehéz, ha a tudat igazán szeretné megismerni az
igazságot, nem csak követelésekkel próbálkozik, vagy hízelgéssel, imával vagy
valamilyen önző szándékból, könyörögve valamiért. Amikor csak a kapcsolódás
iránti vágy van jelen, a lélek egy mágneses vonzást érez, ami képessé teszi
arra, hogy átrepülje az összes lehetetlen akadályt, mint amilyen a „Nem tudom
megtenni”, „Hogyan?” és a „Nincs időm!”. A kapcsolódás szellemi erővel tölti
fel a lelket, ami mindig megőrzi a pozitivitást, és nem kerül a külső
negativitás befolyása alá.
A meditáció segít a belső erő
elsajátításában, különösen akkor, amikor használjuk is a mindennapi életünk
során. Az ilyen erő megtartásához szükséges a naponkénti kapcsolódás, a feltöltődés
minden reggel. A csendben az emberi lények egy személyes, baráti kapcsolatba kerülnek
Istennel, aki nemcsak meghallgat és segít, de jelen van. Az emberi lények
teljesen elvesztették már ezt az egyszerű élvezetet, ami Isten jelenlétéből
adódik; úgy érzik, valamit mindig kérniük kell, vagy kántálniuk kell valamit.
Ennek a szellemi találkozásnak a csendjében elegendő csak nyugodtan maradni és
elégedetté válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése