Erőszakmentesség 2

Az erőszak nem csak fizikai. Létezik a tudat, az intellektus, az érzelmi és testi erőszak is. Ez a mai társadalom értékrendjének az eredménye. A tudat félelmet, feszültséget, kapzsiságot teremt és ez végül stresszt eredményez. A tudat békétlenné válik, mert túl van terhelve a sok negativitással és eljön az idő, amikor ez teljes összeomláshoz vezet. Ahol nincs béke, ott nem lehet tisztaság. Ott nem lehet helyes döntéseket hozni, amik hasznosak az énnek és másoknak is. A stressz és a mentális összeomlás megmutatkozik a tudat erőszakosságában. Az egyik fő módszer, hogy ezt a konfliktust feloldjuk, ha megváltoztatjuk az értékeket, a magatartást és a gondolatokat azzal, hogy pozitívabbá, toleránsabbá és önzetlenebbé válunk. Az intellektusunk, vagyis a megértésünk képessége akkor szenved az erőszaktól, amikor arrogancia van, amikor ragaszkodunk az ötleteinkhez és másokkal szemben kritikusak vagyunk. Mások felett ítélkezni, vagy őket felcímkézni, mindezek rossz érzéseket teremtenek, amik végül verbális és fizikai erőszakhoz vezetnek. A külső erőszak a gondolatokból indul el. Így, ahogy a megértésünk pozitív módon változik, az erőszak szintje is biztosan csökken. Az igaz megértés és bölcsesség abból fakad, ha megértjük, hogy az élet örökkévaló szabályait állandóan követnünk kell, amik az összes élet tiszteletét jelentik, hogy minden élő dolognak joga van ahhoz, hogy létezzen és szabad legyen. Amikor egy személy megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes módon erőszakmentessé válik.

Az érzelmeinkben erőszaktól szenvedtünk és másoknak is erőszakot adunk. Az érzelmi erőszak, mint a gyűlölet, a bosszú, az elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs tolerancia és nincs öntisztelet. A pszichológiai és mentális összeomlás az érzelmi erőszak eredménye. A negatív érzelmek, legyen ez az én, vagy mások iránt, nagymértékben összekapcsolódnak az önbecsülés és az öntisztelet hiányával. Néhány ember oly mértékben beleragad abba, hogy mi a helytelen, mi a rossz, mert állandóan másokat ellenőriz és kritizál, hogy elfelejti, hogy önmagát nézze. Ilyenkor hiányzik a kapcsolataiból a szeretet és a könyörület. A szeretet hiánya a béke hiányát jelenti és a béke hiánya erőszakot jelent. Ez az erőszak vált az emberek kultúrájává. Ez az, ahol ma tartunk. Szerencsére sok ember kezdi felismerni, hogy valaminek meg kell változnia, elsősorban önmagában. A gondolatainknak, a megértésünknek, az érzéseinknek, a tetteinknek most meg kell teremteniük a béke kultúráját. Többé nem szabad fenntartanunk az erőszakosság kultúráját.

Ott van az erőszak a test iránt. Azok vagyunk, amit eszünk. Ha erőszakos energiát veszünk magunkhoz, akkor mi is biztos agresszívak és erőszakosak leszünk másokkal. Az ételt általában a legjobb orvosságként írják le, mind a fizikai, mind a mentális betegségek kapcsán. Az étel, attól függően, hogy mit eszünk, lehet orvosság, de lehet méreg is. Ehhez kapcsolódva sok tett, amit ma normálisnak tartunk, természetellenes és betegséghez, összeomláshoz vezet. Például: a tüdőnk arra van, hogy a testünket és az agyunkat oxigénnel lássa el. A dohányzás is egy formája a test nem tiszteletének. A tüdő ilyen helytelen használata is egy erőszak, ami végül egyensúlytalansághoz vezet.

Az erőszak általában két szinten történik, önmagunk, vagy mások elnyomásában. Amikor az emberek elnyomnak másokat, mert azt gondolják, hogy ők magasabb rendűek és, joguk van mások ellenőrzéséhez, ez a hatalom, az erő helytelen használata, ami gyakran megtörténik a vallásokban, a politikai és személyes életünkben. Az elnyomás az emberi létezés természetellenes állapota. Ezért nincs béke, boldogság és egy ilyen állapotban nem lehet ott a teljesség érzése sem. Ahhoz, hogy önmagunkat eltávolítsuk az erőszaktól, szükség van arra, hogy lefegyverezzük önmagunkat. Lefegyverezzük a szemeinket, hogy ne nézzünk kritikusan, és megtanuljunk másokat pozitívan látni. Méltányoljuk a jó minőségeiket, és ne ragadjunk bele mások gyengeségeibe. Le kell szerelnünk a füleinket, hogy valóban meghalljuk, amit a másik mond és akkor nem lesz félreértés. Le kell szerelnünk a legerőteljesebb fegyverünket, amivel rendelkezünk, a nyelvünket. A szavak lehetnek hidak, amivel elérhetünk másokat, kifejezzük önmagunkat, bátorítunk, de ha rossz érzések és önző szándékok vannak, akkor a szavak olyanok, mint a mérgező nyíl, ami a másikat megsebzi.

Hogyan tudjuk ezeket a változásokat megteremteni és ellépni az erőszakosság szokásától? Ez a mi személyes választásunktól függ. A választás önmagában is egy nagy erő, amit gyakran nem ismerünk fel. Amikor az életünkben van egy másik cél, amikor eldöntjük, hogy a tudatunkat és az intellektusunkat pozitív módon fogjuk használni, akkor beültetjük a változás magját a tudatosságunkba. De erre a magra figyelnünk kell azzal, hogy szellemi tudással és a csend fényével locsoljuk. A fejlődéshez szükségünk van tudásra, csendre és szeretetre. Lényegében erről szól a meditáció is. A meditáció egy olyan folyamat, amiben elkezdjük önmagunkat gyógyítani azzal, hogy megismerjük önmagunkat. Becsülettel és toleranciával megvizsgálom mindazt, amit meg kell változtatnom, és valamit tenni kezdek. A panaszkodás abbahagyása és a változás elkezdése már fejlődés. A csend, ami a Rádzsa jóga meditáció alapja, kapcsolat az igazi énnel és a lélek eredeti minőségeivel. Másodsorban, kapcsolat a tiszta béke Örökkévaló Forrásával az Univerzumban, a Legfelső Lénnyel. A Lénnyel, aki soha nem erőszakos. Ez a Tiszta Lény soha nem büntet, soha nem ítélkezik. Ő erőszakmentes. Ami ezen a világon, ezen a Földön igaztalan, szomorú és fájdalmas, nekünk, emberi lényeknek a teremtése, akik elfelejtettük, hogy tiszteljünk másokat, tiszteljük önmagunkat. A csend gyógyít. A csend feltölt minket a béke és a szeretet pozitív erejével és ezáltal az erőszak, amit a tudatlanság okozott, fokozatosan szertefoszlik. A csend, a bölcsesség és a Tiszta Forrással való kapcsolat képessé tesz arra, hogy valóban békések legyünk másokkal és a Kozmosszal is egyensúlyban maradjunk. 

Ahimsa - Erőszakmentesség

A vegetáriánus életstílust gyakran összekötik az erőszakmentesség értékével, vagyis a velünk született tisztelettel az összes élő dolog iránt. Az erőszakmentesség azon a megértésén alapszik, hogy egy emberi lény természetes természete a béke, a rend és a harmónia. Az erőszakmentesség, vagy ahimsa nem pusztán egy keleti életszemlélet, de az ősi nyugati kultúrákban is nagyon szilárdan hittek ebben. Az egyik legjobban ismert vegetáriánus abból az időből, a filozófus-tudós, Pitagorasz.

Pitagorasz egy görög szigetről, Szamoszról származott. Több, mint húsz évig tanult Egyiptomban, majd dél-Olaszországban telepedett le, ahol megalapította a tudósok első közösségét. Ez a közösség arról volt ismert, hogy az igazságot kutatták. A tudomány célját abban látták, hogy el kell érni, és fel kell fedezni az igazságot, amit realitásnak neveztek. Nem a tények és tárgyak igazságát, ahogy ez most a modern tudományokban történik, de az igazságot, amely az Univerzum szabályát jelenti, amit a filozófus tudósoknak a csenden, a tiszta gondolaton és a tudáson keresztül kellett felfedezniük. Ez minket Albert Einstein nagyon jól ismert kijelentésére emlékeztet: „én szilárdan hiszek abban, ahogy az ősök is hitték, hogy a tiszta gondolat tudja megérinteni a realitást.” Tehát, a pitagoraszi iskolának a célja az volt, hogy az én újra összekapcsolódjon az univerzális realitással, azt újból felismerje, vagyis személyesen megtapasztalja a Kozmosz eredeti és alapvető harmóniáját. A Kozmosz harmóniát, egyensúlyt, békét és rendet jelent az örökkévaló Univerzumban. Az emberi élet, valójában az összes élet ennek a kozmikus harmóniának és rendnek volt a része. De ki tudja megtapasztalni az eredeti harmónia kozmikus mintázatát? Pitagorasz számára csak azok voltak erre képesek, akik csendben, koncentráltan és erőszakmentesen tanultak. Egy erőszakos karakter, egy erőszakos tett leblokkolja a keresőt, megállítja őt abban, hogy belépjen a kozmikus harmónia megértésébe és megtapasztalásába. Ezért a közösség összes új tagjának két éven keresztül meg kellett őrizni a csendet /néhányan öt évig is csendben maradtak/, mielőtt megengedték nekik, hogy kutassanak és részt vegyenek a kísérletekben és megbeszéléseken. Ennek a csendnek az volt a célja, hogy a tudatot és az intellektust teljesen szabaddá tegyék a haszontalan gondolatoktól és vágyaktól, amik olyanok voltak, mint a felhők és hegyek, amik elrejtik az igazság fényét. A csendnek ott volt a dupla szerepe, a tudat megtisztítása, de az is, hogy segítse az Örökkévaló Eggyel való kapcsolatot a gondolat által, vagyis, hogy elérjék a Kozmosz isteni felépítését. A csend gyakorlásával együtt az igazság keresőinek tiltott volt, hogy bármilyen típusú húst egyenek. Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erőszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetsző. Bármilyen típusú erőszakosság megsemmisíti a tisztaságot és átláthatóságot. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük. Senkit nem fogadtak el, bármennyire okos, vagy fontos volt, ha bármilyen módon erőszakos személyiséggel rendelkezett, például: hazudott, lopott, vagy bármilyen fizikai erőszakban vett részt. A kutatóknak meg kellett őrizniük a cölibátust is, mert teljes koncentrációra volt szükség a tanulmányban. Pitagorasz mélyen hitte, hogy mindezek szükségesek, mert teljes tisztaságra van szükség ahhoz, hogy valaki elérje az élet igazságát.

Az igazságot kutatni, azzal kísérletezni, vagy azt megbeszélni, önmagában nem elegendő. Az igazságot csak intellektuális folyamaton keresztül nem lehet elérni, de a tudatot és intellektust egy olyan befogadó állapotba lehet helyezni, hogy az isteni igazság kinyilvánítsa önmagát a becsületes keresőnek. 

Visszatérés az édes otthonba - Meditáció

http://www.youtube.com/watch?v=g9cM8lL1tqA

A változás kora

Több szentírás utal arra, hogy Isten, a Legfelső Lény inkarnálódik (v. testet ölt) és szerepet játszik a földön. Ez az időszak a nagy változások kora, amit csak egy olyan Szellemi Erő tud véghezvinni és generálni, aki örökkévalóan tiszta. Ennek az emléke a Shiv Jayanti ünnep (hindu ünnep), ami Isten születését jelenti, természetesen szellemi aspektusból, hisz Isten esetében nem beszélhetünk emberi születésről. Ezt az ünnepet Shiv Ratrinak is nevezik, ami Isten ékszakáját is jelenti, vagy pontosabban az emberi civilizáció éjszakáját, amikor, bár nagyon sok tudásunk van a minket körülvevő világról, a természet és az anyag működéséről, ám nagyon keveset tudunk önmagunkról. Elfelejtettük a szellemi önazonosságunkat, és egyre inkább az anyag, a test, a szerepeink tudatossága irányít. Ezért beszélünk éjszakáról. De mint a fizikai világunkban, úgy szellemi szinten is, az éjszakát mindig a hajnal, és a nappal követi, amikor minden felébred. Használhatjuk az évszakok változásának analógiáját is. Télen nem gondolunk arra, hogy a természet meghalt, mert szürkeség és hideg van, és a fák csupaszak. Tudjuk, hogy a telet mindig a legjelentőségteljesebb időszak követi, a tavasz, amikor minden újjá éled, amikor a virágok színpompásan ragyognak, és a madarak köszöntik az újjáéledő természetet.

Lassan hajnalodik. Nagyon sok jele van annak, hogy a változásnak főként szellemi, és aztán fizikai szinten is meg kell történnie. Ezért keressük egyre többen a szellemi válaszokat az élet nagy kérdéseire: élet és elmúlás, a bennünk lévő szép és gonosz, a kozmikus törvények ismerete, de leginkább azt szeretnénk megtudni, hogy van-e az Univerzumban egy olyan Erő vagy Hatalom, ami mozgatja és segíti a változást.

Életünk minőségének a növelése

Életünk minőségének a növeléséhez nyolc különleges erőt kell kifejlesztenünk. Az első a megkülönböztetés ereje. Annak a képessége, hogy felismerjük és megkülönböztessük az igazat a hamistól, a mesterségestől, felismerjük az erősségeket és a gyengeségeket. A második a jó megítélő-, vagy döntéshozó képesség. Ez az az erő, aminek segítségével megfelelő módon cselekedhetünk, miután felismertük az erősségeket és a gyengeségeket. A harmadik a befelé fordulás, az érzékszerveinktől történő elfordulás, hogy elszakadottá váljunk a külső körülményektől és a lélekre, a szellemi lényre koncentráljunk. A negyedik a tolerancia ereje. A tolerancia erejével képesek vagyunk jól kezelni a szituációkat, az életünkben előforduló nehézségeket és kihívásokat, a stresszt és a belső ellenállást, amik tesztként vagy próbaként kerülnek elénk. Az ötödik a szembenézés ereje. Ezzel a nagyszerű belső erővel szembe tudunk nézni a bennünket váratlanul érő viharokkal és csapásokkal. Félelem nélkül és türelemmel nézünk szembe az élet kihívásaival. A hatodik az alkalmazkodás, vagy elmerítés ereje. Ezzel az erővel alkalmazkodunk mások szerepéhez és személyiségéhez. Mint ahogy az óceán bármikor befogadja a beleömlő nagy folyókat, ugyanilyen módon alkalmazkodunk másokhoz, nyugodtan, jó kívánságokkal és ellenállás nélkül. Hetedik a gondolatainknak és az érzelmeinknek az összepakolása. Ez az erő bármikor képes leállítani a reakcióinkat és érzelmi konfliktusainkat. Ezzel a belső erővel minden részlet egy világos megértési pontba kerül. Nem lesznek ránk befolyással a hirtelen “áramütések”. A nyolcadik az együttműködés ereje. Ha együttműködünk, akkor bármilyen nagy feladat könnyen elvégezhető.

A Rádzsa jóga gyakorlásával mind a nyolc erőt fejleszteni tudjuk önmagunkban, és az életünk erőteljessé válik. Az erők eléréséhez a kulcs: a jóga. A jóga egy egyszerű, de szubtilis (nagyon finom) kapcsolat a lélek és a Legfelső Lélek között. A jóga a módszer, hogy megnyissuk önmagunkat a Legfelső Energiának a Szeretet, a Béke és az Erők Óceánjából, amely megtisztítja a lelket. A jóga emlékezést is jelent. Ha mélyen magunkba tekintünk, megtapasztaljuk a saját valóságunkat. Isten békés csendjének és az eredeti lakóhelyünknek az emléke élővé válik. A jóga erre a legemelkedettebb állapotra való emlékezés. Ugyanakkor a mély tapasztalat alapja a tudás és a szellemi megértés, ami túlvisz bennünket a körülöttünk lévő világ korlátain. A Rádzsa jóga meditáció gyakorlásán keresztül visszanyerjük elveszett erőinket és minőségünket. 

A gondolkodás, mint művészet

Egy művészeti alkotást, eredettől függetlenül, általában a művész tölti meg élettel, formálja, és tökéletesíti. Ugyanez vonatkozik a gondolkodás művészetére is. Mindannyian áldottak vagyunk a gondolkodás képességével. Ugyanakkor folyamatos gyakorlás és önfegyelem szükséges a gondolkodás művészetének tökéletesítéséhez, ahhoz hogy megtapasztalhassuk a jót és megoszthassuk másokkal.

Szellemi lényként tréningezem és fegyelmezem a tudatomat. Ugyanúgy, ahogy a művészet is egy bizonyos kulturális háttér mellett virágzik, hasonló módon, a megfelelő társaság, az atmoszféra, a tanulás, mind szükségesek ahhoz, hogy fejlesszük a gondolkodás művészetét. A kezdeti időszakban a gyakorlás és a hasonló utat járókkal folytatott eszmecsere sokat segít abban, hogy felhalmozzuk, stabilizáljuk a szükséges erőt. Később valószínűleg már képesek leszünk arra, hogy ezt önállóan, minden külső segítség nélkül is megtegyük ezen az izgalmas utazáson, mert addigra kifejlesztettük önmagunkban azt a belső erőt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megvédjük önmagunkat minden ellenállással szemben.

Ugyanakkor, ha nem vállaljuk fel a felelősséget, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy ezt a művészetet fejlesztenünk kell, többnyire a békétlenség és a boldogtalanság érzése uralkodik el rajtunk. Mikor ébredtél fel utoljára azzal a gondolattal, hogy az élet csodálatos? Ha végig sétálnék bármelyik nagyváros utcáin, a hét bármely napján, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni az életörömtől sugárzó arcokat.

Véleményem szerint az emberi szellem természetes állapota az öröm, az igazság és a szépség, de valahogy ettől az állapottól nagyon messzire kerültünk. Ez a helyzet azt jelzi, hogy a gondolkodás művészetét elfelejtettük, és valahogy az élet művészetének is nyoma veszett. Egy másik egyszerű gyakorlati kísérlet itt is segíthet. Üljünk csendben és idézzük fel egy gyönyörű naplemente, a tavaszi virágzás, vagy bármilyen más pozitív élmény emlékét! Ezt a képet őrizzük meg a tudatunkban és megtapasztaljuk, hogy a felmerülő érzések nem mesterségesek. Igazak. A tudatban megteremtett képek valós érzéseket és érzelmeket hoztak a felszínre. Ezért nem kellett nagyon keményen megdolgozni. Ebből is látszik, hogy a gondolatok milyen erőteljesek, és hogyan működik az érzéseinkkel és érzelmeinkkel kapcsolatos vizualizáció. Amikor eldöntöm, hogy milyen jellegű gondolatok uralják a tudatomat, akkor elkezdem megteremteni azokat az érzéseket.

Bevezetés a meditációba

Az emberek különböző okok miatt meditálnak. Hogy ellazuljanak, megnyugodjanak, ellensúlyozzák a stresszt, javítsák a kapcsolataikat, jobban megértsék önmagukat, és jobban használják a belső erőforrásaikat, megtalálják az élet értelmét és célját, felébresszék a szellemiségüket.

A meditáció egy hatásos módszer arra, hogy megtapasztaljuk a béke és jólét érzését. A meditáció egy utazás a tapasztalatok világába.

Mi a meditáció?

A meditációba egy gyakorlat arra, hogy megőrizd a nyugalmad, eltávolítsd a gondolataidat a külvilágtól, és arra összpontosítsd a figyelmedet, hogy visszanyerd a belső békéd. A meditáció felkínál valami pozitív dolgot a tudatodnak, hogy arra koncentrálj, ami elvezet egy pozitív és békés tapasztalathoz.

A meditációban kapcsolatba lépsz a belső békéddel.  A belső béke ott van minden ember mélyén. Ez a lényed lényege. De a mai rohanó világban a legtöbb ember elfelejtette, hogy hol lehet megtalálni ezt a békét. A meditáció emlékeztet arra, hogy valójában ki vagy. Te egy békés lény vagy. Azáltal, hogy rendszeresen meditálsz, megtanulod elfogadni önmagadat, olyannak, amilyen vagy és felfedezed a belső erőidet és pozitív tulajdonságaidat.

Amikor elkezdesz meditálni, talán úgy találod, hogy nem tudsz koncentrálni. Sok ember ezt tapasztalja. De csak folytasd a rendszeres gyakorlást, és fogadd el, bárhol is tartasz. Néha az emberek túl keményen próbálkoznak az elején, azt gondolva, hogy az első perctől kezdve “helyesen” kellene csinálniuk. A meditáció elsajátítása egy folyamat, ezért legyél kedves és gyöngéd önmagadhoz.

A meditációban megtanulod összpontosítani a gondolataidat és egy pozitív, segítő és átélésekben gazdag irányba terelni. Ahogy gondolkozol, úgy érzed magad.

A meditáció haszna

A rendszeres meditálás nagyon sok haszonnal jár. Manapság széles körben elfogadott, hogy a meditáció pozitív hatással van az egészségre, pl. a szív nyugodtabban ver és csökken a vérnyomás. A meditáció nyugtató módon hat az idegrendszerre, növeli az energiát és az életerőt, jobb alvást biztosít, segíti a gyógyulást és erősíti a jó közérzetet. 

A meditáció nyugodtabbá tesz, felemel, és a tudatod és az érzelmeid feletti uralom mesterévé tesz. A meditáció által javul a másokkal való kapcsolatod, segít önmagad megértésében és abban, ahogy másokkal kommunikálsz és érintkezel. A meditáció segít az új szokások kialakításában és a nem kívánt szokások megszüntetésében.

A meditáció pozitívabbá teheti életedet és segít abban, hogy megtaláld az életed célját és értelmét. A meditáció segítségével jobban ki tudod használni a benned rejlő lehetőségeket, kreatívabbá válsz. Segíti a szellemi fejlődésedet, és választ ad a felmerülő legmélyebb kérdésekre is.   

Ez csupán néhány példa arra, hogy a rendszeres meditálás milyen haszonnal jár az életedben.