Öntisztelet

Az öntisztelet azt jelenti, hogy értékelem a saját létezésemet. Amikor értékelem önmagamat, akkor tisztelem az életet és másokat is, akik körülöttem vannak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor belül stabil tudok maradni a felsőbbrendűség, vagy alsóbbrendűség helytelen érzése nélkül. Akkor függök másoktól és a támaszoktól, hogy általuk önbizalmat nyerjek, amikor hiányzik az öntisztelet. Amikor értékelem önmagamat, akkor képes leszek arra is, hogy értékeljek másokat és az életet is önmagam körül. Képes vagyok teret adni önmagamnak, és ezt másoknak is biztosítani tudom. Az elvárásoktól mentes felszabadult állapot akkor jön el, amikor elfogadom és tisztelem önmagamat. Képes vagyok az elengedésre és másokkal szemben sem vagyok követelőző. Másoknak nem kell azt tenniük, amit én akarok azért, hogy a vágyaimat teljesítsék. Szabad vagyok, és másokat is segítek abban, hogy szabaddá váljanak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor nagyon könnyű, hogy tiszteletem legyen mások iránt is. A mai világból sok érték hiányzik, de a legfontosabb hiányzó érték a tisztelet. Az szülői otthon, ami a példát adja, sokat változott. Amikor a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol mások és az én iránt tisztelet van, akkor rendelkezni fognak egy erős alappal ahhoz, hogy a későbbi életükben tisztelettel teli kapcsolatokat teremtsenek.

Amikor önmagamat egy szellemi lényként látom, egy ragyogó fénypontként a testen belül, akkor nincsenek korlátok, határok, vagy problémák. Az „én jobb vagyok, mint az a másik” kérdése nem merül fel. A helyes önértékelés állapotában nincs arrogancia, vagy ego. Az igazi én tudatosság és a mások iránti tisztelet párhuzamosan együtt halad. A diszkrimináció akkor merül fel, amikor ez a két dolog hiányzik.

Egy másik világméretű probléma, ami az önmegértés és öntisztelet hiányából fakad, a környezeté. Bármennyi nyilatkozatot, és környezetvédelmi törvényt fogadunk el és írunk alá, továbbra is rongáljuk a környezetünket, elpusztítjuk az otthonainkat, mindaddig, amíg nem tanuljuk meg, hogy tiszteljük az életet. De csak akkor tudom tisztelni az életet ott kint, amikor először itt bent tisztelem önmagamat. Felismerem, hogy a kinti világ olyan, mint egy hatalmas színpad, amire eljöttem, hogy eljátsszam a szerepemet másokkal. Akkor tapasztalunk komoly problémákat, amikor a szellemiség elválik a gyakorlati életünktől. A szellemiség nem luxus, valami, amit az emberek akkor tesznek, ha nincs más dolguk. A szellemiség nem azt jelenti, hogy csak ülök és meditálok. Valójában a szellemiség hiánya a mindennapi életben okozza földünk és civilizációnk teljes összeomlását és pusztulását. Ahogy helyreállítjuk a szellemiséget, megtaláljuk a módszereket arra, hogy együtt dolgozzunk egy jobb világ megteremtéséért.

A szellemiségnek az életünk szerves részéve kell újra válnia. Önmagunkat állandóan emlékeztetni kell arra, hogy a szellemi tudatosság, vagy szellemi tudatállapot először is azt jelenti, hogy egy szellemi egységként nézem és tapasztalom meg önmagamat. Ez az egyedüli biztos alapja az igaz öntiszteletnek és a mások iránti tiszteletnek. A kommunikációban nem állítok fel falakat, vagy korlátokat. Képes vagyok arra, hogy értékeljek másokat, mert biztonságban érzem önmagamat. Képes vagyok arra, hogy tiszteljem az összes élőlényt. Képes vagyok arra, hogy harmonikusan együtt dolgozzam a világgal, és nem érzem annak a kényszerét, hogy azt bármilyen módon kihasználjam, vagy uraljam. 

Ismerni önmagam

A szellemiségben az első lépés, hogy megismerjem önmagam. A magamról való gondolkodás hétköznapi módja a nem, a kor, a faj, a foglalkozás, a kapcsolatok, stb. vonatkozásában történik. E hétköznapi módszer helyett nézzem önmagam szellemi megértéssel: egy örökkévaló lényként, egy erőteljes energiaként, ami egy korlátlan fénypontban van bezárva. A tudatosság e változásával szabaddá tudok válni az összes típusú korláttól és lánctól, ami a legtöbb ember életét befolyásolja. Például: lehet, hogy én egy anya, vagy egy tanár szerepében vagyok, vagy valaki, akinek egy szép autója van. Mindezek a dolgok önmagukban nem rosszak, de ha a boldogságom, az identitás érzése ezektől függ, akkor ennek megfelelően azok kontrollálnak engem, és nem vagyok a saját tudatom mestere. Amikor önmagam nemcsak egy testnek, de egy örökkévaló lénynek látom, szabaddá válok a félelmeimtől, és azok közül is a legnagyobbtól, a halálfélelemtől. Amikor elfogadom, hogy ez a test csak ideiglenes, míg én örökkévaló vagyok, akkor a test elmúlásával kapcsolatban nincs több félelem. Tudom, hogy egy ponton el kell hagynom ezt a testet, de ez többé nem lesz a boldogtalanság, vagy félelem oka, ha annak a megértésével rendelkezem, hogy egy másik emberi test, egy másik tapasztalat vár rám. Ezzel a megértéssel el tudom engedni a ragaszkodást és birtoklást, amivel rendelkezem, amikor a testemmel azonosítom önmagamat. Ott van a szabadság érzése, ami legyőzi a félelmet és a testtel kapcsolatos korlátokat. A hozzáállásom megváltozik, mert örökkévaló lényként biztonságban érzem önmagam. Ha nekem csak egy ruhám van, amit viselhetek, akkor ahhoz nagyon ragaszkodhatok, hisz csak az az egy van, de ha kinyitom a ruhásszekrény ajtaját, ahol sok más ruhám is van, akkor nem ragaszkodom azokhoz annyira, és nem függök a ruhámtól, amit éppen viselek. Hasonló módon, bár a test sokkal értékesebb, mint egy ruha, de a test nem az életem és biztonságom forrása. Az nem én vagyok. A test olyan, mint egy autó. Azt tisztán és megfelelően tartom, de én, a vezető soha nem gondolom azt, hogy én az autóm vagyok. Felelősségem van, hogy a testemről gondoskodjam, mert a testen keresztül végzem el a napi tevékenységeimet, kerülök kapcsolatba más emberekkel és a világgal, de többé nincs ott annak a félelme, hogy azt elveszíthetem. Az egyik legfontosabb aspektus önmagam megismerésében az, hogy én örökké vagyok. Egy másik nagyon fontos koncepció az öntisztelet. Az öntisztelet különösen lényeges ahhoz, hogy megőrizzem a stabilitást a „Ki vagyok én?” tudatosságában. 

Az erények illata

A legtöbb ember egyetértene abban, hogy a világ egy jobb hely lenne, ha mindannyian a magas emberi és szellemi értékeknek megfelelően élnénk, ugyanakkor nagyon kevés ember tesz lépéseket azért, hogy bátorítsa ezeknek az értékeknek a virágzását a családon, a közösségen, vagy a társadalmon belül. Hogy ezt meg tudjuk tenni, mindannyiunk számára lényeges, hogy úgy éljünk ezekkel az értékekkel, hogy megérintsünk másokat is, és akkor látni fogjuk a varázslatot, ahogy az értékek gazdagítják a kapcsolatainkat és az életünket. Valójában az értékek mindaddig jelentés nélküliek, amíg tudatosan nem alkalmazzuk azokat és nem élünk azokkal. Ha azokat csak elzárjuk tudatunk álmainak kamrájában, jobb napokra várva, akkor lényegtelenek maradnak.

Az értékek vezetők a viselkedésben. Engedni kell, hogy gyökeret eresszenek a tudatunkban, virágozzanak a szívünkben és növekedjenek a tetteinkben mindaddig, amíg nem válnak a gondolkodásunk, a létezésünk és a tetteink természetes részévé. Egy érték, amit állandóan ily módon alkalmazunk, egy szokássá válik és végül természetes módon kinyilvánítja önmagát anélkül, hogy arról gondolkodni kellene, vagy mérlegelni kellene annak az előnyét, vagy hátrányát a tettekben. Ezek a jó szokások az erények. Egy erény egy nagyon csendes és lágy erő, tele szépséggel és az igazság erejével. Az erények megtöltik a szívünket és felemelik a lelket. A tetteinket művészeti alkotássá teszik, amik másoknak is kényelmet és táplálékot adnak. Lényeget és jelentést adnak annak, akik vagyunk, és amit teszünk. Amikor az értékek megépítik az erény falait, akkor az építmény a szellemiség tisztasága, ami képessé tesz bennünket arra, hogy lássuk a saját belső világunkat, hogy túlmenjünk a fizikain és emlékezzünk a lélekre és a Legfelsőbb Lélekre, aki az összes erény kincsestára. Az erények kertjében a gondolatok inspirálók, vezetnek és segítenek eltávolítani a negatív gondolkodás hálóját és visszavisznek az isteni gyökerekhez és az életünket színnel, és illattal töltik meg.

Ez az eredeti állapot, amikor minden emberi lélek fel van töltve az isteni minőség illatával és szépségével. Abban az időben ezek a minőségek ott vannak a személyes életben, a másokkal való kapcsolatokban, ahogy a lélek kifejezi önmagát. Ugyanakkor a mostani időben elfelejtettük a szellemi identitásunkat és így elveszítettük a belső minőségünkkel való kapcsolatot. Azzal, hogy mindennap egy kis időt töltünk a csendben és megteremtjük a Legfelsőbbel a kapcsolatot és a tudatunkat szellemi gondolatokkal tápláljuk, újjáélesztjük az „énünk” eredeti szépségét a mindennapi életben. 

Kívülálló megfigyelő – a szellemi képesség

A kívülállóság annak a képessége, hogy pozitívak és szeretetteljesek vagyunk másokkal, miközben kapcsolatban vagyunk velünk. Ez egy szellemi képesség, ami függetlenné tesz, ugyanakkor segít fenntartani a szeretetteljes hozzáállást. Két dimenzióban szükséges, hogy kívülálló megfigyelők legyünk: a belső dimenzió (önmagunk) és a külső dimenzió (a kinti világ és annak a történései). A belső kívülállóság művészetével képesek vagyunk elválasztani önmagunkat a gondolatainktól, az érzelmeinktől, a hozzáállásunktól és a viselkedésünktől.  A külső szinten a kívülálló megfigyelő művészetével csak tanuk vagyunk az események szemlélésében, amelyek bekövetkeznek körülöttünk. Azzal, hogy megőrizzük a kívülállóságot, és megfigyeljük, ahogy az élet játéka fejlődik, képesek vagyunk az egész képet sokkal világosabban látni. Ez teszi könnyebbé és tisztábbá, hogy lássuk, milyen szerepet kell eljátszanunk, és hol kell belépnünk a történésekbe. Teremtők vagyunk, és a gondolataink, az érzelmeink és a hozzáállásunk megteremtése a mi feladatunk. A valóságban a kívülálló megfigyelés az első lépés a személyes megerősödés útján. Ha nem tudjuk magunkat elszakítani a gondolatainktól és az érzelmeinktől, azok a saját útjukat fogják járni, és felemésztik az energiánkat. A meditáció gyakorlásával megtanulunk tanúként szemlélni és csendesen figyelni. Egy kis idő múlva azt fogjuk érezni, hogy ez a gyakorlat felszabadít és erőt ad.

A karma törvénye - 2

A legtöbb ember a karmát a szenvedéssel azonosítja. A karma cselekedetet jelent. Ez a világ a tettek mezeje. A cselekedetek a mag, amit szétszórunk. Minden mag rendelkezik a saját lehetőségével, a saját idejével, és a saját gyümölcsével, amit megterem. A karma törvénye láthatatlan módon rendezi a tettek számláját.

Mindig cselekszünk. Vannak szubtilis és látható cselekedetek. A szubtilis cselekedetek a gondolat szintjén történnek; a gondolatok befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket és magatartásunkat. Lehet, hogy csendben vagyunk, de kritizálunk másokat vagy haragot érzünk valami iránt. Ezek is cselekedetek. Tehát vannak cselekedetek a szubtilis síkon, amik hatással vannak a testünkre és a tudatunkra.

Ugyanúgy, ahogy ismerjük a természet törvényeit, fontos, hogy ismerjük a cselekedet törvényét is. Ha ismerem és követem a karma törvényeit, akkor szabad vagyok. Ha megsértem ezeket a törvényeket, szenvedek. A karma nem jelent kötést. Valami csak akkor válik kötéssé, ha nincs helyes megértés és nem követjük a karma törvényeit. Ha követem a karma szellemi törvényét, akkor szabad vagyok.

Néha azt érezzük, hogy a jó cselekedeteink semmilyen gyümölcsöt nem hoznak. A jó karma olyan, mint egy fa, ami nem hoz azonnali gyümölcsöt, mert a gyökerei mélyebbre hatolnak, és hosszú távon hoz több és érett gyümölcsöt. Az emberek úgy gondolják, hogy a mai világban a jó emberek szenvednek, és a rossz emberek azok, akik élvezik az életet. Úgy látszik, mintha az Isten-félő emberek, akik tartanak attól, hogy rossz cselekedeteket hajtsanak végre, állandóan szenvednének és a rossz embereknek, akik hamis dolgokat tesznek, semmilyen problémáik nincsenek.

Ezt a helyzetet látva sokan elkezdik vádolni Istent az igazságtalanságért. De Isten nem avatkozik bele a karma törvényeibe. Ő átadja a bölcsességet és az erőt, hogy a különböző szituációkkal szembe tudjunk nézni. Minden cselekedetben fontos a tudás. A mag csak akkor tud jól nőni, ha a föld megvan munkálva. Vajon előkészítjük a földet, hogy abban jó magvakat ültessünk, vagy a vetést a köves földbe szórjuk, és várjuk a jó gyümölcsöt? Türelemre, bölcsességre és állandó figyelemre van szükség ahhoz, hogy jó gyümölcsöket kapjunk.

A megértéssel és a tisztaság, a béke és pozitivitás erejével végzett cselekedetek a jó karma. A tudás azt jelenti, hogy megértéssel cselekszem és látom a tettek következményeit. Amikor ezzel a tisztasággal, és a tudat békés állapotában hajtom végre a cselekedeteket, akkor a tetteim ellenőrzés alatt vannak. Az ilyen cselekedetek emelkedettek, ösztönzők és élvezetesek. Amikor nem vagyok az eredeti, békés és tiszta minőségeim tudatában, akkor az önző vágyak, a féltékenység, a ragaszkodás és más alacsonyabb rendű érzések motiválják a cselekedeteimet. Az ilyen cselekedetekkel fokozatosan megkötjük önmagunkat.

Amikor megértés van és követem a természet törvényeit és a szellemi törvényeket mialatt cselekszem, élvezem a tetteim gyümölcsét, de nem válok befolyásolttá és függővé attól, amit elérek.

De hogyan tudunk függetlenek maradni mások cselekedeteitől? A természet és a karma törvényei ismeretén túl szükségünk van a világ-dráma megértésére is. Minden lélek egy színész, és a saját szerepét játssza. Ez egy színház, egy játék, ahol a saját kapacitásomat azért használom, hogy kifejezzem a belső lehetőségeimet. Ha mindent úgy nézek, mint egy játékot, akkor nem szenvedek. Ha azt mondom, „Óh, ilyen az én karmám!”, eldobom a fegyvereimet - a képességeimet, az erényeimet és erőimet - és hagyom, hogy mások és a szituációk befolyásoljanak engem. 

x

Boldogság

Az élet legnagyobb kincse a boldogság. Az ez iránti vágyunk végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni... Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok… Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. A természetes boldogság és elégedettség állapota, a létezés boldogsága, hogy csak vagyok. De honnan jött a boldogtalanság? Mi teremtette meg és mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság önmagam ismerete, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. „Én ezt akarom, én azt akarom...” Az állandó akarás a boldogság görcsös keresése. De amit a vágyak teljesülésével kapok, csak vélt boldogság. Valamit mindig keresünk, ami a boldogságunkat megteremti, legyenek ezek a kapcsolatok, zene, mozi, kábítószerek, új ruha, stb. Először valóban adnak valamilyen örömet és elégedettséget, de az idő múlásával még többre van szükség. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, az állandó mozgás világában, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet.

De hogyan tudom visszanyerni a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Ehhez öt dologra kell figyelnem. A gondolataimat, a szavaimat, a tetteimet, az időmet és a vagyonomat hasznos módon kell használnom. Ha ezeket jól használom, akkor boldogságot tapasztalok, ha rosszul, akkor szomorúságot okoznak. Amikor elkezdem ezt az öt dolgot mesterként használni, akkor a boldogság és béke helyre áll. Mire van szükségem ahhoz, hogy ezt a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, de még ennél is fontosabb, hogy megtapasztaljam, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. Meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom és ezt a pozitivitást kell kinyilvánítanom a gondolataimon, a szavaimon és a tetteimen keresztül. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez nekem is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez magányossághoz vezet! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem.

Ez az a módszer, ami helyreállítja a toleranciát, és viszonzásképpen újból visszanyerem azt a boldogságot, amit keresek. Kis erőfeszítésre ugyan szükség van, de az elérés óriási. A remény helyreáll és ennek az eredménye a harmónia. 

A szellemiség jelentése

A szellemiség nem ugyanaz, mint a vallás. Lehet vallás szellemiség nélkül, és a szellemiség megteremtheti a szentség érzését, ami mindegyik, vagy a legtöbb vallásra jellemző. Sok ember számára a vallás szó egyszerűen csak egy címkévé vált, ami rituálékra, vagy fanatizmusra utal, kevés, vagy egyáltalán semmilyen szellemiséggel. És mégis, a vallás alapjelentése az egymáshoz való újbóli csatlakozás, vagy összekapcsolódás, ami azt feltételezi, hogy az „én” újból egyesül a teremtő forrással és ez valójában nagyon szellemi. Ez a szellemiség célja. 

A szellemiség a megértéssel kezdődik. Néha hirtelen jöhet, és néha csak fokozatosan történik meg, de eljön, és annak mértékében válik egyre mélyebbé bennem, hogy azt, amit megértettem, mennyire alkalmazom az életemben. A három legfontosabb koncepció, ami a szellemi megértés alapját képezi,

• megérteni önmagamat és, hogy hogyan szemlélem önmagam a világgal való kapcsolatomban,
• a Forrás, vagy a Legfelsőbb megértése és a Vele való kapcsolatom,
• megérteni az ok és okozat, vagyis a karma törvényét.

A szellemiséget soha nem lehet elválasztani a mindennapi élettől. Valójában ez irányítja és megerősíti az életemet és a mindennapi tevékenységemet. Ha azt gondolom, hogy nekem ki kell lépnem a világból, vagy el kell mennem és egy hegy tetején kell ülnöm, vagy egyszerűen fel kell állítanom egy vallási hiedelemrendszert azért, hogy szellemivé váljak, akkor valami hiányzik a megértésemből a szellemiség igaz jelentésével kapcsolatban. 

Ugyanúgy, ahogy vannak törvények, amik irányítják az anyagi világot, vannak szellemi törvények is. A karma törvénye, az ok-okozat szellemi törvénye informál a saját felelősségemről, azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek, valamint a tetteim következményeiről. A lélek és a Legfelsőbb megértése nyilvánvalóvá és alkalmazhatóvá válik az életemben.