Kommunikáció

A kommunikációnk nagy rész nem verbális, és csak ritkán ismerjük fel, hogy milyen nagy hatással van másokra. A hangszín, amit használunk, a testbeszéd, (különösen a szem és az arc) a viselkedésünk, az érzéseink állandóan kommunikálnak másokkal, kifejezve a haragot, félelmet, szeretetet, bizalmat, elutasítást – az emócióinkat. Amit gondolunk, nem tudjuk elrejteni; egy darabig talán lehetséges, de végül az igazság kiderül.

Ahhoz, hogy világosan kommunikáljunk egymással, az első lépés, hogy csendben legyünk, azaz a meghallgatás képessége.

A meghallgatáson kívül a kommunikációhoz hozzátartozik a megosztás, megértés, és annak az élvezete, amit mások képesek felkínálni. A valódi kommunikáció: gyógyító és tápláló.

Nemcsak másokkal kommunikálunk, hanem önmagunkkal, Istennel, sőt még a természettel is. A nyugalomban maradás, az összeszedettség, és nyitottság képessé tesz bennünket arra, hogy ráhangolódjunk másokra, hogy megfelelő módon válaszoljunk, jelentőségteljesen, nemcsak egy mechanikus módon.

Mi blokkolja a pozitív kommunikációt?

·         A terjengős gondolatok, szavak, túlzott tevékenységek, aminek következtében nem tudunk világosan gondolkodni. Elveszítjük a lényeget, hogy mit is akarunk mondani.

·         Amikor elveszünk a saját érzelmeinkben vagy elképzeléseinkben. Egy ilyen állapotban nem hallgatunk figyelmesen a másikra.

·         Negatív módon való visszaemlékezés a múltra. Ez nem engedi, hogy helyesen hangolódjunk a jelenre és a jövőre. Amikor a jelen szükségleteivel nem kommunikálunk helyesen, akkor elveszítjük a lehetőségeket.

·         Az őszinteség hiánya. Amikor a gondolataink és érzéseink őszinték és tiszteletteljesek, akkor mások szíve megnyílik felénk. Felépül a bizalom pozitív gyorsforgalmú útja, és a kommunikáció pozitívan áramlik.

·         Negatív érzékelés teremtése és érzése másokkal kapcsolatban, azaz ahogyan látjuk őket, vagy ahogyan felcímkézzük a másikat. Az ilyen érzések, függetlenül attól, hogy mennyire jól akarjuk elrejteni, végül mindig elmondásra kerülnek egy nagyon kifinomult, nem verbális módon, és egy nehéz, feszült atmoszférát teremtenek.

·         A negatív érzékelés és érzések nem elengedése. A másokkal való kapcsolataink megújításának egyetlen módszere, ha naponta elengedjük a negativitást, hogy elkerüljük ezek beépülését. A beépülés messze gyorsabban megy végbe, sokszor teljesen észrevétlenül, és csodálkozunk, hogy miért marad el a pozitív eredmény.

·         A csend hiánya. Amikor mélyen magunkba nézünk, és a gondolatainkat, érzéseinket a csend karanténjába helyezzük, ez képessé teszi a pozitívvá válásunkat. A csend karanténja a relaxáció; szétoszlatja a haragot, és vádaskodást, panaszokat, ami gyakran együtt jár a haraggal.

Milyen módjai vannak a kommunikáció fejlesztésének?

·         Mindkét füllel hallgassuk a másikat. Aktív meghallgatóknak kell lennünk, teljes ráhangolódással, hogy teljesen jelen legyünk az adott pillanatban, együtt a személlyel. Ha nem ez történik, akkor az egyik fülemmel meghallom, és a másikon kiengedem, vagy csak félig hallom meg, amit a másik mond, ami nyilvánvalóan félreértésekhez vezet.

·         Értsük meg, hogy honnan indult a másik személy. Ne csak feltételezzünk, elképzeljünk, vagy ítélkezzünk; amikor ezt tesszük, a kritikus látásmódunk megbénítja a másikat, hogy kifejezhesse, amit mondani szeretne. Ezek után, a helytelen vagy félig igaz feltételezések miatt, a másik személy nem kap lehetőséget az előre haladásra, vagy az önkifejezésre, hogy kikerüljön a vonatkoztatási rendszerünkből. Ahhoz, hogy másoknak igazi esélyt adjunk az önkifejezésükre, nem helyezhetjük a saját kereteinket köréjük.

·         A megszólalás előtt gondolkodjunk. Ez nem egy új dolog, de hiába halljuk gyakran, mégis elfelejtjük alkalmazni. A beszéd előtti gondolkodás azt jelenti, hogy kimutatjuk a másik felé mérlegelésünket, és akkor a megfelelő időben, a megfelelő módon a megfelelőt mondjuk.

·         Mindig azt mondjuk, amit gondolunk. Amikor bátran, nyugodtan, önbizalommal és erőszak nélkül beszélünk, akkor a kommunikáció őszinte, nyitott, világos, és bizalmat keltő. Nem az a bátorság, ha azt mondjuk, amiről úgy gondoljuk, hogy a másik épp azt szeretné hallani. Ha a bátorság azért hiányzik, mert szükségünk van arra, hogy jóváhagyják, amit mondunk vagy, hogy elfogadjanak, vagy hiányzik az önbizalom, akkor a kommunikáció, és általa a kapcsolatunk is, felszínes és mesterkélt marad, ami senkinek nem kielégítő.

·         Tanuljuk meg a csend nyelvét. A csend alapját képezi a helyes szándéknak, pozitív érzéseknek és világos viselkedésnek. A csend nyelvének csak egyetlen nyelvtani szabálya van: ami az őszinteség és kedvesség. Az őszinteség világosságot teremt, és a kedvesség tiszteletet ébreszt.

Amikor a másokkal való találkozásunkkor időt szakítunk arra, hogy elgondolkodjunk a saját kommunikációs szintünkön, akkor a csendben történt felismeréseink sokkal magasabb minőség alapján valósulnak meg. Az összes kapcsolatunkban, minden vonatkozásban, könnyűséget fogunk tapasztalni: legyen szó magunkról, másokról, vagy a Fény Legfelső Forrásáról.

Ok okozat 2

Idő: Az idő egy olyan értékes erőforrás, amiről gyakran azt érezzük, kevés van. Egyetlen eltelt másodperc sem fog visszatérni. De ha pozitív karmát teremtek az idővel, akkor mindig lesz elég időm arra, hogy azt megtegyem, amit szeretnék. Az idő együtt fog működni velem. Amikor elvesztegetem az időmet, akkor „büntetésként” időzavarban leszek.   

Vagyon: Vannak, akiknek sok a vagyonuk, mégis mindig „szegénynek” érzik magukat. Nem a vagyon tesz valakit gazdaggá, hanem a hozzáállás. Ha a vagyont egy nemes célért használjuk, akkor az sokszorosan visszatérül. Nem véletlen, hogy a jótékonyságnak fontosságot tulajdonítanak.

Kapcsolatok: Vannak olyanok, akik látszatra sok kapcsolattal rendelkeznek, mégis, amikor segítségre szorulnak, nagyon kevesen vannak mellettük, hogy „viszonzást” adjanak. A kapcsolatok befektetések. Minél több szeretetet, tiszteletet, kedvességet, együttműködést és együttérzést „fektetek be”, annál többet kapok azokból vissza.

Tudat/test: A gondolataim és az energiám a legértékesebb erőforrásaim. Ha nem használom ezeket megfelelően, akkor le kell aratnom az annak megfelelő következményeket. Ha negatív, és haszontalan dolgokról gondolkodom, akkor lehet, hogy fejfájásom lesz. Ha egész nap a számítógép előtt ülök, akkor előbb-utóbb szemüveget kell viselnem. Ha a tüdőmet oxigén helyett nikotinnal szennyezem, akkor ennek lehet a következménye egy tüdőbetegség.

Természet: Ha megtanulom, hogy ne szórjam szét a szemetet, vagy ne pazaroljam a vizet, és más természeti kincseket, akkor egy tiszteletteljes kapcsolatot alakítok ki az anyatermészettel. Teljesen mindegy, hogy mások mennyi szemetet szórnak ki az autójuk ablakán, az én feladatom, hogy megteremtsem a magam személyes kapcsolatát a természettel és az 5 elemmel. Ha így teszek, a segítőimmé válnak, amikor szükségem lesz rájuk. Így mindig lesz mit ennem, lesz vizem és lesz levegőm.

Most itt az idő, hogy rendezzük a karmikus számláinkat azzal, hogy tiszteletet adunk minden erőforrásunknak. Hangolódjunk a legmagasabb célunkra, hangoljuk össze az erőforrásainkat ezzel a céllal. Mindig adjunk többet, mint amennyit veszünk, és minden erőforrásunk bőségben lesz. 

Belső öröm

Az élet legnagyobb kincse a boldogság és e tapasztalat iránti vágy végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni. Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok. Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. Ott volt a természetes boldogság, a béke és az elégedettség érzése. De honnan jött a boldogtalanság? Mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság maga az önismeret, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. Valamit mindig keresünk, ami megteremtheti a boldogságunkat, legyenek ezek a kapcsolatok, a zene, a mozi, a kábítószerek, a ruházkodás, stb. Először valóban adnak valamilyen élvezetet és kielégülést, de az idő múlásával még többre van szükség, hogy a boldogságot fenntartsák. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása, mert egyre szélsőségesebbé válunk. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet. A keresés olyan szokássá válik, amit nem tudunk abbahagyni, és mire felismerem, hogy az, amit eddig kerestem, nem a boldogság igaz forrása, már sok terhet felhalmoztam a különböző szokásokkal és tapasztalatokkal, és tetteim következményeivel.  

Ugyanakkor biztos van valamilyen módszer, amivel meg tudom változtatni a régi szokásaimat, és visszanyerem a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Mire van szükségem, hogy a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. A saját mesteremmé kell válnom és meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom mindenben, a gondolataimban, a szavaimban és a tetteimben. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez önmagamnak is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez vezet magányhoz! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem. Lehet, hogy az egyensúly visszaállítására szükség van egy kis erőfeszítésre, de az elérés óriási, és az eredménye a harmónia és a belső öröm. 

Miért legyünk vegetáriánusok?

A vegetarianizmus nem pusztán vallási vagy erkölcsi kérdés.

Az ember eredeti természete, hogy vegetáriánus. Ezt a következők is bizonyítják:
Fogaink elsősorban növényi eredetű ételek megrágására alkalmasak (lapos őrlőfogaink olyanok, mint a növényevő állatoké). Ha összehasonlítjuk a testünk hosszát (általában 5 – 6 láb) a belünk hosszával, ami 24-25 láb hosszú, akkor láthatjuk, hogy az arány hasonló, mint a növényevő állatoknál. A húsevő állatoknál a test és a bél hossza kb. ugyanolyan. Ez is alátámasztja, hogy az emberi test nem állati eredetű ételek emésztésére lett megalkotva – viszont a hosszú bélrendszer lehetővé teszi a rostban gazdag növényi eredetű ételek lassú emésztését. A hús emésztéshez, és a mérgektől való gyors megszabaduláshoz rövid bélrendszerre van szükség. A hosszú bélrendszer nem tud gyorsan megszabadulni a nagyon mérgező salakanyagoktól. Manapság az orvostudomány is világosan rámutat a húsevés és a szívbetegségek és a rák között lévő kapcsolatra, aminek emberek milliói esnek áldozatul. Az állati eredetű ételek fogyasztásakor nagy mennyiségű koleszterin ülepedik le az érfalakon és az erekben, ami megakadályozza a vér áramlását a szív felé, ami magas vérnyomáshoz, különböző szívbetegségekhez és agyvérzéshez vezethet.

Nagyon kevés a vastagbél, végbél és mellrák az olyan nemzeteknél, ahol nagyon kevés húst esznek, mint pl. a japánoknál v. az indiaiaknál, ugyanakkor ezek a betegségek nagyon elterjedtek a húsfogyasztó lakosság körében. Húsevő állatoknak a rövid bélrendszerük teszi lehetővé, hogy minél előbb megszabaduljanak a gyorsan bomló és mérgeket termelő hústól. Az embernek a növényevőkhöz hasonlóan hosszú a bélrendszere. Ezért ha húst eszünk, az emésztéskor keletkező mérgek túlterhelik a veséket, ami köszvényhez, ízületi gyulladáshoz, reumához vagy akár rákhoz is vezethet.

Amikor egy állatot lemészárolnak, a húsa bomlásnak indul és gyorsan beteges szürkés-zölddé válik. A húsipar, hogy eltüntesse ezt az elszíneződést, nitrátot vagy salétromsót, nitritet és más adalékokat használ, hogy a hús élénk piros szint kapjon. A kutatások kimutatták, hogy ezek az adalékok rákkeltők. Ezen kívül nagy mennyiségű vegyszert kevernek az állatok takarmányába. Az állatokat úgy tartják életbe, hogy állandóan nyugtatókat, hormonokat, antibiotikumot és különböző vegyi anyagokat adnak nekik. Ez a folyamat még az állat megszületése előtt kezdődik és a haláluk után is folytatódik egy jó darabig. Ezek a gyógyszerek vagy vegyi anyagok, hormonok stb. a húsban maradnak, amit elfogyasztanak.

A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy az állatok mit élnek át a lemészárlásukkor.
A rabságban tartott háziállatok egész élete természetellenes. Mesterséges megtermékenyítés, hormonkezelés, természetellenes ételek vagy takarmány, csak azért, hogy hízzanak a születésüktől kezdve. Életük végéig borzasztó körülmények között élnek, majd végül lemészárolják őket. A karámok, ahol soha nem látnak napfényt, az elektromos döfő, az állatok ingerlése, terrorizálásá, és megfélemlítése, mindez része a mai modern állattenyésztésnek, szállításnak és lemészárlásnak. A kereskedelmi vágóhíd horror. A szenvedő állatot kalapácsütéssel, elektromos sokkal, agyat roncsoló fegyverrel némítják el. Ezeket a szerencsétlen állatokat a lábuknál fogva húzzák a magasba és mechanikus szállítóberendezés viszi őket a lemészárlásra a halálgyárban. Még élnek, amikor elmetszik a torkukat, a testüket kettéhasítják és halálra véreznek.

A húsevők kedvelt érvelése, hogy “nagyon sok húst kell ennünk, ugyanis sok állati fehérjére van szükségünk.” Ez a legszélesebb körben elterjedt szemfényvesztés, ami azt a félelmet kelti az emberekben, hogy ha nem esznek elég állati fehérjét, akkor nem kapnak elegendő energiát az egész napra. A napi szükséges 45 gr fehérjét könnyű megkapni, ha olyan vegetáriánus ételeket eszünk, mint pl. búzafélék, lencse, mogyoró, zöldségek és gyümölcsök. Különben is a szervezetnek könnyebb megemésztenie a növényekből származó fehérjét, mint az állati eredetűt.

Hús csak kevés embernek jut hatalmas költségekkel. Ahhoz hogy egy marha legalább 1 kg húst adjon, 16 font (7.2 kg) gabonát kell elfogyasztania és 10 font (4.5 kg) fehérjéből v. fehérjét tartalmazó takarmányból, amit elfogyaszt, csak 1 font (0.45 kg) állati fehérjét termel, ami alkalmas emberi fogyasztásra.

A környezeti szennyeződés a másik ár, amit megfizetünk a mértéktelen állattenyésztésért, ahelyett hogy gabonafélét termesztenénk. A vágóhidaktól és hizlalótelepektől származó erősen szennyezett szennyvíz a folyók és folyóvizek szennyeződésének a legnagyobb oka. 1 font (0.45 kg) búza termeléshez csupán 60 font (kb. 27 l) víz szükséges, míg 1 font (0.45 kg) hús előállításához 2.500 és 6.000 font körüli (1.134 – 2.721 l) víz szükséges.

Nemrégiben végzett kísérletek rámutattak arra, hogy bizonyos ételek közvetlenül befolyásolják az agy működését. Pl. a lecitinben gazdag ételek segítik az emlékezést. Az olyan étel, amiben nincs fehérje, de gazdag szénhidrátokban, órákig álmossá tesz bennünket. Az a tény, hogy az étel befolyásolja a tudatot már évszázadok óta jól ismert azok számára, akik jógát v. meditációt gyakorolnak.

A világegyetem energiából, rezgésekből áll és a gondolataink is energia, rezgések. Minden ételnek megvan a saját rezgése, frekvenciája, ami befolyásolja úgy a szervezetet (egészségünket), mint a tudatot.

Az ételeket három kategóriába lehet sorolni, függően attól, hogy milyen energiát tartalmaznak.
Az első kategória az u.n. “szatvik” vagy “szató”, szent (tiszta) étel. Az ilyen energiát tartalmazó étel tisztaságra, öntudatra, szeretetre, békére és boldogságra ihlet. Ebbe a kategóriába tartoznak a gyümölcsök, a zöldségek, a hüvelyesek, a dió, a mogyoró, a gabonafélék, a tej és a tejtermékek.

A második kategória az u.n. “radzsó” (nem ajánlatos) ételek. Az ilyen energiát tartalmazó ételek nyugtalanságra, izgatottságra, állandó rohanásra ihletnek. Amikor ez az energia befolyásol bennünket, akkor a test és tudat izgatott és ideges lesz, képtelen megnyugodni, ellazulni. Az ilyen ételek vagy italok koffeint tartalmaznak, mint pl. a feketekávé, de nagyon sok tea is, vagy a csípős, erős fűszerek, erjesztett ételek.A harmadik kategória az u.n. “tamó” (tisztátalan) ételek. Az ilyen energiát tartalmazó ételek eltompítanak, tunyaságra ihletnek bennünket, a testünket, a szervezetünket pedig a hanyatlás és betegségek felé viszik. Az ilyen ételek csoportjába tartozik a hús, a hal, a tojás, az alkohol, és az összes hagymafélék. 

Mi a lélek?

A Rádzsa Jóga meditációban a lelket, mint metafizikai energiát értelmezzük.  A lélek formája egy pont.  Egy parányi fénypont, ami még egy atomnál is kisebb, és amit még a legerősebb mikroszkóppal se lehet látni. A lélek megsemmisíthetetlen. A lélek halhatatlan. A lélek erőteljes. 

A tudomány is bebizonyította, hogy valami kicsi is lehet nagyon erős. Az atom olyan parányi, mégis hihetetlenül erőteljes. A mikrochip olyan kicsi, mégis egy egész könyvtár anyaga elfér benne.

Egy kis dolog is lehet erős, könnyű és gyors, mint a lélek.

Hol van a lélek?

Fontos megérteni, hogy a lélek hol helyezkedik el a testben. Ennek a megértése segít a figyelmed összpontosításában, mialatt meditálsz. A lélek – a halhatatlan energia fénypontja – a homlok közepén, a szemek mögött helyezkedik el, közel a tobozmirigyhez az agyban.

Miért ott? A léleknek szüksége van egy közeli kapcsolatra az aggyal, hogy a szükségleteit, a szándékait, a kívánságait gyorsan eljuttassa az agyhoz, ami cselekvésre készteti a testet az agyi (idegrendszeri) impulzusok által. Ha ezt esetleg nehéznek találod megérteni, akkor kérdezd meg önmagadtól: “Honnan jönnek a gondolataim?” Az agy olyan, mint egy számítógép. Te a lélek vagy az operátor.

Összpontosítsd a figyelmedet arra a pontra, ahol a lélek tartózkodik, azt a gondolatot használva: “Én egy lélek vagyok.” Gyengéden ismételd meg ezt a gondolatot néhányszor és észre fogod venni a “belső ébredés”-t – egy újfajta tudatosságot. Ez a lélek tudatosság. Gyakorlással képes leszel arra, hogy még gyorsabban ebbe a tudatosságba kerülj.

A lélek tudatosság egy másfajta látásmódot ad azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy valójában és néha ez nagyon különböző érzéseket kelt önmagadról és az életedről. 

Egyre jobban tudatába kerülsz a gondolataidnak, az érzelmeidnek, a hangulatodnak és reakcióidnak. A rendszeres meditáció erősíti a lélek tudatosságot. Úgy fogod érezni, hogy választási lehetőségeid vannak. Amint eldöntöd, hogy mire fordítod a figyelmed és energiád, az egész életed kezd csendben megváltozni.

Ez az átélés egyre mélyebb lesz, amint megtanulsz összpontosítani. Mivel mindig lesz valami, ami elvonja a figyelmedet, így az első lépés, hogy megtartsd a figyelmed célját a meditációban. Mielőtt leülsz meditálni, legyen egy világos célod, amire a gondolataidat összpontosítod.  Azzal, hogy megőrzöd ezt a célt, könnyebben észreveszed, amikor más gondolatok kezdik befolyásolni a tudatodat. Ilyenkor egyszerűen visszafordítod a gondolataidat a meditációd témájára.

Te, a lélek

Te sokkal több vagy, mint a fizikai tested. Az igazi éned a lélek. Te egy lélek vagy és rendelkezel egy testtel.

A lélek egy szubtilis, finom energia. A lélek egy szellemi energia, teljesen különbözik az anyagi testedtől. Te, a lélek nem vagy fekete vagy fehér, öreg vagy fiatal, egészséges vagy beteg, nő vagy férfi. Te, a lélek az életerő vagy a testedben.

Veled kapcsolatban minden felvételre kerül a lélekben; az összes emlékképed, a gondolataid és érzelmeid.  Mindaz, ami megfoghatatlan, lejegyzésre került a lélekben, mint pl. hit, magatartás, remények, álmok, emlékképek, szokások és személyiségjegyek.

A lélek olyan csodálatos – képes mindent, minden információt elraktározni veled kapcsolatban, ami te vagy.  A lélekben ott van a felvétel mindenről, amit láttál, mondtál, tettél, minden egyes gondolat, amit megteremtettél az életed kezdetétől.  

Minden ember úgy születik ebbe a világba, hogy megvan az a képessége, hogy szeressen, békés, elégedett és boldog legyen. A rádzsa jóga meditációban ezeket nevezzük a lélek “eredeti tulajdonságai”-nak.  Azonban az életed során sok más tulajdonságot is felhalmozol, mint harag, stressz, félelem, aggodalom és egoizmus. A meditáció célja, hogy megtapasztald és átéld az eredeti tulajdonságaidat az összpontosított gondolataid által.

Amikor kezded megtapasztalni az eredeti tulajdonságaidat, és a figyelmedet a magasabb énedre irányítod, a negatív tulajdonságaid automatikusan elkezdenek gyöngülni. Amikor a napi meditációdban összekapcsolódsz az eredeti, pozitív tulajdonságaiddal, akkor az önbizalmad erősödik, és úgy érzed, hogy ura vagy önmagadnak és életednek.  Úgy érzed, hogy sokkal több erőd van, hogy azt tedd, amit akarsz, és az legyél, aki valóban lenni szeretnél. Ily módon az önbizalmad helyreáll, és úgy érzed, hogy valóban te irányítod az életedet.

Elengedés

Életünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy sok dologhoz ragaszkodunk, leginkább a múltból. Igy nem tudjuk, hogy mit jelent szabadnak lenni. Néha azt gondoljuk, hogy csak akkor tudunk végrehajtani dolgokat, ha kitartunk mellettük, legyen szó egy kapcsolatról vagy egy helyzetről. Ha egy madarat erősen fogunk, valószínűleg összenyomjuk. Még akkor is, ha egy madarat gyengéden fogunk meg, a madár nem teljesíti létezésének küldetését, ami a repülés. Ha egy virágot tartok a kezemben, meddig fog megmaradni? Ha engedem, hogy a virág a vízben tovább éljen, hosszabb ideig megmarad. Ha a virág a földben él, a természetes környezetében, még hosszabb ideig fog élni. Először ott van a vágy, hogy szükségem van arra a virágra, tehát levágom. De nem elég, hogy a virág a vázában van, annak az enyémnek kell lennie, és így megtagadom annak a létezését.

A kapcsolatokban, ha valakihez ragaszkodom, nem adok teret és szabadságot a másiknak, hogy kifejezze önmagát, és az legyen, aki, valójában. Ragaszkodni valamihez és azt nem elengedni, ez mutatja a saját bizonytalanságomat. Félek, tehát ragaszkodnom kell valamihez. Abban a pillanatban, amikor stabillá válok és biztos vagyok önmagamban, amikor van önbizalmam, többé már nem ragaszkodnom.

Ha nincs elengedés, nem engedem meg a másiknak, hogy fennmaradjon. Miért nem akarjuk elengedni a körülményeket? A körülmények változnak, semmi nem marad ugyanolyan. Sokszor ragaszkodunk az eseményekhez a tudatunkban. Egy bizonyos helyzet képe, vagy valaminek a benyomása, ami ott maradt a tudatunkban, tovább ismétli önmagát a fejemben. Én ragaszkodom ehhez a tudatállapothoz, ami igen értékes teret foglal el bennem. Csak egy korlátozott mennyiségű tér van a tudatomban. Választhatok, hogy mit kezdek vele. Néha úgy tűnik, mintha a csodálatos emlékek eltűnnének, és csak a fájdalmas emlékek maradnának meg. Ez furcsa, mert nem akarok fájdalmat tapasztalni, és mégis, a fájdalmas emlékekhez ragaszkodom. Azzal, hogy ezekről az eseményekről gondolkozom újra és újra, táplálom önmagamat az ismétlődő fájdalommal. Nem a másik a zsarnok, az elnyomó. Én magam válok önmagam áldozatává azzal, hogy nem engedem el azt a bizonyos helyzetet. Szerencsére nem mindig vagyunk ebben az állapotban, de vannak életperiódusok, helyzetek vagy kapcsolatok, amikben megragadunk. Fontos, hogy megengedjem önmagamnak, hogy fejlődjek, és előre haladjak. Ha ezt megteszem önmagamért, akkor teret és engedélyt adok másoknak is, hogy tovább haladjanak és fejlődjenek.

Ez az elmélet – de hogyan lehet megtenni? Az első dolog, hogy felismerem, hogy nekem kell valamit tennem a saját belső világomért, mert a folyamat a tudatban megy végbe. Belső szinten kell szabadnak lennem. A legtöbb ember azt gondolja, ha külsőleg elrendezik és rögzítik a dolgokat, akkor a dolgok jobbak lesznek. A dolgokat külsőleg elrendezni, olyan, mintha ragasztót használni, ami egy kis ideig összetart, de aztán újabb és újabb ragasztó-csíkokra van szükség. Egy gyors rögzítés nem elég. Ha megértjük, hogy a dolgok a tudatban kezdődnek, és aztán mennek kifelé, elkezdhetjük keresni a válaszokat önmagunkban, és akkor tudunk tartós megoldásokat találni.

Az elengedés nem jelent elvágást. Elvágni a dolgokat nem jó. Gyengéden félreállni, szabaddá válni, és ráébredni arra, hogy képes vagyok az elengedésre a megfelelő pillanatban, amikor a dolgok készen állnak arra, hogy változzanak - ez egy sokkal lágyabb és kevésbé fájdalmas folyamat.

Kérdezzük meg önmagunktól: mi az, amire valóban szükségem van? Amikor elkezdem kielégíteni a saját belső szükségleteimet, felismerem, hogy valójában nem is kell ragaszkodnom ahhoz a madárhoz. Amikor kitárom a kezem, és látom, ahogy a madár szabadon elrepül, képes vagyok szeretni és méltányolni annak a szépségét és repülését. A madár lehet, hogy visszatér és megpihen a kezemen a saját akaratából és választásával.

Hasonlóan ehhez, el kell engednem a vágyaimat. Amikor megszületik egy vágy, ott forog bennem, újra és újra felmerül a tudatomban mindaddig, amíg ki nem elégítem. Ahogy a vágy teljesül, újabb vágyak merülnek fel. Egyre több. Ez egy végeláthatatlan folyamat, és soha nem juthatok el a béke és a teljesség állapotához.

Nagyon sok üres tér van a lélekben. Azt gondoljuk, hogy azokat az üres tereket majd feltölti a pozíció, a tulajdon, és a partnerek. A módszer, hogyan kitöltsük a teret, nem a futó kapcsolatok, vagy a változó pozíció a munkahelyen, vagy a tulajdon. Azzal tudom magam feltölteni, hogy összekapcsolódom a saját belső erőforrásaimmal, és kapcsolatot teremtek az istenivel. Ez a végtelen Forrás soha nem hagy el és nem tesz szárazzá. Ahogy feltöltöm magam, érzem a szeretet, a béke, az öröm erejét, ahogy visszatér a belső lényemhez. Biztonságban vagyok, bízok önmagamban. Többé nincs szükségem arra, hogy emberekhez vagy dolgokhoz ragaszkodjam. Amikor másokkal vagyok, jelen van a szeretet és a boldogság érzésének cseréje, de mégsem függök tőlük. Ha nincsenek a közelemben, akkor sem hiányolom őket. Ez a szabadság állapota, amit a lélek képes megtapasztalni. Az elengedés nem kényszer vagy áldozat. Az elengedés azt jelenti, hogy félrelépek, és szabad vagyok. Azt jelenti, szabadságot adok és teret biztosítok másoknak. Az elengedés állapotában képes vagyok hátralépni és távolból szemlélni a dolgokat. Ha a dolgokat túl közelről szemlélem, nem kapok világos képet. Amikor csak egy fát látok, nem ismerem fel, hogy az egy egész erdő része. Egy kicsit visszalépve engedem, hogy a dolgokat szélesebb távlatból lássam. Másképpen látni a dolgokat, a belső bölcsesség folyamata. Megtanítani önmagamat, hogy a dolgokat különböző szempontból lássam, ez a szellemiség útja.

Válaszaink többsége nem logikus, de érzelmi alapú. Amikor valami történik, az érzelmeink, az érzéseink azonnal felmerülnek, és a válaszaink azonnaliak. Választhatjuk azt is, hogy így élünk, állandóan reagálva, káoszt teremtve, majd később azt rendbe téve. A gond az, hogy a rendbetétel, és a takarítás folyamata időt vesz igénybe. Az elengedés azt jelenti, hogy a béke belső állapotában vagyunk, és azt tesszük, ami helyes, és a helyzetnek megfelelő. Amit megtehetek, hogy megtanulok megfontolt választ adni, ami melegséggel teli, szeretettel teljes és megértésen alapszik. Nemcsak látni és reagálni, de teret adni önmagamnak a megállásra, az elmélkedésre… és aztán a válaszra.