A karma törvénye - 2

A legtöbb ember a karmát a szenvedéssel azonosítja. A karma cselekedetet jelent. Ez a világ a tettek mezeje. A cselekedetek a mag, amit szétszórunk. Minden mag rendelkezik a saját lehetőségével, a saját idejével, és a saját gyümölcsével, amit megterem. A karma törvénye láthatatlan módon rendezi a tettek számláját.

Mindig cselekszünk. Vannak szubtilis és látható cselekedetek. A szubtilis cselekedetek a gondolat szintjén történnek; a gondolatok befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket és magatartásunkat. Lehet, hogy csendben vagyunk, de kritizálunk másokat vagy haragot érzünk valami iránt. Ezek is cselekedetek. Tehát vannak cselekedetek a szubtilis síkon, amik hatással vannak a testünkre és a tudatunkra.

Ugyanúgy, ahogy ismerjük a természet törvényeit, fontos, hogy ismerjük a cselekedet törvényét is. Ha ismerem és követem a karma törvényeit, akkor szabad vagyok. Ha megsértem ezeket a törvényeket, szenvedek. A karma nem jelent kötést. Valami csak akkor válik kötéssé, ha nincs helyes megértés és nem követjük a karma törvényeit. Ha követem a karma szellemi törvényét, akkor szabad vagyok.

Néha azt érezzük, hogy a jó cselekedeteink semmilyen gyümölcsöt nem hoznak. A jó karma olyan, mint egy fa, ami nem hoz azonnali gyümölcsöt, mert a gyökerei mélyebbre hatolnak, és hosszú távon hoz több és érett gyümölcsöt. Az emberek úgy gondolják, hogy a mai világban a jó emberek szenvednek, és a rossz emberek azok, akik élvezik az életet. Úgy látszik, mintha az Isten-félő emberek, akik tartanak attól, hogy rossz cselekedeteket hajtsanak végre, állandóan szenvednének és a rossz embereknek, akik hamis dolgokat tesznek, semmilyen problémáik nincsenek.

Ezt a helyzetet látva sokan elkezdik vádolni Istent az igazságtalanságért. De Isten nem avatkozik bele a karma törvényeibe. Ő átadja a bölcsességet és az erőt, hogy a különböző szituációkkal szembe tudjunk nézni. Minden cselekedetben fontos a tudás. A mag csak akkor tud jól nőni, ha a föld megvan munkálva. Vajon előkészítjük a földet, hogy abban jó magvakat ültessünk, vagy a vetést a köves földbe szórjuk, és várjuk a jó gyümölcsöt? Türelemre, bölcsességre és állandó figyelemre van szükség ahhoz, hogy jó gyümölcsöket kapjunk.

A megértéssel és a tisztaság, a béke és pozitivitás erejével végzett cselekedetek a jó karma. A tudás azt jelenti, hogy megértéssel cselekszem és látom a tettek következményeit. Amikor ezzel a tisztasággal, és a tudat békés állapotában hajtom végre a cselekedeteket, akkor a tetteim ellenőrzés alatt vannak. Az ilyen cselekedetek emelkedettek, ösztönzők és élvezetesek. Amikor nem vagyok az eredeti, békés és tiszta minőségeim tudatában, akkor az önző vágyak, a féltékenység, a ragaszkodás és más alacsonyabb rendű érzések motiválják a cselekedeteimet. Az ilyen cselekedetekkel fokozatosan megkötjük önmagunkat.

Amikor megértés van és követem a természet törvényeit és a szellemi törvényeket mialatt cselekszem, élvezem a tetteim gyümölcsét, de nem válok befolyásolttá és függővé attól, amit elérek.

De hogyan tudunk függetlenek maradni mások cselekedeteitől? A természet és a karma törvényei ismeretén túl szükségünk van a világ-dráma megértésére is. Minden lélek egy színész, és a saját szerepét játssza. Ez egy színház, egy játék, ahol a saját kapacitásomat azért használom, hogy kifejezzem a belső lehetőségeimet. Ha mindent úgy nézek, mint egy játékot, akkor nem szenvedek. Ha azt mondom, „Óh, ilyen az én karmám!”, eldobom a fegyvereimet - a képességeimet, az erényeimet és erőimet - és hagyom, hogy mások és a szituációk befolyásoljanak engem. 

x

Boldogság

Az élet legnagyobb kincse a boldogság. Az ez iránti vágyunk végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni... Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok… Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. A természetes boldogság és elégedettség állapota, a létezés boldogsága, hogy csak vagyok. De honnan jött a boldogtalanság? Mi teremtette meg és mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság önmagam ismerete, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. „Én ezt akarom, én azt akarom...” Az állandó akarás a boldogság görcsös keresése. De amit a vágyak teljesülésével kapok, csak vélt boldogság. Valamit mindig keresünk, ami a boldogságunkat megteremti, legyenek ezek a kapcsolatok, zene, mozi, kábítószerek, új ruha, stb. Először valóban adnak valamilyen örömet és elégedettséget, de az idő múlásával még többre van szükség. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, az állandó mozgás világában, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet.

De hogyan tudom visszanyerni a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Ehhez öt dologra kell figyelnem. A gondolataimat, a szavaimat, a tetteimet, az időmet és a vagyonomat hasznos módon kell használnom. Ha ezeket jól használom, akkor boldogságot tapasztalok, ha rosszul, akkor szomorúságot okoznak. Amikor elkezdem ezt az öt dolgot mesterként használni, akkor a boldogság és béke helyre áll. Mire van szükségem ahhoz, hogy ezt a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, de még ennél is fontosabb, hogy megtapasztaljam, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. Meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom és ezt a pozitivitást kell kinyilvánítanom a gondolataimon, a szavaimon és a tetteimen keresztül. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez nekem is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez magányossághoz vezet! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem.

Ez az a módszer, ami helyreállítja a toleranciát, és viszonzásképpen újból visszanyerem azt a boldogságot, amit keresek. Kis erőfeszítésre ugyan szükség van, de az elérés óriási. A remény helyreáll és ennek az eredménye a harmónia. 

A szellemiség jelentése

A szellemiség nem ugyanaz, mint a vallás. Lehet vallás szellemiség nélkül, és a szellemiség megteremtheti a szentség érzését, ami mindegyik, vagy a legtöbb vallásra jellemző. Sok ember számára a vallás szó egyszerűen csak egy címkévé vált, ami rituálékra, vagy fanatizmusra utal, kevés, vagy egyáltalán semmilyen szellemiséggel. És mégis, a vallás alapjelentése az egymáshoz való újbóli csatlakozás, vagy összekapcsolódás, ami azt feltételezi, hogy az „én” újból egyesül a teremtő forrással és ez valójában nagyon szellemi. Ez a szellemiség célja. 

A szellemiség a megértéssel kezdődik. Néha hirtelen jöhet, és néha csak fokozatosan történik meg, de eljön, és annak mértékében válik egyre mélyebbé bennem, hogy azt, amit megértettem, mennyire alkalmazom az életemben. A három legfontosabb koncepció, ami a szellemi megértés alapját képezi,

• megérteni önmagamat és, hogy hogyan szemlélem önmagam a világgal való kapcsolatomban,
• a Forrás, vagy a Legfelsőbb megértése és a Vele való kapcsolatom,
• megérteni az ok és okozat, vagyis a karma törvényét.

A szellemiséget soha nem lehet elválasztani a mindennapi élettől. Valójában ez irányítja és megerősíti az életemet és a mindennapi tevékenységemet. Ha azt gondolom, hogy nekem ki kell lépnem a világból, vagy el kell mennem és egy hegy tetején kell ülnöm, vagy egyszerűen fel kell állítanom egy vallási hiedelemrendszert azért, hogy szellemivé váljak, akkor valami hiányzik a megértésemből a szellemiség igaz jelentésével kapcsolatban. 

Ugyanúgy, ahogy vannak törvények, amik irányítják az anyagi világot, vannak szellemi törvények is. A karma törvénye, az ok-okozat szellemi törvénye informál a saját felelősségemről, azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek, valamint a tetteim következményeiről. A lélek és a Legfelsőbb megértése nyilvánvalóvá és alkalmazhatóvá válik az életemben.

A helyes gondolkodás művészete

A gyerekeket megtanítjuk beszélni, sétálni, írni, olvasni és viselkedni; de senki nem tanítja meg nekik azt, hogyan gondolkodjanak. Egyetlen oktatási intézményben sem tanítanak meg egyetlen egy személyt sem arra,  hogyan gondolkodjon megfelelő módon. Ennek eredményeként a társadalomnak nagy árat kell fizetnie azért, hogy az életnek ezt az alapvető aspektusát figyelmen kívül hagyjuk. A helytelen gondolkodás az oka annak, hogy a mai világban az embereknek olyan sok problémájuk van.

Az emberi tudat folyamatosan ilyen, vagy olyan gondolatokat generál. Általában minden percben 25-30 gondolat generálódik. Ezeket 4 kategóriába sorolhatjuk. Emelkedett gondolatok (pl.: az emberiség önzetlen szolgálata); pozitív gondolatok, amikor másokban a jót nézzük, és magunkat fejlesztjük; haszontalan gondolatok, amikkel nem lenne szükséges foglalkoznunk (pl.: pletyka); negatív gondolatok, amik a legalacsonyabb minőséget képviselik, pl.: féltékenység, kritika, harag, utálat, bosszúállás, stb. Mindegyikünknek megvan a választási lehetősége, hogy milyen típusú gondolatokat generáljunk.

Általában a gondolataink 70%-a haszontalan, 20%-a negatív, 8%-a pozitív és 2%-a emelkedett. Manapság az emberek a napi újságok olvasásával, és a Tv híreinek a megnézésével kezdik a napot, amik főleg botrányokról, balesetekről, katasztrófákról szólnak.

A tudatunk olyan, mint a termékeny föld. Amit elvetünk, azt aratjuk le. Amikor a félelem, a szorongás, a kritika, stb. magjait ültetjük el a tudatunkban, akkor ezek öntudatlanul is haragot, depressziót, önbizalom hiányt, félelmet és alacsony önbecsülést eredményeznek. A gondolatok, amiket mások felé küldünk, sokszorosan visszajönnek hozzánk. A vonzás törvénye szerint a tudatunk olyan gondolatok felé vonzódik, amiket magunkban generáltunk.

Próbáljuk meg megérteni a gondolatok hatását az életünk minőségére. A gondolatok érzéseket teremtenek, amik a cselekedeteinket irányítják. Egy gyakran megismételt cselekedet szokássá válik; aztán egy idő után a szokás egy hozzáállás formáját ölti. A hozzáállás megszabja az egyén személyiségét, ami viszont a sorsunkért felelős. Tehát, ha szeretnénk a sorsunkon változtatni, akkor jobb, ha a gondolatainkon kezdjük el a változtatást.

A tudat repülőgépe bárhova elrepít a gondolat sebességével. De egy ellenőrzött repüléshez, hogy elérjük a kívánt célt, tiszta tudatra és világos intellektusra van szükség, aminek a duplán finomított üzemanyaga a pozitív és jótékony gondolatok.

Egy jógi gondolatai Istenről

Isten léte és a teremtés kérdése nem új a tudomány számára, de ma mégis kevesebbet foglalkoznak vele. Honnan tudhatjuk, hogy Isten valóban létezik-e, ha nincs semmilyen eszköz, amivel bizonyíthatnánk a létezését?

Jógi: A pitagoraszi iskolában, ami a tudomány gyökere, abban az alaptörvényben hittek, amit az első számú törvénynek, szabálynak neveztek, hogy az igazságot nem tárgyként vagy külső dologként kell nézni, de valami olyannak tartani, amit meg lehet tapasztalni. Ehhez megfigyelésre, a befele fordulás állapotára van szükség, és arra, hogy az egyén egy olyan pozícióba helyezze önmagát, ahol képes tapasztalni. Ez sokkal fontosabb volt, mint állandóan analizálni vagy kérdezni. Nem tettek fel sok kérdést azzal kapcsolatban, hogy ki Isten, mi Isten, de érezték, hogy ez a legfelsőbb energia létezik. A tudósok mára elfelejtették, hogy az intellektus korlátolt és nagyon sokan az analizálásra és a tárgyi dolgokra teszik a hangsúlyt, de Isten személyes megtapasztalása igazságként valójában a megértés kiszélesítésének a kérdése.

Igaz-e, hogy nagyon kevés figyelmet fordítunk a tudat egyéb kapacitásaira?

Jógi: Igen, mert ott van a tudás iránti ragaszkodás. A tudomány azért van, hogy az emberiséget szolgálja, de ahogy a többi foglalkozás területein is megfigyelhető, a tudósokban a vágy gyakran az, hogy megalkossanak egy elméletet, hogy híressé váljanak és sokkal kevésbé az, hogy az emberiséget szolgálják.

Tehát, a probléma gyökere az, hogy minket, embereket a saját értékeink és érzelmi átéléseink, érzéseink színeznek be?

Jógi: Igen, a megfigyelőt beszínezi az, amit megfigyel és ezáltal az objektivitás lehetetlenség. Ha ott van a tudás iránti ragaszkodás, hogy azzá váljak, aki valamit tud, akkor miközben megfigyelek, nem vagyok képes arra, hogy megőrizzem az egészséges távolságot, és ezáltal elveszítem a képet a teljességről, vagy azt gondolom, hogy az a töredéknyi jelenet, amit látok, az egészet jelenti. De ha a tudatosság magasabb szintjére akarok elérni, akkor a tudást csak egy bizonyos szintig használom, mint eszközt és más pillanatokban el kell engednem, mint ahogy a rúdugró is elengedi a rudat. Fut a kezében tartva a rudat, ami az ugrás eszköze, de ahhoz, hogy a lécet átugorja, el kell engednie a rudat az ugrás pillanatában. Tehát, el kell engednünk a saját egónkat. Egyszer Einstein azt mondta: "Szilárdan hiszek abban, amit az ősök is hittek, hogy csak a tiszta gondolat testesítheti meg a valóságot." Ez azt jelenti, hogy valakinek fel kell készítenie a tudatát, érdemessé kell tennie arra, hogy megkapja az igazság tapasztalatát.

Sokan azt gondolják, hogy a tudósok a rossz fiúk, akik előkészítik a háborút, megalkotják ahhoz az eszközöket. Te is így látod?

Jógi: A tudomány és a technológia semleges. Amiben különbség van, ahogy az emberek azt használják. Ez mindig visszamutat a személyre. Milyen motivációval cselekszem? Ott van bennem az a vágy, hogy másokat kontrolláljak, hogy erővel rendelkezzem, hogy mások felett uralkodjak, vagy együttműködök? A motiváció mindig a személy értékrendjétől függ.

A mai világban hogyan tudjuk megmérni a szellemi tudás mértékét?

Jógi: Elég körbenézni a világban, és látni, amiben élünk, az erőszakot, a háborúkat, a kapcsolatokat, amikkel rendelkezünk. Ez nem kellő bizonyíték arra, hogy nincs szellemiség?

Szellemi tudás létezhet önmagunk ismerete nélkül?

Jógi: Az igazi szellemi tudás azt jelenti, hogy megnézzük önmagunkat: Hol tartok, mit kellene tennem ahhoz, hogy jobb emberré váljak? Hiányzik önmagunk ismerete és ezért nagyon sok a személyes összeomlás. A célok meghatározzák, hogyan és miért élünk. Amilyenek a célok, olyan lesz a szándék és olyan lesz az élet értelme. De nagyon sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy mit jelent a minőség. Számomra a minőség az, ami tiszta, ami igaz. Egy személy nem tudja fejleszteni a saját életének minőségét, ha figyelmen kívül hagyja mások életének a minőségét. A szellemiség nem egy öncélú út. 

Hogyan tudok Istennel kapcsolatot teremteni? Hogyan tudom megismerni az Ő gondolatait?

Jógi: Az első lépés a csend és a koncentráció, de ez nemcsak a tudat koncentrációja, hanem a szívé is. Meg kell tapasztalni, hogy az igazság megértése nemcsak egy intellektuális folyamat, de valami, ami az egész személyt magával húzza. Ehhez ott kell lennie a szeretetnek is.

Igen, Szent János azt mondta, hogy csak azok ismerhetik meg Istent, akik tudnak szeretni. Hiszed-e, hogy Isten büntet és jutalmat is ad?

Jógi: Nem. Lehet, hogy egy ilyen kép alakult ki bennünk Istenről, mert ebben nőttünk fel. A büntetést és a jutalmat azért használják, hogy az embereket kontrollálják, hogy őket arra késztessék, hogy egy bizonyos módon működjenek. De Isten nem ellenőriz minket.

Hiszed-e, hogy a halál után találkozhatunk Istennel?

Jógi: Azt hiszem, hogy Istennel akkor is találkozhatunk, amikor élünk. Én itt és most akarok Vele találkozni és nem akkor, amikor halott vagyok. Ha nem rendelkezem helyes magatartással más emberi lények iránt, akkor nem leszek képes arra, hogy közel kerüljek Istenhez. Ha valaki igazán közel van Istenhez, az visszatükröződik abban, ahogy más emberi lényekkel viselkedik. Sokkal kedvesebb és együttérzőbb. Mindaz, amit most teszek a jelenben, mindent meghatároz, mert a jelen a realitás. 

Öntisztelet - Tisztelet

Az öntisztelet azt jelenti, hogy értékelem a saját létezésemet. Amikor értékelem önmagamat, akkor tisztelem az életet és másokat is, akik körülöttem vannak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor belül stabil tudok maradni a felsőbbrendűség, vagy alsóbbrendűség helytelen érzése nélkül. Amikor hiányzik az öntisztelet, akkor függök másoktól, a támaszoktól, hogy általuk önbizalmat nyerjek. Amikor értékelem önmagamat, akkor képes vagyok arra is, hogy értékeljek másokat és az életet önmagam körül. Képes vagyok teret adni önmagamnak, és ezt biztosítani tudom másoknak is. Az elvárásoktól mentes felszabadult állapot akkor jön létre, amikor elfogadom és tisztelem önmagamat. Képes vagyok az elengedésre és másokkal szemben sem vagyok követelőző. Másoknak nem kell azt tenniük, amit én akarok azért, hogy teljesítsék a vágyaimat. Szabad vagyok, és másokat is segítek abban, hogy szabaddá váljanak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, nagyon könnyű, hogy mások iránt is tiszteletem legyen. A mai világból sok érték hiányzik, de a legfontosabb hiányzó érték a tisztelet. Ma ez nem tűnik természetesnek.
A tisztelet hiányának van egy globális hatása is, és ez a diszkrimináció országokban, vagy országok között. Nincs olyan hely, ami ettől szabad lenne. Egy kisebbségi csoporttól, vagy egy történelmi szituációtól függően a cél lehet, hogy különböző, de a mag, a gyökér ugyanaz: az emberi élet iránti tisztelet hiánya, az énen belüli méltóság hiánya. A méltóság érzése nélkül valaki hogyan tudná felismerni egy másik emberi lény méltóságát? Ha mi egy olyan világot szeretnénk, ahol az emberi jogok és a méltóság az uralkodó, ahol az emberek között tisztelet van, a kiinduló pontnak az egyén életén belüli tiszteletnek és méltóságnak kell lennie.
Azzal kell kezdenem, hogy szellemi megértéssel nézzem önmagam: egy örökkévaló lényként, egy erőteljes energiaként, ami egy korlátlanul fénypontban van bezárva. A tudatosság e változásával szabaddá tudok válni az összes típusú korláttól és lánctól, ami befolyásolja a legtöbb ember életét. A belső ént nézzem, mert ha a hajszínemre, a bőröm színére, az akcentusomra, a foglalkozásomra, vagy bármilyen más külső dologra helyezem a hangsúlyt, akkor természetes módon másokat is e kritériumok alapján fogok megítélni, vagy összehasonlítani: „Az emberek világos hajjal nagyon jók, de bárki vörös hajjal feszültséget teremt, és problémákat okozhat”. Egy ilyen példa lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de nem ismeretlen attól a koncepciótól, amit általában és valószínűleg tudat alatt használunk mások megítélésében. Elfelejtjük, hogy milyen könnyedén befolyásolják a külső dolgok a tudatosságunkat, és spontán reagálunk anélkül, hogy felismernénk, hogy befolyás alatt állunk.

A szellemi erő

A szellemi erő valójában egy olyan erő, ami véghezviszi a változást. A szellemi erő nem azt jelenti, hogy azzal életre keltenek egy halott személyt vagy fizikai szinten végetvetnek egy betegségnek, de a szellemi erő valami olyasmi, amivel nap mint nap kísérleteznünk kell az életünkben. Olyan dolgokban, amiket általában nehéz tolerálni vagy olyan szituációkban, amik zavarodottság okoznak vagy amikkel nehéz megbirkózni. Ahogy fejlesztem magamban a szellemi erőt, látni fogom ennek az eredményét. 

A szellemi erő elsődlegesen azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamat szabaddá tenni a függőségektől. A szellemi erő nem azt jelenti, hogy mások felett gyakorlok hatalmat, de azt jelenti, hogy én, magam szabad maradok. Szabad a befolyásoktól, szabad a kötésektől, önmagam mesterévé válok. A szellemi erő jele az, hogy megállok a saját lábamon, függetlenül, szabadon. Képes vagyok dönteni és abba az irányba haladok tovább, amit én választok. A szellemi erő egy másik aspektusa, hogy szabaddá válok minden függőségtől a szokások tekintetében is, amik hosszú időn át kötésben tartottak. 

Mi tesz bennünket függővé? Az emberek csak az egyik tényező, ennél sokkal szubtilisabbak a szokásaink és vágyaink. Ez a kettő is része a függőségünk történetének. Ahogy egyre szabadabbá válok, képes vagyok arra, hogy jobban értékeljem önmagamat is. Visszatérek az önbecsülés állapotába, a saját méltóságomhoz. Erővel rendelkezem ahhoz, hogy szabaddá tegyem önmagamat. Szabaddá a függőségektől, szabaddá a szubtilis vágyaktól, és szenvedélyektől.  

A választás idején mutatkozik meg a szellemi erő. Egy szituációban két különböző magatartás is felmerülhet. Az egyik, amikor reagálok, amikor haragossá válok, durva dolgokat mondok, ami a másiknak szomorúságot, fájdalmat okoz vagy nagyon nyugodt, békés maradok, és egyszerűen mindent elengedek. Ebben a pillanatban mutatkozik meg a szellemi erő nagysága. De amikor hiányzik a szellemi erő, akkor nem ismerem fel, hogy egy adott pillanatban milyen választási lehetőséggel rendelkezem. Egyszerűen utat adok az érzelmeknek, a reakcióknak és olyan dolgokat mondok, amiket nem kellene. A későbbiekben én is érezni fogom ennek a hatását és sajnálom, hogy szomorúságot okoztam. A szellemi erővel képes vagyok arra, hogy jól válasszak, és a helyes irányba haladjak. Ha ezt gyakorlom az életemben, akkor fogom igazán tisztelni önmagamat.