A változás kora

Több szentírás utal arra, hogy Isten, a Legfelső Lény inkarnálódik (v. testet ölt) és szerepet játszik a földön. Ez az időszak a nagy változások kora, amit csak egy olyan Szellemi Erő tud véghezvinni és generálni, aki örökkévalóan tiszta. Ennek az emléke a Shiv Jayanti ünnep (hindu ünnep), ami Isten születését jelenti, természetesen szellemi aspektusból, hisz Isten esetében nem beszélhetünk emberi születésről. Ezt az ünnepet Shiv Ratrinak is nevezik, ami Isten ékszakáját is jelenti, vagy pontosabban az emberi civilizáció éjszakáját, amikor, bár nagyon sok tudásunk van a minket körülvevő világról, a természet és az anyag működéséről, ám nagyon keveset tudunk önmagunkról. Elfelejtettük a szellemi önazonosságunkat, és egyre inkább az anyag, a test, a szerepeink tudatossága irányít. Ezért beszélünk éjszakáról. De mint a fizikai világunkban, úgy szellemi szinten is, az éjszakát mindig a hajnal, és a nappal követi, amikor minden felébred. Használhatjuk az évszakok változásának analógiáját is. Télen nem gondolunk arra, hogy a természet meghalt, mert szürkeség és hideg van, és a fák csupaszak. Tudjuk, hogy a telet mindig a legjelentőségteljesebb időszak követi, a tavasz, amikor minden újjá éled, amikor a virágok színpompásan ragyognak, és a madarak köszöntik az újjáéledő természetet.

Lassan hajnalodik. Nagyon sok jele van annak, hogy a változásnak főként szellemi, és aztán fizikai szinten is meg kell történnie. Ezért keressük egyre többen a szellemi válaszokat az élet nagy kérdéseire: élet és elmúlás, a bennünk lévő szép és gonosz, a kozmikus törvények ismerete, de leginkább azt szeretnénk megtudni, hogy van-e az Univerzumban egy olyan Erő vagy Hatalom, ami mozgatja és segíti a változást.

Életünk minőségének a növelése

Életünk minőségének a növeléséhez nyolc különleges erőt kell kifejlesztenünk. Az első a megkülönböztetés ereje. Annak a képessége, hogy felismerjük és megkülönböztessük az igazat a hamistól, a mesterségestől, felismerjük az erősségeket és a gyengeségeket. A második a jó megítélő-, vagy döntéshozó képesség. Ez az az erő, aminek segítségével megfelelő módon cselekedhetünk, miután felismertük az erősségeket és a gyengeségeket. A harmadik a befelé fordulás, az érzékszerveinktől történő elfordulás, hogy elszakadottá váljunk a külső körülményektől és a lélekre, a szellemi lényre koncentráljunk. A negyedik a tolerancia ereje. A tolerancia erejével képesek vagyunk jól kezelni a szituációkat, az életünkben előforduló nehézségeket és kihívásokat, a stresszt és a belső ellenállást, amik tesztként vagy próbaként kerülnek elénk. Az ötödik a szembenézés ereje. Ezzel a nagyszerű belső erővel szembe tudunk nézni a bennünket váratlanul érő viharokkal és csapásokkal. Félelem nélkül és türelemmel nézünk szembe az élet kihívásaival. A hatodik az alkalmazkodás, vagy elmerítés ereje. Ezzel az erővel alkalmazkodunk mások szerepéhez és személyiségéhez. Mint ahogy az óceán bármikor befogadja a beleömlő nagy folyókat, ugyanilyen módon alkalmazkodunk másokhoz, nyugodtan, jó kívánságokkal és ellenállás nélkül. Hetedik a gondolatainknak és az érzelmeinknek az összepakolása. Ez az erő bármikor képes leállítani a reakcióinkat és érzelmi konfliktusainkat. Ezzel a belső erővel minden részlet egy világos megértési pontba kerül. Nem lesznek ránk befolyással a hirtelen “áramütések”. A nyolcadik az együttműködés ereje. Ha együttműködünk, akkor bármilyen nagy feladat könnyen elvégezhető.

A Rádzsa jóga gyakorlásával mind a nyolc erőt fejleszteni tudjuk önmagunkban, és az életünk erőteljessé válik. Az erők eléréséhez a kulcs: a jóga. A jóga egy egyszerű, de szubtilis (nagyon finom) kapcsolat a lélek és a Legfelső Lélek között. A jóga a módszer, hogy megnyissuk önmagunkat a Legfelső Energiának a Szeretet, a Béke és az Erők Óceánjából, amely megtisztítja a lelket. A jóga emlékezést is jelent. Ha mélyen magunkba tekintünk, megtapasztaljuk a saját valóságunkat. Isten békés csendjének és az eredeti lakóhelyünknek az emléke élővé válik. A jóga erre a legemelkedettebb állapotra való emlékezés. Ugyanakkor a mély tapasztalat alapja a tudás és a szellemi megértés, ami túlvisz bennünket a körülöttünk lévő világ korlátain. A Rádzsa jóga meditáció gyakorlásán keresztül visszanyerjük elveszett erőinket és minőségünket. 

A gondolkodás, mint művészet

Egy művészeti alkotást, eredettől függetlenül, általában a művész tölti meg élettel, formálja, és tökéletesíti. Ugyanez vonatkozik a gondolkodás művészetére is. Mindannyian áldottak vagyunk a gondolkodás képességével. Ugyanakkor folyamatos gyakorlás és önfegyelem szükséges a gondolkodás művészetének tökéletesítéséhez, ahhoz hogy megtapasztalhassuk a jót és megoszthassuk másokkal.

Szellemi lényként tréningezem és fegyelmezem a tudatomat. Ugyanúgy, ahogy a művészet is egy bizonyos kulturális háttér mellett virágzik, hasonló módon, a megfelelő társaság, az atmoszféra, a tanulás, mind szükségesek ahhoz, hogy fejlesszük a gondolkodás művészetét. A kezdeti időszakban a gyakorlás és a hasonló utat járókkal folytatott eszmecsere sokat segít abban, hogy felhalmozzuk, stabilizáljuk a szükséges erőt. Később valószínűleg már képesek leszünk arra, hogy ezt önállóan, minden külső segítség nélkül is megtegyük ezen az izgalmas utazáson, mert addigra kifejlesztettük önmagunkban azt a belső erőt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megvédjük önmagunkat minden ellenállással szemben.

Ugyanakkor, ha nem vállaljuk fel a felelősséget, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy ezt a művészetet fejlesztenünk kell, többnyire a békétlenség és a boldogtalanság érzése uralkodik el rajtunk. Mikor ébredtél fel utoljára azzal a gondolattal, hogy az élet csodálatos? Ha végig sétálnék bármelyik nagyváros utcáin, a hét bármely napján, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni az életörömtől sugárzó arcokat.

Véleményem szerint az emberi szellem természetes állapota az öröm, az igazság és a szépség, de valahogy ettől az állapottól nagyon messzire kerültünk. Ez a helyzet azt jelzi, hogy a gondolkodás művészetét elfelejtettük, és valahogy az élet művészetének is nyoma veszett. Egy másik egyszerű gyakorlati kísérlet itt is segíthet. Üljünk csendben és idézzük fel egy gyönyörű naplemente, a tavaszi virágzás, vagy bármilyen más pozitív élmény emlékét! Ezt a képet őrizzük meg a tudatunkban és megtapasztaljuk, hogy a felmerülő érzések nem mesterségesek. Igazak. A tudatban megteremtett képek valós érzéseket és érzelmeket hoztak a felszínre. Ezért nem kellett nagyon keményen megdolgozni. Ebből is látszik, hogy a gondolatok milyen erőteljesek, és hogyan működik az érzéseinkkel és érzelmeinkkel kapcsolatos vizualizáció. Amikor eldöntöm, hogy milyen jellegű gondolatok uralják a tudatomat, akkor elkezdem megteremteni azokat az érzéseket.

Bevezetés a meditációba

Az emberek különböző okok miatt meditálnak. Hogy ellazuljanak, megnyugodjanak, ellensúlyozzák a stresszt, javítsák a kapcsolataikat, jobban megértsék önmagukat, és jobban használják a belső erőforrásaikat, megtalálják az élet értelmét és célját, felébresszék a szellemiségüket.

A meditáció egy hatásos módszer arra, hogy megtapasztaljuk a béke és jólét érzését. A meditáció egy utazás a tapasztalatok világába.

Mi a meditáció?

A meditációba egy gyakorlat arra, hogy megőrizd a nyugalmad, eltávolítsd a gondolataidat a külvilágtól, és arra összpontosítsd a figyelmedet, hogy visszanyerd a belső békéd. A meditáció felkínál valami pozitív dolgot a tudatodnak, hogy arra koncentrálj, ami elvezet egy pozitív és békés tapasztalathoz.

A meditációban kapcsolatba lépsz a belső békéddel.  A belső béke ott van minden ember mélyén. Ez a lényed lényege. De a mai rohanó világban a legtöbb ember elfelejtette, hogy hol lehet megtalálni ezt a békét. A meditáció emlékeztet arra, hogy valójában ki vagy. Te egy békés lény vagy. Azáltal, hogy rendszeresen meditálsz, megtanulod elfogadni önmagadat, olyannak, amilyen vagy és felfedezed a belső erőidet és pozitív tulajdonságaidat.

Amikor elkezdesz meditálni, talán úgy találod, hogy nem tudsz koncentrálni. Sok ember ezt tapasztalja. De csak folytasd a rendszeres gyakorlást, és fogadd el, bárhol is tartasz. Néha az emberek túl keményen próbálkoznak az elején, azt gondolva, hogy az első perctől kezdve “helyesen” kellene csinálniuk. A meditáció elsajátítása egy folyamat, ezért legyél kedves és gyöngéd önmagadhoz.

A meditációban megtanulod összpontosítani a gondolataidat és egy pozitív, segítő és átélésekben gazdag irányba terelni. Ahogy gondolkozol, úgy érzed magad.

A meditáció haszna

A rendszeres meditálás nagyon sok haszonnal jár. Manapság széles körben elfogadott, hogy a meditáció pozitív hatással van az egészségre, pl. a szív nyugodtabban ver és csökken a vérnyomás. A meditáció nyugtató módon hat az idegrendszerre, növeli az energiát és az életerőt, jobb alvást biztosít, segíti a gyógyulást és erősíti a jó közérzetet. 

A meditáció nyugodtabbá tesz, felemel, és a tudatod és az érzelmeid feletti uralom mesterévé tesz. A meditáció által javul a másokkal való kapcsolatod, segít önmagad megértésében és abban, ahogy másokkal kommunikálsz és érintkezel. A meditáció segít az új szokások kialakításában és a nem kívánt szokások megszüntetésében.

A meditáció pozitívabbá teheti életedet és segít abban, hogy megtaláld az életed célját és értelmét. A meditáció segítségével jobban ki tudod használni a benned rejlő lehetőségeket, kreatívabbá válsz. Segíti a szellemi fejlődésedet, és választ ad a felmerülő legmélyebb kérdésekre is.   

Ez csupán néhány példa arra, hogy a rendszeres meditálás milyen haszonnal jár az életedben. 

Szellemi eszközeink

“Amilyen az intellektusom, olyanok a gondolataim, amilyenek a gondolataim, olyanok a cselekedeteim, amilyenek a cselekedeteim, olyanok a szokásaim, amilyenek a szokásaim, olyan a sorsom.” Sokan hallottuk már ezt a gondolatsort, sokan tartottuk nagyon is igaznak. Miért van mégis, hogy amikor sorsunkkal elégedetlenek vagyunk, amikor erőfeszítéseink rendre zátonyra futnak, aligha jut eszünkbe gondolkodásmódunkban keresni a hibát? Sokkal egyszerűbbnek tűnik a külvilágban, társunkban, főnökünkben, stb. keresni bajaink okát. Mert bár az elmélet szintjén talán már felismertük, hogy sorsunk valóban visszavezethető intellektusunk és gondolataink működésére, a kérdés mégis megmarad: hogyan tudjuk a gyakorlatban úgy működtetni e kettőt, hogy erőfeszítéseink sikeresek legyenek?

Az egyik válasz egy egyszerű hasonlaton alapuló gondolatsorban rejlik, melyet akár kis szellemi szójátéknak is tarthatunk. Alapja az angol “scope” szóból (jelentései: látásmód, hatáskör, tér, terület, mozgás) különböző előtagokkal képezhető műszerek, eszközök (mikroszkóp, teleszkóp, periszkóp, sztetoszkóp, kaleidoszkóp), valamint intellektusunk működtetése között vonható párhuzamon alapul. Hiszen látásmóddal, hatáskörrel, térrel, mozgással intellektusunk is jellemezhető, mint ahogy kétségtelenül rendelkezésünkre állnak a fizikai eszközök szellemi megfelelői is, csak tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Tudunk bánni velük?

Szellemi mikroszkóp

Lencséje alatt megláthatjuk a dolgok összetevőit, felismerhetjük a helyzetek kórokozóit, még mielőtt elterjednének, és így a megfelelő gyógyszer adagolásával idejében elejét vehetjük a súlyosabb kórok kialakulásának. Felismerhetjük magát a betegséget, azaz a negatív érzést vagy gondolatot, és ennek okát is. Ha pl. a harag betegsége van kialakulóban, az intellektus mikroszkópját használva megtalálhatjuk haragunk valódi okát. Tegyük fel a kérdést: “mi rejlik haragom mögött?” Az őszinte válasz mindig az, hogy mások nem azt tették, amit mi akartunk. A kérdéseket tovább szűkíthetjük: “Miért akartam, hogy ezt vagy azt tegyék?” Ily módon eljuthatunk egy negatív érzelem végső okáig.
Megvizsgálhatjuk szellemi mikroszkópunk alatt, pl. azt, hogy mi rejlik féltékenységünk mögött. Minden bizonnyal azt találjuk, hogy nem ismerjük saját értékeinket; magunkat másokhoz hasonlítjuk. Mit találunk félelmeink mögött? Önbizalmunk hiányát, és azt, hogy sem önmagunkban, sem másokban nem tudunk hinni. Hasonló módon használhatjuk szellemi mikroszkópunkat bármely baj felismeréséhez.

Szellemi teleszkóp

Használatával képesek vagyunk továbblátni az adott pillanatnál, meglátni a jövőt a jelenben: azaz a gondolat, szó, cselekedet következményét. A felszín mögé látunk, ezért nem érnek meglepetések.

Szellemi teleszkópunkkal azonban csak akkor láthatjuk a teljes, reális képet, ha tudatunkat nem szűkítik, nem torzítják a jelennel kapcsolatos érzéseink, és a jövővel kapcsolatos elvárásaink.

Ilyenkor a valós képet látjuk, csak a kép fókuszát kissé távolabbra állítva.

Szellemi periszkóp

A tenger mélyén haladó tengeralattjáróban a periszkóp segítségével bármikor felmérhetik, mi történik a felszínen. Ha használjuk szellemi periszkópunkat, mi is képesek vagyunk magunkba merülni, képesek vagyunk befelé fordulni, majd újra kiemelni tudatunk fókuszát, hogy körülnézzünk és felmérjük, mit kell tennünk. De nem veszünk el szükségtelen dolgokban, ha kell, visszahúzódunk, teljesen megállunk. Kerüljünk bármilyen hátrányos helyzetbe is, az nem hat ránk negatívan, hiszen szellemi oxigénünket belülről kapjuk. Jó önmegerősítő gyakorlat a “víz alá merülés” gyakorlása, amikor önmagunkban és önmagunkkal vagyunk. Szellemi periszkópunkat ugyan időről időre felengedjük egy kis szemlére, hogy aztán újra visszahúzzuk önmagunkba.

Szellemi sztetoszkóp

Akár finom műszerével az orvos, mi is képesek lehetünk intellektusunkkal érezni a másik ember, vagy akár események, helyzetek pulzusát, ritmusát. A nagyon ráhangolódott intellektus a rejtett pulzust és ritmust is fel tudja fedezni. A mély csendben - melyben még a saját gondolataim zaja sem zavar - képesek lehetünk a másikra való ráhangolódásra.

Szellemi kaleidoszkóp

Gyermekkorunkban csodálkozva néztük, ahogy a kis csőben egymást váltogatták a szebbnél szebb képek. A színes üvegdarabkák legkisebb mozdulatunkra is szétfutottak, a képek szétestek, és a másodperc töredéke alatt egyszer csak ott volt szemünk előtt egy újabb csodás kép! Életünkben ez a töredéknyi idő akár heteket, hónapokat, éveket jelenthet, hosszabb ideig is eltarthatnak nehéz, kaotikus helyzeteink - de tudjuk, hogy minden helyzet egy újabb tanulási lehetőséget jelent számunkra. Lehet, hogy minden összetörik körülöttünk, lehet, hogy az adott helyzetet még nem vagyunk képesek átlátni, de hisszük, hogy ami végül kialakul, új lehetőséget, mélyebb tartalmat hordoz majd. Ha ez a bölcsesség és ez a hit hatja át intellektusunkat, nem csak saját életünknek, hanem mások életének is sok gyönyörű mintázatát fedezhetjük fel. Mert a hitünk az a pozitív energiaáram, ami a jelen helyzetet egy pillanat alatt átfordíthatja.

Intellektusunk működése akkor megfelelő, ha mind az öt szellemi eszközt használni tudja. Nem csak analizálnia és megértenie kell, hanem képesnek kell lennie a befelé fordulásra, a másikra való ráhangolódásra is, csakúgy, mint egy képzet, egy látomás megteremtésére. Hiszen az emberiség összes nagy kalandja, a legszebb művészeti alkotások, a szentek minden csodálatos cselekedete egy látomással kezdődött.

Ha az öt fizikai eszköz működését vizsgáljuk, észrevesszük, hogy működésük a mozgástól függő változásán alapul. És ahogyan a mikroszkóp lencséjét hol közelebb, hol távolabb állítva, a periszkópot behúzva és kitolva, a sztetoszkópot új helyekre helyezve, a kaleidoszkópot elforgatva mindig más-más jelet, képet, hangot kapunk, úgy segíti tisztánlátásunkat a fizikai eszközök szellemi megfelelőinek “mozgatása” - látásmódunk változtatása.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan használom ezeket a szellemi eszközöket? Képes vagyok szellemi mikroszkópommal felismerni, mely tulajdonságaim hívnak elő egy-egy eseményt, hol kell a fejét felütő kórokozóra odafigyelnem? Szellemi teleszkópomat szemem elé helyezve látom-e, milyen jövő felé visz jelenem, tudok-e korrigálni, ha szükséges? Képes vagyok befelé fordulni, felismerni értékeimet, megerősíteni önmagamat? A többi emberrel való érintkezésben odafigyelek-e szellemi sztetoszkópom jelzéseire, vagy a saját gondolataim zajától meg se hallom őket? Van-e bátorságom elforgatni szellemi kaleidoszkópomat, hittel és lelkesedéssel várom, míg az új mintázat megjelenik?

Ha a kérdésekre őszinte igennel tudunk válaszolni, ha intellektusunkat ilyen összetett módon tudjuk működtetni, erőfeszítéseinket siker koronázza majd.

Jin és jang

Jin és jang. 2 ellentétes pólus, erő, ami mozgásba tartja a világegyetemet. Hideg-meleg, fehér-fekete, éjszaka-nappal, ég-föld, plusz-mínusz, mikrokozmosz-makrokozmosz, stb. A jin és jang a világegyetem miniatűrben. Ég és föld. Nirvána (lélekvilág) és a fizikai, materiális világegyetem. A nirvána – lélekvilág – a létezés olyan formája, ahol örök nyugalom, csend, változatlanság van. Ez a lélek igazi otthona. Innen jöttünk és ide térünk vissza.

Minden energia, és az energia rezgésekből, frekvenciából áll. Az elektromos áram, benzin, szén, vagy éppen az élelem is energia, csak különböző formában. Amikor a lámpa világít, vagy főzünk, megértjük, hogy áramot használunk. A saját szervezetünknek szüksége van élelemre, vízre, oxigénre, stb., hogy életbe maradjon és működőképes legyen. Tehát, az energia lehet nyugvó, nem megnyilvánult, mint pl. az áram a vezetékben vagy a benzin az álló gépkocsiban. De lehet aktív, mozgó, munkát végző, átalakulást előidéző, mint a benzin a motorban. Ismerjük az energia megmaradás törvényét, az energia nem vész el, csak átalakul. Ez azt jelenti, hogy a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van jelen. Az energia csupán átalakul az egyik formából a másikba. Pl. a benzin hőt és mozgást idéz elő a gépkocsiban. Az áram hideget idéz elő a hűtőszekrényben és meleget a tűzhelyen.

Tehát a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van és ugyanígy a lelkek száma sem változik. A testben lévő lelkek száma változó, de a világegyetemben mindig ugyanannyi lélek van jelen. A lélek is energia. Lehetetlen új lelkeket teremteni vagy a meglévőket megsemmisíteni. Az anyagi világ érezhető, tapintható, megvizsgálható. Állandóan változik. A változás mozgással jár. A mozgás időt és energiát vesz igénybe. A nirvána, a lélekvilág az anyagi világ “ellentéte”. Ott nincs anyag, nincs mozgás, nincs hő-leadás, hideg vagy meleg, ott nincs idő. Az idő egy illúzió, de tökéletes. Az idő, ahogy mi átéljük, csak akkor kezd létezni számunkra, amikor a lélek belép az anyaméhbe, a magzatba. Az idő átélése függ a testtől, az anyagtól.

A testünknek vannak érzékszervei, de mégis a világegyetemnek csupán keskeny sávját vagyunk képesek felfogni. Hogy mit hiszünk igaznak, függ attól, hogy mit látunk, hallunk, érzékelünk és milyen gondolatokat teremtünk azzal kapcsolatban. Minden lélekben van egy belső világ, ami a saját gondolatainak a tükörképe, alkotása.

Az indiai mitológiában említik “Maját”, ami szó szerint “illúziót” jelent. Mindannyian illúzióban, a testünk, és az érzékszerveink korlátoltságából fakadó illúzióba élünk! Jin és jang. Test és lélek. A test az anyagi világba köt bennünket, és elfelejtjük, hogy valójában lelkek vagyunk. A testtel azonosítjuk önmagunkat. Az ember egy miniatűr világegyetem: a test és a lélek együttműködése. A lélek, a gondolat, a mentális energia hat a testre, az anyagra.

A lélek és az agy két különböző dolog. Egy halottnak is van agya, de nincsenek gondolatai, nem mutat életjelet. Az agy a lélek egy nagyon kifinomult “műszere”. Amíg a lélek a testben van, addig képes teremteni, alkotni, tanulni, tapasztalni. Amikor a lélek elhagyja a testet, számára megszűnik a fizikai világ átélése.

Sokféle meditáció van. A rádzsa jóga meditációban aktívan arra használjuk a gondolatainkat, hogy megértsük létünk mélyebb dimenzióit.

Szellemi tudatosság

Egy gyerek honnan tudja, hogy ő kicsoda? Amikor egy gyermek megszületik, nem ismeri a nevét, a szüleit, a szituációt, amibe beleszületett és, hogy attól mit várjon. Teljesen ártatlanul születik meg. Azután információkat kap, amit fokozatosan önmagába szív és használ azért, hogy kialakítson egy koncepciót önmagáról és a másokkal való kapcsolatairól. Sajnos, az információk legtöbbször a külső fizikai felé irányítják a figyelmünket. Ez mélyen belénk vésődik. A szellemiség tudatában lenni, és önmagunkba szívni a szellemi információt - mindkettő hasonló módon működik. Ez a folyamat külsőleg nem erőltethető. A gyermek ki van téve az anyja, az apja, a család és később a párja és a társadalom befolyásának. Ők, mindannyian ugyanazzal az információval fogják táplálni és megerősíteni, ami sajnos a szellemi realitással ellentétes. Bárhova is menjek, bármit tegyek, az emberek testként válaszolnak. Az emberek bennem a testet látják. Az emberek velem a szerepem, a nemem, stb. alapján fognak beszélni és nem szellemi látásmóddal. Ezért egyedül én vagyok az, akinek ezt a látásmódot állandóan meg kell erősítenie. Engednem kell, hogy a belső tudatosságom átszűrje mindazt, ami a külvilágból jön, és állandóan emlékeztetem önmagam a szellemi igazságra, hogy én egy lélek vagyok. Itt kezdődik a szellemiség kihívása. Ezen aktív erőfeszítés nélkül mindent csak passzívan szívunk önmagunkba. Bármi jöjjön is felém, a legtöbbször az a külvilágból jön és az igazi realitással ellentétes. Tehát, nekem magamnak kell a szituációra válaszolnom. Az első mérföldkő a meditáció.

MEDITÁCIÓ

A Rádzsa jóga egy meditációs technika neve, amit a Brahma Kumaris gyakorol. Szószerint a rádzsa királyt és a jóga kapcsolatot jelent, ami a legmagasabb szintű kapcsolatot jelenti, ami minket egy királlyá, vagy önmagunk uralkodójává tesz. Nem használunk semmilyen különleges pozitúrát, vagy légzés technikát és általában nyitott szemmel meditálunk. Ennek az az oka, hogy önmagunkat gyakorlottá tegyük abban, hogy képesek legyünk a belső realitásunkat gyorsan megtalálni bárhol legyünk, és ez ne függjön egy különleges helytől vagy szituációtól. A technika lényege az, hogy csendben ülök. A gondolataimat elszakítom a testtől és arra a parányi fénypontra irányítom, ami a homlokom középpontja mögött van. A meditáció összes tapasztalata ebből a tudatosságból merül fel. Minden perc, amit meditációban töltünk, értékes, de a legértékesebb idő a reggel, mert ez teremti meg a helyes perspektívát a nap további részére. Ha a napot nem így kezdem, akkor a hatások a nap folyamán olyan erőteljesek lehetnek, hogy nagyon könnyen elfelejthetem, hogy valójában ki vagyok én. Amikor elfelejtjük, hogy kik vagyunk, ez olyan, mintha szellemi amnéziában lennénk. Minden kikerül a középpontból és elkezdünk újból hétköznapi módon gondolkodni, önmagunkat testként, nemként, foglalkozásként, stb-ként látva.