Szellemi eszközeink

“Amilyen az intellektusom, olyanok a gondolataim, amilyenek a gondolataim, olyanok a cselekedeteim, amilyenek a cselekedeteim, olyanok a szokásaim, amilyenek a szokásaim, olyan a sorsom.” Sokan hallottuk már ezt a gondolatsort, sokan tartottuk nagyon is igaznak. Miért van mégis, hogy amikor sorsunkkal elégedetlenek vagyunk, amikor erőfeszítéseink rendre zátonyra futnak, aligha jut eszünkbe gondolkodásmódunkban keresni a hibát? Sokkal egyszerűbbnek tűnik a külvilágban, társunkban, főnökünkben, stb. keresni bajaink okát. Mert bár az elmélet szintjén talán már felismertük, hogy sorsunk valóban visszavezethető intellektusunk és gondolataink működésére, a kérdés mégis megmarad: hogyan tudjuk a gyakorlatban úgy működtetni e kettőt, hogy erőfeszítéseink sikeresek legyenek?

Az egyik válasz egy egyszerű hasonlaton alapuló gondolatsorban rejlik, melyet akár kis szellemi szójátéknak is tarthatunk. Alapja az angol “scope” szóból (jelentései: látásmód, hatáskör, tér, terület, mozgás) különböző előtagokkal képezhető műszerek, eszközök (mikroszkóp, teleszkóp, periszkóp, sztetoszkóp, kaleidoszkóp), valamint intellektusunk működtetése között vonható párhuzamon alapul. Hiszen látásmóddal, hatáskörrel, térrel, mozgással intellektusunk is jellemezhető, mint ahogy kétségtelenül rendelkezésünkre állnak a fizikai eszközök szellemi megfelelői is, csak tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Tudunk bánni velük?

Szellemi mikroszkóp

Lencséje alatt megláthatjuk a dolgok összetevőit, felismerhetjük a helyzetek kórokozóit, még mielőtt elterjednének, és így a megfelelő gyógyszer adagolásával idejében elejét vehetjük a súlyosabb kórok kialakulásának. Felismerhetjük magát a betegséget, azaz a negatív érzést vagy gondolatot, és ennek okát is. Ha pl. a harag betegsége van kialakulóban, az intellektus mikroszkópját használva megtalálhatjuk haragunk valódi okát. Tegyük fel a kérdést: “mi rejlik haragom mögött?” Az őszinte válasz mindig az, hogy mások nem azt tették, amit mi akartunk. A kérdéseket tovább szűkíthetjük: “Miért akartam, hogy ezt vagy azt tegyék?” Ily módon eljuthatunk egy negatív érzelem végső okáig.
Megvizsgálhatjuk szellemi mikroszkópunk alatt, pl. azt, hogy mi rejlik féltékenységünk mögött. Minden bizonnyal azt találjuk, hogy nem ismerjük saját értékeinket; magunkat másokhoz hasonlítjuk. Mit találunk félelmeink mögött? Önbizalmunk hiányát, és azt, hogy sem önmagunkban, sem másokban nem tudunk hinni. Hasonló módon használhatjuk szellemi mikroszkópunkat bármely baj felismeréséhez.

Szellemi teleszkóp

Használatával képesek vagyunk továbblátni az adott pillanatnál, meglátni a jövőt a jelenben: azaz a gondolat, szó, cselekedet következményét. A felszín mögé látunk, ezért nem érnek meglepetések.

Szellemi teleszkópunkkal azonban csak akkor láthatjuk a teljes, reális képet, ha tudatunkat nem szűkítik, nem torzítják a jelennel kapcsolatos érzéseink, és a jövővel kapcsolatos elvárásaink.

Ilyenkor a valós képet látjuk, csak a kép fókuszát kissé távolabbra állítva.

Szellemi periszkóp

A tenger mélyén haladó tengeralattjáróban a periszkóp segítségével bármikor felmérhetik, mi történik a felszínen. Ha használjuk szellemi periszkópunkat, mi is képesek vagyunk magunkba merülni, képesek vagyunk befelé fordulni, majd újra kiemelni tudatunk fókuszát, hogy körülnézzünk és felmérjük, mit kell tennünk. De nem veszünk el szükségtelen dolgokban, ha kell, visszahúzódunk, teljesen megállunk. Kerüljünk bármilyen hátrányos helyzetbe is, az nem hat ránk negatívan, hiszen szellemi oxigénünket belülről kapjuk. Jó önmegerősítő gyakorlat a “víz alá merülés” gyakorlása, amikor önmagunkban és önmagunkkal vagyunk. Szellemi periszkópunkat ugyan időről időre felengedjük egy kis szemlére, hogy aztán újra visszahúzzuk önmagunkba.

Szellemi sztetoszkóp

Akár finom műszerével az orvos, mi is képesek lehetünk intellektusunkkal érezni a másik ember, vagy akár események, helyzetek pulzusát, ritmusát. A nagyon ráhangolódott intellektus a rejtett pulzust és ritmust is fel tudja fedezni. A mély csendben - melyben még a saját gondolataim zaja sem zavar - képesek lehetünk a másikra való ráhangolódásra.

Szellemi kaleidoszkóp

Gyermekkorunkban csodálkozva néztük, ahogy a kis csőben egymást váltogatták a szebbnél szebb képek. A színes üvegdarabkák legkisebb mozdulatunkra is szétfutottak, a képek szétestek, és a másodperc töredéke alatt egyszer csak ott volt szemünk előtt egy újabb csodás kép! Életünkben ez a töredéknyi idő akár heteket, hónapokat, éveket jelenthet, hosszabb ideig is eltarthatnak nehéz, kaotikus helyzeteink - de tudjuk, hogy minden helyzet egy újabb tanulási lehetőséget jelent számunkra. Lehet, hogy minden összetörik körülöttünk, lehet, hogy az adott helyzetet még nem vagyunk képesek átlátni, de hisszük, hogy ami végül kialakul, új lehetőséget, mélyebb tartalmat hordoz majd. Ha ez a bölcsesség és ez a hit hatja át intellektusunkat, nem csak saját életünknek, hanem mások életének is sok gyönyörű mintázatát fedezhetjük fel. Mert a hitünk az a pozitív energiaáram, ami a jelen helyzetet egy pillanat alatt átfordíthatja.

Intellektusunk működése akkor megfelelő, ha mind az öt szellemi eszközt használni tudja. Nem csak analizálnia és megértenie kell, hanem képesnek kell lennie a befelé fordulásra, a másikra való ráhangolódásra is, csakúgy, mint egy képzet, egy látomás megteremtésére. Hiszen az emberiség összes nagy kalandja, a legszebb művészeti alkotások, a szentek minden csodálatos cselekedete egy látomással kezdődött.

Ha az öt fizikai eszköz működését vizsgáljuk, észrevesszük, hogy működésük a mozgástól függő változásán alapul. És ahogyan a mikroszkóp lencséjét hol közelebb, hol távolabb állítva, a periszkópot behúzva és kitolva, a sztetoszkópot új helyekre helyezve, a kaleidoszkópot elforgatva mindig más-más jelet, képet, hangot kapunk, úgy segíti tisztánlátásunkat a fizikai eszközök szellemi megfelelőinek “mozgatása” - látásmódunk változtatása.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan használom ezeket a szellemi eszközöket? Képes vagyok szellemi mikroszkópommal felismerni, mely tulajdonságaim hívnak elő egy-egy eseményt, hol kell a fejét felütő kórokozóra odafigyelnem? Szellemi teleszkópomat szemem elé helyezve látom-e, milyen jövő felé visz jelenem, tudok-e korrigálni, ha szükséges? Képes vagyok befelé fordulni, felismerni értékeimet, megerősíteni önmagamat? A többi emberrel való érintkezésben odafigyelek-e szellemi sztetoszkópom jelzéseire, vagy a saját gondolataim zajától meg se hallom őket? Van-e bátorságom elforgatni szellemi kaleidoszkópomat, hittel és lelkesedéssel várom, míg az új mintázat megjelenik?

Ha a kérdésekre őszinte igennel tudunk válaszolni, ha intellektusunkat ilyen összetett módon tudjuk működtetni, erőfeszítéseinket siker koronázza majd.

Jin és jang

Jin és jang. 2 ellentétes pólus, erő, ami mozgásba tartja a világegyetemet. Hideg-meleg, fehér-fekete, éjszaka-nappal, ég-föld, plusz-mínusz, mikrokozmosz-makrokozmosz, stb. A jin és jang a világegyetem miniatűrben. Ég és föld. Nirvána (lélekvilág) és a fizikai, materiális világegyetem. A nirvána – lélekvilág – a létezés olyan formája, ahol örök nyugalom, csend, változatlanság van. Ez a lélek igazi otthona. Innen jöttünk és ide térünk vissza.

Minden energia, és az energia rezgésekből, frekvenciából áll. Az elektromos áram, benzin, szén, vagy éppen az élelem is energia, csak különböző formában. Amikor a lámpa világít, vagy főzünk, megértjük, hogy áramot használunk. A saját szervezetünknek szüksége van élelemre, vízre, oxigénre, stb., hogy életbe maradjon és működőképes legyen. Tehát, az energia lehet nyugvó, nem megnyilvánult, mint pl. az áram a vezetékben vagy a benzin az álló gépkocsiban. De lehet aktív, mozgó, munkát végző, átalakulást előidéző, mint a benzin a motorban. Ismerjük az energia megmaradás törvényét, az energia nem vész el, csak átalakul. Ez azt jelenti, hogy a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van jelen. Az energia csupán átalakul az egyik formából a másikba. Pl. a benzin hőt és mozgást idéz elő a gépkocsiban. Az áram hideget idéz elő a hűtőszekrényben és meleget a tűzhelyen.

Tehát a világegyetembe mindig ugyanannyi energia van és ugyanígy a lelkek száma sem változik. A testben lévő lelkek száma változó, de a világegyetemben mindig ugyanannyi lélek van jelen. A lélek is energia. Lehetetlen új lelkeket teremteni vagy a meglévőket megsemmisíteni. Az anyagi világ érezhető, tapintható, megvizsgálható. Állandóan változik. A változás mozgással jár. A mozgás időt és energiát vesz igénybe. A nirvána, a lélekvilág az anyagi világ “ellentéte”. Ott nincs anyag, nincs mozgás, nincs hő-leadás, hideg vagy meleg, ott nincs idő. Az idő egy illúzió, de tökéletes. Az idő, ahogy mi átéljük, csak akkor kezd létezni számunkra, amikor a lélek belép az anyaméhbe, a magzatba. Az idő átélése függ a testtől, az anyagtól.

A testünknek vannak érzékszervei, de mégis a világegyetemnek csupán keskeny sávját vagyunk képesek felfogni. Hogy mit hiszünk igaznak, függ attól, hogy mit látunk, hallunk, érzékelünk és milyen gondolatokat teremtünk azzal kapcsolatban. Minden lélekben van egy belső világ, ami a saját gondolatainak a tükörképe, alkotása.

Az indiai mitológiában említik “Maját”, ami szó szerint “illúziót” jelent. Mindannyian illúzióban, a testünk, és az érzékszerveink korlátoltságából fakadó illúzióba élünk! Jin és jang. Test és lélek. A test az anyagi világba köt bennünket, és elfelejtjük, hogy valójában lelkek vagyunk. A testtel azonosítjuk önmagunkat. Az ember egy miniatűr világegyetem: a test és a lélek együttműködése. A lélek, a gondolat, a mentális energia hat a testre, az anyagra.

A lélek és az agy két különböző dolog. Egy halottnak is van agya, de nincsenek gondolatai, nem mutat életjelet. Az agy a lélek egy nagyon kifinomult “műszere”. Amíg a lélek a testben van, addig képes teremteni, alkotni, tanulni, tapasztalni. Amikor a lélek elhagyja a testet, számára megszűnik a fizikai világ átélése.

Sokféle meditáció van. A rádzsa jóga meditációban aktívan arra használjuk a gondolatainkat, hogy megértsük létünk mélyebb dimenzióit.

Szellemi tudatosság

Egy gyerek honnan tudja, hogy ő kicsoda? Amikor egy gyermek megszületik, nem ismeri a nevét, a szüleit, a szituációt, amibe beleszületett és, hogy attól mit várjon. Teljesen ártatlanul születik meg. Azután információkat kap, amit fokozatosan önmagába szív és használ azért, hogy kialakítson egy koncepciót önmagáról és a másokkal való kapcsolatairól. Sajnos, az információk legtöbbször a külső fizikai felé irányítják a figyelmünket. Ez mélyen belénk vésődik. A szellemiség tudatában lenni, és önmagunkba szívni a szellemi információt - mindkettő hasonló módon működik. Ez a folyamat külsőleg nem erőltethető. A gyermek ki van téve az anyja, az apja, a család és később a párja és a társadalom befolyásának. Ők, mindannyian ugyanazzal az információval fogják táplálni és megerősíteni, ami sajnos a szellemi realitással ellentétes. Bárhova is menjek, bármit tegyek, az emberek testként válaszolnak. Az emberek bennem a testet látják. Az emberek velem a szerepem, a nemem, stb. alapján fognak beszélni és nem szellemi látásmóddal. Ezért egyedül én vagyok az, akinek ezt a látásmódot állandóan meg kell erősítenie. Engednem kell, hogy a belső tudatosságom átszűrje mindazt, ami a külvilágból jön, és állandóan emlékeztetem önmagam a szellemi igazságra, hogy én egy lélek vagyok. Itt kezdődik a szellemiség kihívása. Ezen aktív erőfeszítés nélkül mindent csak passzívan szívunk önmagunkba. Bármi jöjjön is felém, a legtöbbször az a külvilágból jön és az igazi realitással ellentétes. Tehát, nekem magamnak kell a szituációra válaszolnom. Az első mérföldkő a meditáció.

MEDITÁCIÓ

A Rádzsa jóga egy meditációs technika neve, amit a Brahma Kumaris gyakorol. Szószerint a rádzsa királyt és a jóga kapcsolatot jelent, ami a legmagasabb szintű kapcsolatot jelenti, ami minket egy királlyá, vagy önmagunk uralkodójává tesz. Nem használunk semmilyen különleges pozitúrát, vagy légzés technikát és általában nyitott szemmel meditálunk. Ennek az az oka, hogy önmagunkat gyakorlottá tegyük abban, hogy képesek legyünk a belső realitásunkat gyorsan megtalálni bárhol legyünk, és ez ne függjön egy különleges helytől vagy szituációtól. A technika lényege az, hogy csendben ülök. A gondolataimat elszakítom a testtől és arra a parányi fénypontra irányítom, ami a homlokom középpontja mögött van. A meditáció összes tapasztalata ebből a tudatosságból merül fel. Minden perc, amit meditációban töltünk, értékes, de a legértékesebb idő a reggel, mert ez teremti meg a helyes perspektívát a nap további részére. Ha a napot nem így kezdem, akkor a hatások a nap folyamán olyan erőteljesek lehetnek, hogy nagyon könnyen elfelejthetem, hogy valójában ki vagyok én. Amikor elfelejtjük, hogy kik vagyunk, ez olyan, mintha szellemi amnéziában lennénk. Minden kikerül a középpontból és elkezdünk újból hétköznapi módon gondolkodni, önmagunkat testként, nemként, foglalkozásként, stb-ként látva. 

Öntisztelet

Az öntisztelet azt jelenti, hogy értékelem a saját létezésemet. Amikor értékelem önmagamat, akkor tisztelem az életet és másokat is, akik körülöttem vannak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor belül stabil tudok maradni a felsőbbrendűség, vagy alsóbbrendűség helytelen érzése nélkül. Akkor függök másoktól és a támaszoktól, hogy általuk önbizalmat nyerjek, amikor hiányzik az öntisztelet. Amikor értékelem önmagamat, akkor képes leszek arra is, hogy értékeljek másokat és az életet is önmagam körül. Képes vagyok teret adni önmagamnak, és ezt másoknak is biztosítani tudom. Az elvárásoktól mentes felszabadult állapot akkor jön el, amikor elfogadom és tisztelem önmagamat. Képes vagyok az elengedésre és másokkal szemben sem vagyok követelőző. Másoknak nem kell azt tenniük, amit én akarok azért, hogy a vágyaimat teljesítsék. Szabad vagyok, és másokat is segítek abban, hogy szabaddá váljanak. Amikor öntisztelettel rendelkezem, akkor nagyon könnyű, hogy tiszteletem legyen mások iránt is. A mai világból sok érték hiányzik, de a legfontosabb hiányzó érték a tisztelet. Az szülői otthon, ami a példát adja, sokat változott. Amikor a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol mások és az én iránt tisztelet van, akkor rendelkezni fognak egy erős alappal ahhoz, hogy a későbbi életükben tisztelettel teli kapcsolatokat teremtsenek.

Amikor önmagamat egy szellemi lényként látom, egy ragyogó fénypontként a testen belül, akkor nincsenek korlátok, határok, vagy problémák. Az „én jobb vagyok, mint az a másik” kérdése nem merül fel. A helyes önértékelés állapotában nincs arrogancia, vagy ego. Az igazi én tudatosság és a mások iránti tisztelet párhuzamosan együtt halad. A diszkrimináció akkor merül fel, amikor ez a két dolog hiányzik.

Egy másik világméretű probléma, ami az önmegértés és öntisztelet hiányából fakad, a környezeté. Bármennyi nyilatkozatot, és környezetvédelmi törvényt fogadunk el és írunk alá, továbbra is rongáljuk a környezetünket, elpusztítjuk az otthonainkat, mindaddig, amíg nem tanuljuk meg, hogy tiszteljük az életet. De csak akkor tudom tisztelni az életet ott kint, amikor először itt bent tisztelem önmagamat. Felismerem, hogy a kinti világ olyan, mint egy hatalmas színpad, amire eljöttem, hogy eljátsszam a szerepemet másokkal. Akkor tapasztalunk komoly problémákat, amikor a szellemiség elválik a gyakorlati életünktől. A szellemiség nem luxus, valami, amit az emberek akkor tesznek, ha nincs más dolguk. A szellemiség nem azt jelenti, hogy csak ülök és meditálok. Valójában a szellemiség hiánya a mindennapi életben okozza földünk és civilizációnk teljes összeomlását és pusztulását. Ahogy helyreállítjuk a szellemiséget, megtaláljuk a módszereket arra, hogy együtt dolgozzunk egy jobb világ megteremtéséért.

A szellemiségnek az életünk szerves részéve kell újra válnia. Önmagunkat állandóan emlékeztetni kell arra, hogy a szellemi tudatosság, vagy szellemi tudatállapot először is azt jelenti, hogy egy szellemi egységként nézem és tapasztalom meg önmagamat. Ez az egyedüli biztos alapja az igaz öntiszteletnek és a mások iránti tiszteletnek. A kommunikációban nem állítok fel falakat, vagy korlátokat. Képes vagyok arra, hogy értékeljek másokat, mert biztonságban érzem önmagamat. Képes vagyok arra, hogy tiszteljem az összes élőlényt. Képes vagyok arra, hogy harmonikusan együtt dolgozzam a világgal, és nem érzem annak a kényszerét, hogy azt bármilyen módon kihasználjam, vagy uraljam. 

Ismerni önmagam

A szellemiségben az első lépés, hogy megismerjem önmagam. A magamról való gondolkodás hétköznapi módja a nem, a kor, a faj, a foglalkozás, a kapcsolatok, stb. vonatkozásában történik. E hétköznapi módszer helyett nézzem önmagam szellemi megértéssel: egy örökkévaló lényként, egy erőteljes energiaként, ami egy korlátlan fénypontban van bezárva. A tudatosság e változásával szabaddá tudok válni az összes típusú korláttól és lánctól, ami a legtöbb ember életét befolyásolja. Például: lehet, hogy én egy anya, vagy egy tanár szerepében vagyok, vagy valaki, akinek egy szép autója van. Mindezek a dolgok önmagukban nem rosszak, de ha a boldogságom, az identitás érzése ezektől függ, akkor ennek megfelelően azok kontrollálnak engem, és nem vagyok a saját tudatom mestere. Amikor önmagam nemcsak egy testnek, de egy örökkévaló lénynek látom, szabaddá válok a félelmeimtől, és azok közül is a legnagyobbtól, a halálfélelemtől. Amikor elfogadom, hogy ez a test csak ideiglenes, míg én örökkévaló vagyok, akkor a test elmúlásával kapcsolatban nincs több félelem. Tudom, hogy egy ponton el kell hagynom ezt a testet, de ez többé nem lesz a boldogtalanság, vagy félelem oka, ha annak a megértésével rendelkezem, hogy egy másik emberi test, egy másik tapasztalat vár rám. Ezzel a megértéssel el tudom engedni a ragaszkodást és birtoklást, amivel rendelkezem, amikor a testemmel azonosítom önmagamat. Ott van a szabadság érzése, ami legyőzi a félelmet és a testtel kapcsolatos korlátokat. A hozzáállásom megváltozik, mert örökkévaló lényként biztonságban érzem önmagam. Ha nekem csak egy ruhám van, amit viselhetek, akkor ahhoz nagyon ragaszkodhatok, hisz csak az az egy van, de ha kinyitom a ruhásszekrény ajtaját, ahol sok más ruhám is van, akkor nem ragaszkodom azokhoz annyira, és nem függök a ruhámtól, amit éppen viselek. Hasonló módon, bár a test sokkal értékesebb, mint egy ruha, de a test nem az életem és biztonságom forrása. Az nem én vagyok. A test olyan, mint egy autó. Azt tisztán és megfelelően tartom, de én, a vezető soha nem gondolom azt, hogy én az autóm vagyok. Felelősségem van, hogy a testemről gondoskodjam, mert a testen keresztül végzem el a napi tevékenységeimet, kerülök kapcsolatba más emberekkel és a világgal, de többé nincs ott annak a félelme, hogy azt elveszíthetem. Az egyik legfontosabb aspektus önmagam megismerésében az, hogy én örökké vagyok. Egy másik nagyon fontos koncepció az öntisztelet. Az öntisztelet különösen lényeges ahhoz, hogy megőrizzem a stabilitást a „Ki vagyok én?” tudatosságában. 

Az erények illata

A legtöbb ember egyetértene abban, hogy a világ egy jobb hely lenne, ha mindannyian a magas emberi és szellemi értékeknek megfelelően élnénk, ugyanakkor nagyon kevés ember tesz lépéseket azért, hogy bátorítsa ezeknek az értékeknek a virágzását a családon, a közösségen, vagy a társadalmon belül. Hogy ezt meg tudjuk tenni, mindannyiunk számára lényeges, hogy úgy éljünk ezekkel az értékekkel, hogy megérintsünk másokat is, és akkor látni fogjuk a varázslatot, ahogy az értékek gazdagítják a kapcsolatainkat és az életünket. Valójában az értékek mindaddig jelentés nélküliek, amíg tudatosan nem alkalmazzuk azokat és nem élünk azokkal. Ha azokat csak elzárjuk tudatunk álmainak kamrájában, jobb napokra várva, akkor lényegtelenek maradnak.

Az értékek vezetők a viselkedésben. Engedni kell, hogy gyökeret eresszenek a tudatunkban, virágozzanak a szívünkben és növekedjenek a tetteinkben mindaddig, amíg nem válnak a gondolkodásunk, a létezésünk és a tetteink természetes részévé. Egy érték, amit állandóan ily módon alkalmazunk, egy szokássá válik és végül természetes módon kinyilvánítja önmagát anélkül, hogy arról gondolkodni kellene, vagy mérlegelni kellene annak az előnyét, vagy hátrányát a tettekben. Ezek a jó szokások az erények. Egy erény egy nagyon csendes és lágy erő, tele szépséggel és az igazság erejével. Az erények megtöltik a szívünket és felemelik a lelket. A tetteinket művészeti alkotássá teszik, amik másoknak is kényelmet és táplálékot adnak. Lényeget és jelentést adnak annak, akik vagyunk, és amit teszünk. Amikor az értékek megépítik az erény falait, akkor az építmény a szellemiség tisztasága, ami képessé tesz bennünket arra, hogy lássuk a saját belső világunkat, hogy túlmenjünk a fizikain és emlékezzünk a lélekre és a Legfelsőbb Lélekre, aki az összes erény kincsestára. Az erények kertjében a gondolatok inspirálók, vezetnek és segítenek eltávolítani a negatív gondolkodás hálóját és visszavisznek az isteni gyökerekhez és az életünket színnel, és illattal töltik meg.

Ez az eredeti állapot, amikor minden emberi lélek fel van töltve az isteni minőség illatával és szépségével. Abban az időben ezek a minőségek ott vannak a személyes életben, a másokkal való kapcsolatokban, ahogy a lélek kifejezi önmagát. Ugyanakkor a mostani időben elfelejtettük a szellemi identitásunkat és így elveszítettük a belső minőségünkkel való kapcsolatot. Azzal, hogy mindennap egy kis időt töltünk a csendben és megteremtjük a Legfelsőbbel a kapcsolatot és a tudatunkat szellemi gondolatokkal tápláljuk, újjáélesztjük az „énünk” eredeti szépségét a mindennapi életben. 

Kívülálló megfigyelő – a szellemi képesség

A kívülállóság annak a képessége, hogy pozitívak és szeretetteljesek vagyunk másokkal, miközben kapcsolatban vagyunk velünk. Ez egy szellemi képesség, ami függetlenné tesz, ugyanakkor segít fenntartani a szeretetteljes hozzáállást. Két dimenzióban szükséges, hogy kívülálló megfigyelők legyünk: a belső dimenzió (önmagunk) és a külső dimenzió (a kinti világ és annak a történései). A belső kívülállóság művészetével képesek vagyunk elválasztani önmagunkat a gondolatainktól, az érzelmeinktől, a hozzáállásunktól és a viselkedésünktől.  A külső szinten a kívülálló megfigyelő művészetével csak tanuk vagyunk az események szemlélésében, amelyek bekövetkeznek körülöttünk. Azzal, hogy megőrizzük a kívülállóságot, és megfigyeljük, ahogy az élet játéka fejlődik, képesek vagyunk az egész képet sokkal világosabban látni. Ez teszi könnyebbé és tisztábbá, hogy lássuk, milyen szerepet kell eljátszanunk, és hol kell belépnünk a történésekbe. Teremtők vagyunk, és a gondolataink, az érzelmeink és a hozzáállásunk megteremtése a mi feladatunk. A valóságban a kívülálló megfigyelés az első lépés a személyes megerősödés útján. Ha nem tudjuk magunkat elszakítani a gondolatainktól és az érzelmeinktől, azok a saját útjukat fogják járni, és felemésztik az energiánkat. A meditáció gyakorlásával megtanulunk tanúként szemlélni és csendesen figyelni. Egy kis idő múlva azt fogjuk érezni, hogy ez a gyakorlat felszabadít és erőt ad.