Több szentírás utal arra,
hogy Isten, a Legfelső Lény inkarnálódik (v. testet ölt) és szerepet játszik a
földön. Ez az időszak a nagy változások kora, amit csak egy olyan Szellemi Erő
tud véghezvinni és generálni, aki örökkévalóan tiszta. Ennek az emléke a Shiv
Jayanti ünnep (hindu ünnep), ami Isten születését jelenti, természetesen
szellemi aspektusból, hisz Isten esetében nem beszélhetünk emberi születésről.
Ezt az ünnepet Shiv Ratrinak is nevezik, ami Isten ékszakáját is jelenti, vagy
pontosabban az emberi civilizáció éjszakáját, amikor, bár nagyon sok tudásunk
van a minket körülvevő világról, a természet és az anyag működéséről, ám nagyon
keveset tudunk önmagunkról. Elfelejtettük a szellemi önazonosságunkat, és egyre
inkább az anyag, a test, a szerepeink tudatossága irányít. Ezért beszélünk
éjszakáról. De mint a fizikai világunkban, úgy szellemi szinten is, az éjszakát
mindig a hajnal, és a nappal követi, amikor minden felébred. Használhatjuk az
évszakok változásának analógiáját is. Télen nem gondolunk arra, hogy a
természet meghalt, mert szürkeség és hideg van, és a fák csupaszak. Tudjuk,
hogy a telet mindig a legjelentőségteljesebb időszak követi, a tavasz, amikor
minden újjá éled, amikor a virágok színpompásan ragyognak, és a madarak köszöntik
az újjáéledő természetet.
Lassan hajnalodik. Nagyon sok
jele van annak, hogy a változásnak főként szellemi, és aztán fizikai szinten is
meg kell történnie. Ezért keressük egyre többen a szellemi válaszokat az élet
nagy kérdéseire: élet és elmúlás, a bennünk lévő szép és gonosz, a kozmikus
törvények ismerete, de leginkább azt szeretnénk megtudni, hogy van-e az
Univerzumban egy olyan Erő vagy Hatalom, ami mozgatja és segíti a változást.