A legtöbb ember a karmát a szenvedéssel azonosítja.
A karma cselekedetet jelent. Ez a világ a tettek mezeje. A cselekedetek a mag,
amit szétszórunk. Minden mag rendelkezik a saját lehetőségével, a saját
idejével, és a saját gyümölcsével, amit megterem. A karma törvénye láthatatlan
módon rendezi a tettek számláját.
Mindig cselekszünk. Vannak szubtilis és látható
cselekedetek. A szubtilis cselekedetek a gondolat szintjén történnek; a
gondolatok befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket és magatartásunkat.
Lehet, hogy csendben vagyunk, de kritizálunk másokat vagy haragot érzünk valami
iránt. Ezek is cselekedetek. Tehát vannak cselekedetek a szubtilis síkon, amik
hatással vannak a testünkre és a tudatunkra.
Ugyanúgy, ahogy ismerjük a természet törvényeit,
fontos, hogy ismerjük a cselekedet törvényét is. Ha ismerem és követem a karma
törvényeit, akkor szabad vagyok. Ha megsértem ezeket a törvényeket, szenvedek. A
karma nem jelent kötést. Valami csak akkor válik kötéssé, ha nincs helyes
megértés és nem követjük a karma törvényeit. Ha követem a karma szellemi
törvényét, akkor szabad vagyok.
Néha azt érezzük, hogy a jó cselekedeteink semmilyen
gyümölcsöt nem hoznak. A jó karma olyan, mint egy fa, ami nem hoz azonnali
gyümölcsöt, mert a gyökerei mélyebbre hatolnak, és hosszú távon hoz több és
érett gyümölcsöt. Az emberek úgy gondolják, hogy a mai világban a jó emberek
szenvednek, és a rossz emberek azok, akik élvezik az életet. Úgy látszik,
mintha az Isten-félő emberek, akik tartanak attól, hogy rossz cselekedeteket hajtsanak
végre, állandóan szenvednének és a rossz embereknek, akik hamis dolgokat
tesznek, semmilyen problémáik nincsenek.
Ezt a helyzetet látva sokan elkezdik vádolni Istent
az igazságtalanságért. De Isten nem avatkozik bele a karma törvényeibe. Ő
átadja a bölcsességet és az erőt, hogy a különböző szituációkkal szembe tudjunk
nézni. Minden cselekedetben fontos a tudás. A mag csak akkor tud jól nőni, ha a
föld megvan munkálva. Vajon előkészítjük a földet, hogy abban jó magvakat
ültessünk, vagy a vetést a köves földbe szórjuk, és várjuk a jó gyümölcsöt? Türelemre,
bölcsességre és állandó figyelemre van szükség ahhoz, hogy jó gyümölcsöket
kapjunk.
A megértéssel és a tisztaság, a béke és pozitivitás
erejével végzett cselekedetek a jó karma. A tudás azt jelenti, hogy megértéssel
cselekszem és látom a tettek következményeit. Amikor ezzel a tisztasággal, és a
tudat békés állapotában hajtom végre a cselekedeteket, akkor a tetteim
ellenőrzés alatt vannak. Az ilyen cselekedetek emelkedettek, ösztönzők és
élvezetesek. Amikor nem vagyok az eredeti, békés és tiszta minőségeim
tudatában, akkor az önző vágyak, a féltékenység, a ragaszkodás és más
alacsonyabb rendű érzések motiválják a cselekedeteimet. Az ilyen
cselekedetekkel fokozatosan megkötjük önmagunkat.
Amikor megértés van és követem a természet
törvényeit és a szellemi törvényeket mialatt cselekszem, élvezem a tetteim
gyümölcsét, de nem válok befolyásolttá és függővé attól, amit elérek.
De hogyan tudunk függetlenek maradni mások
cselekedeteitől? A természet és a karma törvényei ismeretén túl szükségünk van
a világ-dráma megértésére is. Minden lélek egy színész, és a saját szerepét
játssza. Ez egy színház, egy játék, ahol a saját kapacitásomat azért használom,
hogy kifejezzem a belső lehetőségeimet. Ha mindent úgy nézek, mint egy játékot,
akkor nem szenvedek. Ha azt mondom, „Óh, ilyen
az én karmám!”, eldobom a fegyvereimet - a képességeimet, az erényeimet és
erőimet - és hagyom, hogy mások és a szituációk befolyásoljanak engem.
