Az erőszak nem csak fizikai. Létezik a tudat, az
intellektus, az érzelmi és testi erőszak is. Ez a mai társadalom értékrendjének
az eredménye. A tudat félelmet, feszültséget, kapzsiságot teremt és ez végül
stresszt eredményez. A tudat békétlenné válik, mert túl van terhelve a sok
negativitással és eljön az idő, amikor ez teljes összeomláshoz vezet. Ahol
nincs béke, ott nem lehet tisztaság. Ott nem lehet helyes döntéseket hozni,
amik hasznosak az énnek és másoknak is. A stressz és a mentális összeomlás
megmutatkozik a tudat erőszakosságában. Az egyik fő módszer, hogy ezt a
konfliktust feloldjuk, ha megváltoztatjuk az értékeket, a magatartást és a
gondolatokat azzal, hogy pozitívabbá, toleránsabbá és önzetlenebbé válunk. Az
intellektusunk, vagyis a megértésünk képessége akkor szenved az erőszaktól,
amikor arrogancia van, amikor ragaszkodunk az ötleteinkhez és másokkal szemben
kritikusak vagyunk. Mások felett ítélkezni, vagy őket felcímkézni, mindezek
rossz érzéseket teremtenek, amik végül verbális és fizikai erőszakhoz vezetnek.
A külső erőszak a gondolatokból indul el. Így, ahogy a megértésünk pozitív
módon változik, az erőszak szintje is biztosan csökken. Az igaz megértés és
bölcsesség abból fakad, ha megértjük, hogy az élet örökkévaló szabályait
állandóan követnünk kell, amik az összes élet tiszteletét jelentik, hogy minden
élő dolognak joga van ahhoz, hogy létezzen és szabad legyen. Amikor egy személy
megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes
módon erőszakmentessé válik.
Az érzelmeinkben erőszaktól szenvedtünk és másoknak
is erőszakot adunk. Az érzelmi erőszak, mint a gyűlölet, a bosszú, az
elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs
tolerancia és nincs öntisztelet. A pszichológiai és mentális összeomlás az
érzelmi erőszak eredménye. A negatív érzelmek, legyen ez az én, vagy mások
iránt, nagymértékben összekapcsolódnak az önbecsülés és az öntisztelet
hiányával. Néhány ember oly mértékben beleragad abba, hogy mi a helytelen, mi a
rossz, mert állandóan másokat ellenőriz és kritizál, hogy elfelejti, hogy
önmagát nézze. Ilyenkor hiányzik a kapcsolataiból a szeretet és a könyörület. A
szeretet hiánya a béke hiányát jelenti és a béke hiánya erőszakot jelent. Ez az
erőszak vált az emberek kultúrájává. Ez az, ahol ma tartunk. Szerencsére sok
ember kezdi felismerni, hogy valaminek meg kell változnia, elsősorban
önmagában. A gondolatainknak, a megértésünknek, az érzéseinknek, a tetteinknek
most meg kell teremteniük a béke kultúráját. Többé nem szabad fenntartanunk az
erőszakosság kultúráját.
Ott van az erőszak a test iránt. Azok vagyunk, amit
eszünk. Ha erőszakos energiát veszünk magunkhoz, akkor mi is biztos agresszívak
és erőszakosak leszünk másokkal. Az ételt általában a legjobb orvosságként
írják le, mind a fizikai, mind a mentális betegségek kapcsán. Az étel, attól
függően, hogy mit eszünk, lehet orvosság, de lehet méreg is. Ehhez kapcsolódva
sok tett, amit ma normálisnak tartunk, természetellenes és betegséghez, összeomláshoz
vezet. Például: a tüdőnk arra van, hogy a testünket és az agyunkat oxigénnel
lássa el. A dohányzás is egy formája a test nem tiszteletének. A tüdő ilyen helytelen
használata is egy erőszak, ami végül egyensúlytalansághoz vezet.
Az erőszak általában két szinten történik, önmagunk,
vagy mások elnyomásában. Amikor az emberek elnyomnak másokat, mert azt
gondolják, hogy ők magasabb rendűek és, joguk van mások ellenőrzéséhez, ez a
hatalom, az erő helytelen használata, ami gyakran megtörténik a vallásokban, a
politikai és személyes életünkben. Az elnyomás az emberi létezés
természetellenes állapota. Ezért nincs béke, boldogság és egy ilyen állapotban
nem lehet ott a teljesség érzése sem. Ahhoz, hogy önmagunkat eltávolítsuk az
erőszaktól, szükség van arra, hogy lefegyverezzük önmagunkat. Lefegyverezzük a
szemeinket, hogy ne nézzünk kritikusan, és megtanuljunk másokat pozitívan
látni. Méltányoljuk a jó minőségeiket, és ne ragadjunk bele mások
gyengeségeibe. Le kell szerelnünk a füleinket, hogy valóban meghalljuk, amit a
másik mond és akkor nem lesz félreértés. Le kell szerelnünk a legerőteljesebb
fegyverünket, amivel rendelkezünk, a nyelvünket. A szavak lehetnek hidak,
amivel elérhetünk másokat, kifejezzük önmagunkat, bátorítunk, de ha rossz
érzések és önző szándékok vannak, akkor a szavak olyanok, mint a mérgező nyíl,
ami a másikat megsebzi.
Hogyan tudjuk ezeket a változásokat megteremteni és
ellépni az erőszakosság szokásától? Ez a mi személyes választásunktól függ. A
választás önmagában is egy nagy erő, amit gyakran nem ismerünk fel. Amikor az
életünkben van egy másik cél, amikor eldöntjük, hogy a tudatunkat és az
intellektusunkat pozitív módon fogjuk használni, akkor beültetjük a változás
magját a tudatosságunkba. De erre a magra figyelnünk kell azzal, hogy szellemi
tudással és a csend fényével locsoljuk. A fejlődéshez szükségünk van tudásra,
csendre és szeretetre. Lényegében erről szól a meditáció is. A meditáció egy
olyan folyamat, amiben elkezdjük önmagunkat gyógyítani azzal, hogy megismerjük
önmagunkat. Becsülettel és toleranciával megvizsgálom mindazt, amit meg kell
változtatnom, és valamit tenni kezdek. A panaszkodás abbahagyása és a változás
elkezdése már fejlődés. A csend, ami a Rádzsa jóga meditáció alapja, kapcsolat
az igazi énnel és a lélek eredeti minőségeivel. Másodsorban, kapcsolat a tiszta
béke Örökkévaló Forrásával az Univerzumban, a Legfelső Lénnyel. A Lénnyel, aki
soha nem erőszakos. Ez a Tiszta Lény soha nem büntet, soha nem ítélkezik. Ő
erőszakmentes. Ami ezen a világon, ezen a Földön igaztalan, szomorú és
fájdalmas, nekünk, emberi lényeknek a teremtése, akik elfelejtettük, hogy
tiszteljünk másokat, tiszteljük önmagunkat. A csend gyógyít. A csend feltölt
minket a béke és a szeretet pozitív erejével és ezáltal az erőszak, amit a
tudatlanság okozott, fokozatosan szertefoszlik. A csend, a bölcsesség és a
Tiszta Forrással való kapcsolat képessé tesz arra, hogy valóban békések legyünk
másokkal és a Kozmosszal is egyensúlyban maradjunk.