2014. október 8., szerda

Mi a lélek?

A Rádzsa Jóga meditációban a lelket, mint metafizikai energiát értelmezzük.  A lélek formája egy pont.  Egy parányi fénypont, ami még egy atomnál is kisebb, és amit még a legerősebb mikroszkóppal se lehet látni. A lélek megsemmisíthetetlen. A lélek halhatatlan. A lélek erőteljes. 
A tudomány is bebizonyította, hogy valami kicsi is lehet nagyon erős. Az atom olyan parányi, mégis hihetetlenül erőteljes. A mikrochip olyan kicsi, mégis egy egész könyvtár anyaga elfér benne.
Egy kis dolog is lehet erős, könnyű és gyors, mint a lélek.
Hol van a lélek?
Fontos megérteni, hogy a lélek hol helyezkedik el a testben. Ennek a megértése segít a figyelmed összpontosításában, mialatt meditálsz. A lélek – a halhatatlan energia fénypontja – a homlok közepén, a szemek mögött helyezkedik el, közel a tobozmirigyhez az agyban.
Miért ott? A léleknek szüksége van egy közeli kapcsolatra az aggyal, hogy a szükségleteit, a szándékait, a kívánságait gyorsan eljuttassa az agyhoz, ami cselekvésre készteti a testet az agyi (idegrendszeri) impulzusok által. Ha ezt esetleg nehéznek találod megérteni, akkor kérdezd meg önmagadtól: “Honnan jönnek a gondolataim?” Az agy olyan, mint egy számítógép. Te a lélek vagy az operátor.
Összpontosítsd a figyelmedet arra a pontra, ahol a lélek tartózkodik, azt a gondolatot használva: “Én egy lélek vagyok.” Gyengéden ismételd meg ezt a gondolatot néhányszor és észre fogod venni a “belső ébredés”-t – egy újfajta tudatosságot. Ez a lélek tudatosság. Gyakorlással képes leszel arra, hogy még gyorsabban ebbe a tudatosságba kerülj.
A lélek tudatosság egy másfajta látásmódot ad azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy valójában és néha ez nagyon különböző érzéseket kelt önmagadról és az életedről. 
Egyre jobban tudatába kerülsz a gondolataidnak, az érzelmeidnek, a hangulatodnak és reakcióidnak. A rendszeres meditáció erősíti a lélek tudatosságot. Úgy fogod érezni, hogy választási lehetőségeid vannak. Amint eldöntöd, hogy mire fordítod a figyelmed és energiád, az egész életed kezd csendben megváltozni.

Ez az átélés egyre mélyebb lesz, amint megtanulsz összpontosítani. Mivel mindig lesz valami, ami elvonja a figyelmedet, így az első lépés, hogy megtartsd a figyelmed célját a meditációban. Mielőtt leülsz meditálni, legyen egy világos célod, amire a gondolataidat összpontosítod.  Azzal, hogy megőrzöd ezt a célt, könnyebben észreveszed, amikor más gondolatok kezdik befolyásolni a tudatodat. Ilyenkor egyszerűen visszafordítod a gondolataidat a meditációd témájára.

2014. szeptember 27., szombat

Te, a lélek

Te sokkal több vagy, mint a fizikai tested. Az igazi éned a lélek. Te egy lélek vagy és rendelkezel egy testtel.

A lélek egy szubtilis, finom energia. A lélek egy szellemi energia, teljesen különbözik az anyagi testedtől. Te, a lélek nem vagy fekete vagy fehér, öreg vagy fiatal, egészséges vagy beteg, nő vagy férfi. Te, a lélek az életerő vagy a testedben.
Veled kapcsolatban minden felvételre kerül a lélekben; az összes emlékképed, a gondolataid és érzelmeid.  Mindaz, ami megfoghatatlan, lejegyzésre került a lélekben, mint pl. hit, magatartás, remények, álmok, emlékképek, szokások és személyiségjegyek.

A lélek olyan csodálatos – képes mindent, minden információt elraktározni veled kapcsolatban, ami te vagy.  A lélekben ott van a felvétel mindenről, amit láttál, mondtál, tettél, minden egyes gondolat, amit megteremtettél az életed kezdetétől.  

Minden ember úgy születik ebbe a világba, hogy megvan az a képessége, hogy szeressen, békés, elégedett és boldog legyen. A rádzsa jóga meditációban ezeket nevezzük a lélek “eredeti tulajdonságai”-nak.  Azonban az életed során sok más tulajdonságot is felhalmozol, mint harag, stressz, félelem, aggodalom és egoizmus. A meditáció célja, hogy megtapasztald és átéld az eredeti tulajdonságaidat az összpontosított gondolataid által.

Amikor kezded megtapasztalni az eredeti tulajdonságaidat, és a figyelmedet a magasabb énedre irányítod, a negatív tulajdonságaid automatikusan elkezdenek gyöngülni. Amikor a napi meditációdban összekapcsolódsz az eredeti, pozitív tulajdonságaiddal, akkor az önbizalmad erősödik, és úgy érzed, hogy ura vagy önmagadnak és életednek.  Úgy érzed, hogy sokkal több erőd van, hogy azt tedd, amit akarsz, és az legyél, aki valóban lenni szeretnél. Ily módon az önbizalmad helyreáll, és úgy érzed, hogy valóban te irányítod az életedet.

2014. szeptember 17., szerda

Elengedés

Életünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy sok dologhoz ragaszkodunk, leginkább a múltból. Igy nem tudjuk, hogy mit jelent szabadnak lenni. Néha azt gondoljuk, hogy csak akkor tudunk végrehajtani dolgokat, ha kitartunk mellettük, legyen szó egy kapcsolatról vagy egy helyzetről. Ha egy madarat erősen fogunk, valószínűleg összenyomjuk. Még akkor is, ha egy madarat gyengéden fogunk meg, a madár nem teljesíti létezésének küldetését, ami a repülés. Ha egy virágot tartok a kezemben, meddig fog megmaradni? Ha engedem, hogy a virág a vízben tovább éljen, hosszabb ideig megmarad. Ha a virág a földben él, a természetes környezetében, még hosszabb ideig fog élni. Először ott van a vágy, hogy szükségem van arra a virágra, tehát levágom. De nem elég, hogy a virág a vázában van, annak az enyémnek kell lennie, és így megtagadom annak a létezését.
A kapcsolatokban, ha valakihez ragaszkodom, nem adok teret és szabadságot a másiknak, hogy kifejezze önmagát, és az legyen, aki, valójában. Ragaszkodni valamihez és azt nem elengedni, ez mutatja a saját bizonytalanságomat. Félek, tehát ragaszkodnom kell valamihez. Abban a pillanatban, amikor stabillá válok és biztos vagyok önmagamban, amikor van önbizalmam, többé már nem ragaszkodnom.
Ha nincs elengedés, nem engedem meg a másiknak, hogy fennmaradjon. Miért nem akarjuk elengedni a körülményeket? A körülmények változnak, semmi nem marad ugyanolyan. Sokszor ragaszkodunk az eseményekhez a tudatunkban. Egy bizonyos helyzet képe, vagy valaminek a benyomása, ami ott maradt a tudatunkban, tovább ismétli önmagát a fejemben. Én ragaszkodom ehhez a tudatállapothoz, ami igen értékes teret foglal el bennem. Csak egy korlátozott mennyiségű tér van a tudatomban. Választhatok, hogy mit kezdek vele. Néha úgy tűnik, mintha a csodálatos emlékek eltűnnének, és csak a fájdalmas emlékek maradnának meg. Ez furcsa, mert nem akarok fájdalmat tapasztalni, és mégis, a fájdalmas emlékekhez ragaszkodom. Azzal, hogy ezekről az eseményekről gondolkozom újra és újra, táplálom önmagamat az ismétlődő fájdalommal. Nem a másik a zsarnok, az elnyomó. Én magam válok önmagam áldozatává azzal, hogy nem engedem el azt a bizonyos helyzetet. Szerencsére nem mindig vagyunk ebben az állapotban, de vannak életperiódusok, helyzetek vagy kapcsolatok, amikben megragadunk. Fontos, hogy megengedjem önmagamnak, hogy fejlődjek, és előre haladjak. Ha ezt megteszem önmagamért, akkor teret és engedélyt adok másoknak is, hogy tovább haladjanak és fejlődjenek.
Ez az elmélet – de hogyan lehet megtenni? Az első dolog, hogy felismerem, hogy nekem kell valamit tennem a saját belső világomért, mert a folyamat a tudatban megy végbe. Belső szinten kell szabadnak lennem. A legtöbb ember azt gondolja, ha külsőleg elrendezik és rögzítik a dolgokat, akkor a dolgok jobbak lesznek. A dolgokat külsőleg elrendezni, olyan, mintha ragasztót használni, ami egy kis ideig összetart, de aztán újabb és újabb ragasztó-csíkokra van szükség. Egy gyors rögzítés nem elég. Ha megértjük, hogy a dolgok a tudatban kezdődnek, és aztán mennek kifelé, elkezdhetjük keresni a válaszokat önmagunkban, és akkor tudunk tartós megoldásokat találni.
Az elengedés nem jelent elvágást. Elvágni a dolgokat nem jó. Gyengéden félreállni, szabaddá válni, és ráébredni arra, hogy képes vagyok az elengedésre a megfelelő pillanatban, amikor a dolgok készen állnak arra, hogy változzanak - ez egy sokkal lágyabb és kevésbé fájdalmas folyamat.
Kérdezzük meg önmagunktól: mi az, amire valóban szükségem van? Amikor elkezdem kielégíteni a saját belső szükségleteimet, felismerem, hogy valójában nem is kell ragaszkodnom ahhoz a madárhoz. Amikor kitárom a kezem, és látom, ahogy a madár szabadon elrepül, képes vagyok szeretni és méltányolni annak a szépségét és repülését. A madár lehet, hogy visszatér és megpihen a kezemen a saját akaratából és választásával.
Hasonlóan ehhez, el kell engednem a vágyaimat. Amikor megszületik egy vágy, ott forog bennem, újra és újra felmerül a tudatomban mindaddig, amíg ki nem elégítem. Ahogy a vágy teljesül, újabb vágyak merülnek fel. Egyre több. Ez egy végeláthatatlan folyamat, és soha nem juthatok el a béke és a teljesség állapotához.
Nagyon sok üres tér van a lélekben. Azt gondoljuk, hogy azokat az üres tereket majd feltölti a pozíció, a tulajdon, és a partnerek. A módszer, hogyan kitöltsük a teret, nem a futó kapcsolatok, vagy a változó pozíció a munkahelyen, vagy a tulajdon. Azzal tudom magam feltölteni, hogy összekapcsolódom a saját belső erőforrásaimmal, és kapcsolatot teremtek az istenivel. Ez a végtelen Forrás soha nem hagy el és nem tesz szárazzá. Ahogy feltöltöm magam, érzem a szeretet, a béke, az öröm erejét, ahogy visszatér a belső lényemhez. Biztonságban vagyok, bízok önmagamban. Többé nincs szükségem arra, hogy emberekhez vagy dolgokhoz ragaszkodjam. Amikor másokkal vagyok, jelen van a szeretet és a boldogság érzésének cseréje, de mégsem függök tőlük. Ha nincsenek a közelemben, akkor sem hiányolom őket. Ez a szabadság állapota, amit a lélek képes megtapasztalni. Az elengedés nem kényszer vagy áldozat. Az elengedés azt jelenti, hogy félrelépek, és szabad vagyok. Azt jelenti, szabadságot adok és teret biztosítok másoknak. Az elengedés állapotában képes vagyok hátralépni és távolból szemlélni a dolgokat. Ha a dolgokat túl közelről szemlélem, nem kapok világos képet. Amikor csak egy fát látok, nem ismerem fel, hogy az egy egész erdő része. Egy kicsit visszalépve engedem, hogy a dolgokat szélesebb távlatból lássam. Másképpen látni a dolgokat, a belső bölcsesség folyamata. Megtanítani önmagamat, hogy a dolgokat különböző szempontból lássam, ez a szellemiség útja.
Válaszaink többsége nem logikus, de érzelmi alapú. Amikor valami történik, az érzelmeink, az érzéseink azonnal felmerülnek, és a válaszaink azonnaliak. Választhatjuk azt is, hogy így élünk, állandóan reagálva, káoszt teremtve, majd később azt rendbe téve. A gond az, hogy a rendbetétel, és a takarítás folyamata időt vesz igénybe. Az elengedés azt jelenti, hogy a béke belső állapotában vagyunk, és azt tesszük, ami helyes, és a helyzetnek megfelelő. Amit megtehetek, hogy megtanulok megfontolt választ adni, ami melegséggel teli, szeretettel teljes és megértésen alapszik. Nemcsak látni és reagálni, de teret adni önmagamnak a megállásra, az elmélkedésre… és aztán a válaszra.  

2014. augusztus 9., szombat

Elégedettség

Annak érdekében, hogy elérjük, megtapasztaljuk és fenntartsuk az elégedettség vagy teljesség állapotát, először is, fel kell ismerni, hogy mi az igazi szabadság, aztán meg kell tanulni használni annak érdekében, hogy erősítse és segítse elérni a bennünk rejlő teljes potenciált. A szabadság a kulcs az elégedettséghez. Azt is ellenőrizni kell, hogy mi visz közel a teljesség állapotához, és mi távolít el attól. Bármilyen gyengeség, vagy ha nem tudjuk az erényeinket vagy az erőinket a megfelelő időben használni, egy adott helyzetben, azt jelzi, hogy hiányzik a koncentráltság, a belső stabilitás, stb., ami az energia elvesztéséhez vezet, márpedig a pozitív energiára mindenféleképpen szükség van az elégedettség megtapasztalásához. Szabadítsuk meg önmagunkat azoktól a jellemvonásoktól és személyiségjegyektől, amik meggátolják a fejlődésünket és nem engedik, hogy a belső tiszta lényünk megnyilvánuljon teljes képességében. Annak érdekében, hogy az elégedettség állapotában éljünk, felelősséget kell vállalnunk a saját mentális és emocionális világunkért. Ha ezt nem tesszük meg, az elégedettség hamar elszáll. A teljesség eléréséhez nemcsak belső kontrollra van szükség, de azt is ellenőrizni kell, hogy nem hagytunk-e nyitva bármilyen ajtót a gyengeségek előtt, amik befolyásolják a személyiségünket. Ha az egyik oldalon megerősítjük önmagunkat, de máskor gyengítjük, soha nem leszünk képesek arra, hogy elérjük a stabil belső erő állapotát. Például, ha egy vödröt a vízcsap alá tartunk, de az a vödör valahol lyukas, mindegy, hogy mennyi vizet öntünk bele, soha nem fog megtelni teljesen. Hasonló módon ez történik velünk is. Ezért fontos ellenőriznünk, hogy milyen lyukak vannak a személyiségünkben, amiken keresztül energiát vesztegetünk el, és az erőfeszítésünk, hogy elégedetté váljunk, csak remény marad.

2014. július 27., vasárnap

Erőszakmentesség 2

Az erőszak nem csak fizikai. Létezik a tudat, az intellektus, az érzelmi és testi erőszak is. Ez a mai társadalom értékrendjének az eredménye. A tudat félelmet, feszültséget, kapzsiságot teremt és ez végül stresszt eredményez. A tudat békétlenné válik, mert túl van terhelve a sok negativitással és eljön az idő, amikor ez teljes összeomláshoz vezet. Ahol nincs béke, ott nem lehet tisztaság. Ott nem lehet helyes döntéseket hozni, amik hasznosak az énnek és másoknak is. A stressz és a mentális összeomlás megmutatkozik a tudat erőszakosságában. Az egyik fő módszer, hogy ezt a konfliktust feloldjuk, ha megváltoztatjuk az értékeket, a magatartást és a gondolatokat azzal, hogy pozitívabbá, toleránsabbá és önzetlenebbé válunk. Az intellektusunk, vagyis a megértésünk képessége akkor szenved az erőszaktól, amikor arrogancia van, amikor ragaszkodunk az ötleteinkhez és másokkal szemben kritikusak vagyunk. Mások felett ítélkezni, vagy őket felcímkézni, mindezek rossz érzéseket teremtenek, amik végül verbális és fizikai erőszakhoz vezetnek. A külső erőszak a gondolatokból indul el. Így, ahogy a megértésünk pozitív módon változik, az erőszak szintje is biztosan csökken. Az igaz megértés és bölcsesség abból fakad, ha megértjük, hogy az élet örökkévaló szabályait állandóan követnünk kell, amik az összes élet tiszteletét jelentik, hogy minden élő dolognak joga van ahhoz, hogy létezzen és szabad legyen. Amikor egy személy megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes módon erőszakmentessé válik.
Az érzelmeinkben erőszaktól szenvedtünk és másoknak is erőszakot adunk. Az érzelmi erőszak, mint a gyűlölet, a bosszú, az elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs tolerancia és nincs öntisztelet. A pszichológiai és mentális összeomlás az érzelmi erőszak eredménye. A negatív érzelmek, legyen ez az én, vagy mások iránt, nagymértékben összekapcsolódnak az önbecsülés és az öntisztelet hiányával. Néhány ember oly mértékben beleragad abba, hogy mi a helytelen, mi a rossz, mert állandóan másokat ellenőriz és kritizál, hogy elfelejti, hogy önmagát nézze. Ilyenkor hiányzik a kapcsolataiból a szeretet és a könyörület. A szeretet hiánya a béke hiányát jelenti és a béke hiánya erőszakot jelent. Ez az erőszak vált az emberek kultúrájává. Ez az, ahol ma tartunk. Szerencsére sok ember kezdi felismerni, hogy valaminek meg kell változnia, elsősorban önmagában. A gondolatainknak, a megértésünknek, az érzéseinknek, a tetteinknek most meg kell teremteniük a béke kultúráját. Többé nem szabad fenntartanunk az erőszakosság kultúráját.
Ott van az erőszak a test iránt. Azok vagyunk, amit eszünk. Ha erőszakos energiát veszünk magunkhoz, akkor mi is biztos agresszívak és erőszakosak leszünk másokkal. Az ételt általában a legjobb orvosságként írják le, mind a fizikai, mind a mentális betegségek kapcsán. Az étel, attól függően, hogy mit eszünk, lehet orvosság, de lehet méreg is. Ehhez kapcsolódva sok tett, amit ma normálisnak tartunk, természetellenes és betegséghez, összeomláshoz vezet. Például: a tüdőnk arra van, hogy a testünket és az agyunkat oxigénnel lássa el. A dohányzás is egy formája a test nem tiszteletének. A tüdő ilyen helytelen használata is egy erőszak, ami végül egyensúlytalansághoz vezet.
Az erőszak általában két szinten történik, önmagunk, vagy mások elnyomásában. Amikor az emberek elnyomnak másokat, mert azt gondolják, hogy ők magasabb rendűek és, joguk van mások ellenőrzéséhez, ez a hatalom, az erő helytelen használata, ami gyakran megtörténik a vallásokban, a politikai és személyes életünkben. Az elnyomás az emberi létezés természetellenes állapota. Ezért nincs béke, boldogság és egy ilyen állapotban nem lehet ott a teljesség érzése sem. Ahhoz, hogy önmagunkat eltávolítsuk az erőszaktól, szükség van arra, hogy lefegyverezzük önmagunkat. Lefegyverezzük a szemeinket, hogy ne nézzünk kritikusan, és megtanuljunk másokat pozitívan látni. Méltányoljuk a jó minőségeiket, és ne ragadjunk bele mások gyengeségeibe. Le kell szerelnünk a füleinket, hogy valóban meghalljuk, amit a másik mond és akkor nem lesz félreértés. Le kell szerelnünk a legerőteljesebb fegyverünket, amivel rendelkezünk, a nyelvünket. A szavak lehetnek hidak, amivel elérhetünk másokat, kifejezzük önmagunkat, bátorítunk, de ha rossz érzések és önző szándékok vannak, akkor a szavak olyanok, mint a mérgező nyíl, ami a másikat megsebzi.
Hogyan tudjuk ezeket a változásokat megteremteni és ellépni az erőszakosság szokásától? Ez a mi személyes választásunktól függ. A választás önmagában is egy nagy erő, amit gyakran nem ismerünk fel. Amikor az életünkben van egy másik cél, amikor eldöntjük, hogy a tudatunkat és az intellektusunkat pozitív módon fogjuk használni, akkor beültetjük a változás magját a tudatosságunkba. De erre a magra figyelnünk kell azzal, hogy szellemi tudással és a csend fényével locsoljuk. A fejlődéshez szükségünk van tudásra, csendre és szeretetre. Lényegében erről szól a meditáció is. A meditáció egy olyan folyamat, amiben elkezdjük önmagunkat gyógyítani azzal, hogy megismerjük önmagunkat. Becsülettel és toleranciával megvizsgálom mindazt, amit meg kell változtatnom, és valamit tenni kezdek. A panaszkodás abbahagyása és a változás elkezdése már fejlődés. A csend, ami a Rádzsa jóga meditáció alapja, kapcsolat az igazi énnel és a lélek eredeti minőségeivel. Másodsorban, kapcsolat a tiszta béke Örökkévaló Forrásával az Univerzumban, a Legfelső Lénnyel. A Lénnyel, aki soha nem erőszakos. Ez a Tiszta Lény soha nem büntet, soha nem ítélkezik. Ő erőszakmentes. Ami ezen a világon, ezen a Földön igaztalan, szomorú és fájdalmas, nekünk, emberi lényeknek a teremtése, akik elfelejtettük, hogy tiszteljünk másokat, tiszteljük önmagunkat. A csend gyógyít. A csend feltölt minket a béke és a szeretet pozitív erejével és ezáltal az erőszak, amit a tudatlanság okozott, fokozatosan szertefoszlik. A csend, a bölcsesség és a Tiszta Forrással való kapcsolat képessé tesz arra, hogy valóban békések legyünk másokkal és a Kozmosszal is egyensúlyban maradjunk. 

2014. július 14., hétfő

Ahimsa - Erőszakmentesség

A vegetáriánus életstílust gyakran összekötik az erőszakmentesség értékével, vagyis a velünk született tisztelettel az összes élő dolog iránt. Az erőszakmentesség azon a megértésén alapszik, hogy egy emberi lény természetes természete a béke, a rend és a harmónia. Az erőszakmentesség, vagy ahimsa nem pusztán egy keleti életszemlélet, de az ősi nyugati kultúrákban is nagyon szilárdan hittek ebben. Az egyik legjobban ismert vegetáriánus abból az időből, a filozófus-tudós, Pitagorasz.
Pitagorasz egy görög szigetről, Szamoszról származott. Több, mint húsz évig tanult Egyiptomban, majd dél-Olaszországban telepedett le, ahol megalapította a tudósok első közösségét. Ez a közösség arról volt ismert, hogy az igazságot kutatták. A tudomány célját abban látták, hogy el kell érni, és fel kell fedezni az igazságot, amit realitásnak neveztek. Nem a tények és tárgyak igazságát, ahogy ez most a modern tudományokban történik, de az igazságot, amely az Univerzum szabályát jelenti, amit a filozófus tudósoknak a csenden, a tiszta gondolaton és a tudáson keresztül kellett felfedezniük. Ez minket Albert Einstein nagyon jól ismert kijelentésére emlékeztet: „én szilárdan hiszek abban, ahogy az ősök is hitték, hogy a tiszta gondolat tudja megérinteni a realitást.” Tehát, a pitagoraszi iskolának a célja az volt, hogy az én újra összekapcsolódjon az univerzális realitással, azt újból felismerje, vagyis személyesen megtapasztalja a Kozmosz eredeti és alapvető harmóniáját. A Kozmosz harmóniát, egyensúlyt, békét és rendet jelent az örökkévaló Univerzumban. Az emberi élet, valójában az összes élet ennek a kozmikus harmóniának és rendnek volt a része. De ki tudja megtapasztalni az eredeti harmónia kozmikus mintázatát? Pitagorasz számára csak azok voltak erre képesek, akik csendben, koncentráltan és erőszakmentesen tanultak. Egy erőszakos karakter, egy erőszakos tett leblokkolja a keresőt, megállítja őt abban, hogy belépjen a kozmikus harmónia megértésébe és megtapasztalásába. Ezért a közösség összes új tagjának két éven keresztül meg kellett őrizni a csendet /néhányan öt évig is csendben maradtak/, mielőtt megengedték nekik, hogy kutassanak és részt vegyenek a kísérletekben és megbeszéléseken. Ennek a csendnek az volt a célja, hogy a tudatot és az intellektust teljesen szabaddá tegyék a haszontalan gondolatoktól és vágyaktól, amik olyanok voltak, mint a felhők és hegyek, amik elrejtik az igazság fényét. A csendnek ott volt a dupla szerepe, a tudat megtisztítása, de az is, hogy segítse az Örökkévaló Eggyel való kapcsolatot a gondolat által, vagyis, hogy elérjék a Kozmosz isteni felépítését. A csend gyakorlásával együtt az igazság keresőinek tiltott volt, hogy bármilyen típusú húst egyenek. Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erőszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetsző. Bármilyen típusú erőszakosság megsemmisíti a tisztaságot és átláthatóságot. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük. Senkit nem fogadtak el, bármennyire okos, vagy fontos volt, ha bármilyen módon erőszakos személyiséggel rendelkezett, például: hazudott, lopott, vagy bármilyen fizikai erőszakban vett részt. A kutatóknak meg kellett őrizniük a cölibátust is, mert teljes koncentrációra volt szükség a tanulmányban. Pitagorasz mélyen hitte, hogy mindezek szükségesek, mert teljes tisztaságra van szükség ahhoz, hogy valaki elérje az élet igazságát.

Az igazságot kutatni, azzal kísérletezni, vagy azt megbeszélni, önmagában nem elegendő. Az igazságot csak intellektuális folyamaton keresztül nem lehet elérni, de a tudatot és intellektust egy olyan befogadó állapotba lehet helyezni, hogy az isteni igazság kinyilvánítsa önmagát a becsületes keresőnek.