Az erények illata

A legtöbb ember egyetértene abban, hogy a világ egy jobb hely lenne, ha mindannyian a magas emberi és szellemi értékeknek megfelelően élnénk, ugyanakkor nagyon kevés ember tesz lépéseket azért, hogy bátorítsa ezeknek az értékeknek a virágzását a családon, a közösségen, vagy a társadalmon belül. Hogy ezt meg tudjuk tenni, mindannyiunk számára lényeges, hogy úgy éljünk ezekkel az értékekkel, hogy megérintsünk másokat is, és akkor látni fogjuk a varázslatot, ahogy az értékek gazdagítják a kapcsolatainkat és az életünket. Valójában az értékek mindaddig jelentés nélküliek, amíg tudatosan nem alkalmazzuk azokat és nem élünk azokkal. Ha azokat csak elzárjuk tudatunk álmainak kamrájában, jobb napokra várva, akkor lényegtelenek maradnak.

Az értékek vezetők a viselkedésben. Engedni kell, hogy gyökeret eresszenek a tudatunkban, virágozzanak a szívünkben és növekedjenek a tetteinkben mindaddig, amíg nem válnak a gondolkodásunk, a létezésünk és a tetteink természetes részévé. Egy érték, amit állandóan ily módon alkalmazunk, egy szokássá válik és végül természetes módon kinyilvánítja önmagát anélkül, hogy arról gondolkodni kellene, vagy mérlegelni kellene annak az előnyét, vagy hátrányát a tettekben. Ezek a jó szokások az erények. Egy erény egy nagyon csendes és lágy erő, tele szépséggel és az igazság erejével. Az erények megtöltik a szívünket és felemelik a lelket. A tetteinket művészeti alkotássá teszik, amik másoknak is kényelmet és táplálékot adnak. Lényeget és jelentést adnak annak, akik vagyunk, és amit teszünk. Amikor az értékek megépítik az erény falait, akkor az építmény a szellemiség tisztasága, ami képessé tesz bennünket arra, hogy lássuk a saját belső világunkat, hogy túlmenjünk a fizikain és emlékezzünk a lélekre és a Legfelsőbb Lélekre, aki az összes erény kincsestára. Az erények kertjében a gondolatok inspirálók, vezetnek és segítenek eltávolítani a negatív gondolkodás hálóját és visszavisznek az isteni gyökerekhez és az életünket színnel, és illattal töltik meg.

Ez az eredeti állapot, amikor minden emberi lélek fel van töltve az isteni minőség illatával és szépségével. Abban az időben ezek a minőségek ott vannak a személyes életben, a másokkal való kapcsolatokban, ahogy a lélek kifejezi önmagát. Ugyanakkor a mostani időben elfelejtettük a szellemi identitásunkat és így elveszítettük a belső minőségünkkel való kapcsolatot. Azzal, hogy mindennap egy kis időt töltünk a csendben és megteremtjük a Legfelsőbbel a kapcsolatot és a tudatunkat szellemi gondolatokkal tápláljuk, újjáélesztjük az „énünk” eredeti szépségét a mindennapi életben. 

Kívülálló megfigyelő – a szellemi képesség

A kívülállóság annak a képessége, hogy pozitívak és szeretetteljesek vagyunk másokkal, miközben kapcsolatban vagyunk velünk. Ez egy szellemi képesség, ami függetlenné tesz, ugyanakkor segít fenntartani a szeretetteljes hozzáállást. Két dimenzióban szükséges, hogy kívülálló megfigyelők legyünk: a belső dimenzió (önmagunk) és a külső dimenzió (a kinti világ és annak a történései). A belső kívülállóság művészetével képesek vagyunk elválasztani önmagunkat a gondolatainktól, az érzelmeinktől, a hozzáállásunktól és a viselkedésünktől.  A külső szinten a kívülálló megfigyelő művészetével csak tanuk vagyunk az események szemlélésében, amelyek bekövetkeznek körülöttünk. Azzal, hogy megőrizzük a kívülállóságot, és megfigyeljük, ahogy az élet játéka fejlődik, képesek vagyunk az egész képet sokkal világosabban látni. Ez teszi könnyebbé és tisztábbá, hogy lássuk, milyen szerepet kell eljátszanunk, és hol kell belépnünk a történésekbe. Teremtők vagyunk, és a gondolataink, az érzelmeink és a hozzáállásunk megteremtése a mi feladatunk. A valóságban a kívülálló megfigyelés az első lépés a személyes megerősödés útján. Ha nem tudjuk magunkat elszakítani a gondolatainktól és az érzelmeinktől, azok a saját útjukat fogják járni, és felemésztik az energiánkat. A meditáció gyakorlásával megtanulunk tanúként szemlélni és csendesen figyelni. Egy kis idő múlva azt fogjuk érezni, hogy ez a gyakorlat felszabadít és erőt ad.

A karma törvénye - 2

A legtöbb ember a karmát a szenvedéssel azonosítja. A karma cselekedetet jelent. Ez a világ a tettek mezeje. A cselekedetek a mag, amit szétszórunk. Minden mag rendelkezik a saját lehetőségével, a saját idejével, és a saját gyümölcsével, amit megterem. A karma törvénye láthatatlan módon rendezi a tettek számláját.

Mindig cselekszünk. Vannak szubtilis és látható cselekedetek. A szubtilis cselekedetek a gondolat szintjén történnek; a gondolatok befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket és magatartásunkat. Lehet, hogy csendben vagyunk, de kritizálunk másokat vagy haragot érzünk valami iránt. Ezek is cselekedetek. Tehát vannak cselekedetek a szubtilis síkon, amik hatással vannak a testünkre és a tudatunkra.

Ugyanúgy, ahogy ismerjük a természet törvényeit, fontos, hogy ismerjük a cselekedet törvényét is. Ha ismerem és követem a karma törvényeit, akkor szabad vagyok. Ha megsértem ezeket a törvényeket, szenvedek. A karma nem jelent kötést. Valami csak akkor válik kötéssé, ha nincs helyes megértés és nem követjük a karma törvényeit. Ha követem a karma szellemi törvényét, akkor szabad vagyok.

Néha azt érezzük, hogy a jó cselekedeteink semmilyen gyümölcsöt nem hoznak. A jó karma olyan, mint egy fa, ami nem hoz azonnali gyümölcsöt, mert a gyökerei mélyebbre hatolnak, és hosszú távon hoz több és érett gyümölcsöt. Az emberek úgy gondolják, hogy a mai világban a jó emberek szenvednek, és a rossz emberek azok, akik élvezik az életet. Úgy látszik, mintha az Isten-félő emberek, akik tartanak attól, hogy rossz cselekedeteket hajtsanak végre, állandóan szenvednének és a rossz embereknek, akik hamis dolgokat tesznek, semmilyen problémáik nincsenek.

Ezt a helyzetet látva sokan elkezdik vádolni Istent az igazságtalanságért. De Isten nem avatkozik bele a karma törvényeibe. Ő átadja a bölcsességet és az erőt, hogy a különböző szituációkkal szembe tudjunk nézni. Minden cselekedetben fontos a tudás. A mag csak akkor tud jól nőni, ha a föld megvan munkálva. Vajon előkészítjük a földet, hogy abban jó magvakat ültessünk, vagy a vetést a köves földbe szórjuk, és várjuk a jó gyümölcsöt? Türelemre, bölcsességre és állandó figyelemre van szükség ahhoz, hogy jó gyümölcsöket kapjunk.

A megértéssel és a tisztaság, a béke és pozitivitás erejével végzett cselekedetek a jó karma. A tudás azt jelenti, hogy megértéssel cselekszem és látom a tettek következményeit. Amikor ezzel a tisztasággal, és a tudat békés állapotában hajtom végre a cselekedeteket, akkor a tetteim ellenőrzés alatt vannak. Az ilyen cselekedetek emelkedettek, ösztönzők és élvezetesek. Amikor nem vagyok az eredeti, békés és tiszta minőségeim tudatában, akkor az önző vágyak, a féltékenység, a ragaszkodás és más alacsonyabb rendű érzések motiválják a cselekedeteimet. Az ilyen cselekedetekkel fokozatosan megkötjük önmagunkat.

Amikor megértés van és követem a természet törvényeit és a szellemi törvényeket mialatt cselekszem, élvezem a tetteim gyümölcsét, de nem válok befolyásolttá és függővé attól, amit elérek.

De hogyan tudunk függetlenek maradni mások cselekedeteitől? A természet és a karma törvényei ismeretén túl szükségünk van a világ-dráma megértésére is. Minden lélek egy színész, és a saját szerepét játssza. Ez egy színház, egy játék, ahol a saját kapacitásomat azért használom, hogy kifejezzem a belső lehetőségeimet. Ha mindent úgy nézek, mint egy játékot, akkor nem szenvedek. Ha azt mondom, „Óh, ilyen az én karmám!”, eldobom a fegyvereimet - a képességeimet, az erényeimet és erőimet - és hagyom, hogy mások és a szituációk befolyásoljanak engem. 

x

Boldogság

Az élet legnagyobb kincse a boldogság. Az ez iránti vágyunk végtelen. Hol kezdődött? Az első tapasztalattal, hogy testben vagyok, hogy mozgatom a karjaimat, a lábaimat, az ujjaimat, hogy kimondtam az első szavakat, hogy a szemeimmel láttam, a füleimmel hallottam, a kezeimmel játszottam, hogy megtanultam gondolkodni, rajzolni, magyarázni, megérteni... Amikor azt mondták, hogy valamit jól tettem, hogy csinos vagyok, okos vagyok, sikeres vagyok, első vagyok… Ez az a boldogság, ami nem sértett másokat. A természetes boldogság és elégedettség állapota, a létezés boldogsága, hogy csak vagyok. De honnan jött a boldogtalanság? Mi teremtette meg és mi változtatta meg az ártatlan boldogságot?

Az igazi boldogság önmagam ismerete, ezért minden támasz nélküli. Független, túl van a vonzásokon, az érzelmi függőségeken, az állandó akaráson. „Én ezt akarom, én azt akarom...” Az állandó akarás a boldogság görcsös keresése. De amit a vágyak teljesülésével kapok, csak vélt boldogság. Valamit mindig keresünk, ami a boldogságunkat megteremti, legyenek ezek a kapcsolatok, zene, mozi, kábítószerek, új ruha, stb. Először valóban adnak valamilyen örömet és elégedettséget, de az idő múlásával még többre van szükség. Azután egyre nehezebbé válik az öröm, a megelégedettség megtapasztalása. A boldogság állandó kutatása ebben az örökké változó világban, az állandó mozgás világában, ahol semmi nem marad állandó, végül boldogtalansághoz, szomorúsághoz és feszültséghez vezet.

De hogyan tudom visszanyerni a természetes boldogságot, ami szabad a szomorúság minden formájától?

Ehhez öt dologra kell figyelnem. A gondolataimat, a szavaimat, a tetteimet, az időmet és a vagyonomat hasznos módon kell használnom. Ha ezeket jól használom, akkor boldogságot tapasztalok, ha rosszul, akkor szomorúságot okoznak. Amikor elkezdem ezt az öt dolgot mesterként használni, akkor a boldogság és béke helyre áll. Mire van szükségem ahhoz, hogy ezt a folyamatot elkezdjem? A figyelmemet egy időre el kell távolítanom a boldogság keresésétől és meg kell értenem a szellemi bölcsességet és igazságot. Meg kell értenem, de még ennél is fontosabb, hogy megtapasztaljam, hogy az eredeti természetem a béke, a tisztaság, az üdvösség, az igazság és az erő. Meg kell tanulnom a módszereket, hogy ezeket újból a felszínre hozzam. Meg kell ismernem önmagamat. A pozitív oldalra kell koncentrálnom és ezt a pozitivitást kell kinyilvánítanom a gondolataimon, a szavaimon és a tetteimen keresztül. Meg kell tanulnom ellenőrizni a gondolataimat és érzéseimet, mert azok az én teremtéseim. Meg kell tanulnom használni a gondolati erőt, hogy megértsem önmagamat. Meg kell tanulnom használni a nyelvemet, hogy az ne úgy viselkedjen, mint egy mérges kígyó, ami másokat bánt és nevetségessé tesz, mert ez nekem is boldogtalanságot okoz. A tetteimnek hasznot kell hozniuk másoknak és önmagamnak is. Azok ne csak önmagam hasznáért legyenek, mert ez magányossághoz vezet! Türelmesnek kell lennem másokkal, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a nemüktől, és még akkor is tiszteletet kell adnom, ha ők inzultálnak engem.

Ez az a módszer, ami helyreállítja a toleranciát, és viszonzásképpen újból visszanyerem azt a boldogságot, amit keresek. Kis erőfeszítésre ugyan szükség van, de az elérés óriási. A remény helyreáll és ennek az eredménye a harmónia. 

A szellemiség jelentése

A szellemiség nem ugyanaz, mint a vallás. Lehet vallás szellemiség nélkül, és a szellemiség megteremtheti a szentség érzését, ami mindegyik, vagy a legtöbb vallásra jellemző. Sok ember számára a vallás szó egyszerűen csak egy címkévé vált, ami rituálékra, vagy fanatizmusra utal, kevés, vagy egyáltalán semmilyen szellemiséggel. És mégis, a vallás alapjelentése az egymáshoz való újbóli csatlakozás, vagy összekapcsolódás, ami azt feltételezi, hogy az „én” újból egyesül a teremtő forrással és ez valójában nagyon szellemi. Ez a szellemiség célja. 

A szellemiség a megértéssel kezdődik. Néha hirtelen jöhet, és néha csak fokozatosan történik meg, de eljön, és annak mértékében válik egyre mélyebbé bennem, hogy azt, amit megértettem, mennyire alkalmazom az életemben. A három legfontosabb koncepció, ami a szellemi megértés alapját képezi,

• megérteni önmagamat és, hogy hogyan szemlélem önmagam a világgal való kapcsolatomban,
• a Forrás, vagy a Legfelsőbb megértése és a Vele való kapcsolatom,
• megérteni az ok és okozat, vagyis a karma törvényét.

A szellemiséget soha nem lehet elválasztani a mindennapi élettől. Valójában ez irányítja és megerősíti az életemet és a mindennapi tevékenységemet. Ha azt gondolom, hogy nekem ki kell lépnem a világból, vagy el kell mennem és egy hegy tetején kell ülnöm, vagy egyszerűen fel kell állítanom egy vallási hiedelemrendszert azért, hogy szellemivé váljak, akkor valami hiányzik a megértésemből a szellemiség igaz jelentésével kapcsolatban. 

Ugyanúgy, ahogy vannak törvények, amik irányítják az anyagi világot, vannak szellemi törvények is. A karma törvénye, az ok-okozat szellemi törvénye informál a saját felelősségemről, azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek, valamint a tetteim következményeiről. A lélek és a Legfelsőbb megértése nyilvánvalóvá és alkalmazhatóvá válik az életemben.

A helyes gondolkodás művészete

A gyerekeket megtanítjuk beszélni, sétálni, írni, olvasni és viselkedni; de senki nem tanítja meg nekik azt, hogyan gondolkodjanak. Egyetlen oktatási intézményben sem tanítanak meg egyetlen egy személyt sem arra,  hogyan gondolkodjon megfelelő módon. Ennek eredményeként a társadalomnak nagy árat kell fizetnie azért, hogy az életnek ezt az alapvető aspektusát figyelmen kívül hagyjuk. A helytelen gondolkodás az oka annak, hogy a mai világban az embereknek olyan sok problémájuk van.

Az emberi tudat folyamatosan ilyen, vagy olyan gondolatokat generál. Általában minden percben 25-30 gondolat generálódik. Ezeket 4 kategóriába sorolhatjuk. Emelkedett gondolatok (pl.: az emberiség önzetlen szolgálata); pozitív gondolatok, amikor másokban a jót nézzük, és magunkat fejlesztjük; haszontalan gondolatok, amikkel nem lenne szükséges foglalkoznunk (pl.: pletyka); negatív gondolatok, amik a legalacsonyabb minőséget képviselik, pl.: féltékenység, kritika, harag, utálat, bosszúállás, stb. Mindegyikünknek megvan a választási lehetősége, hogy milyen típusú gondolatokat generáljunk.

Általában a gondolataink 70%-a haszontalan, 20%-a negatív, 8%-a pozitív és 2%-a emelkedett. Manapság az emberek a napi újságok olvasásával, és a Tv híreinek a megnézésével kezdik a napot, amik főleg botrányokról, balesetekről, katasztrófákról szólnak.

A tudatunk olyan, mint a termékeny föld. Amit elvetünk, azt aratjuk le. Amikor a félelem, a szorongás, a kritika, stb. magjait ültetjük el a tudatunkban, akkor ezek öntudatlanul is haragot, depressziót, önbizalom hiányt, félelmet és alacsony önbecsülést eredményeznek. A gondolatok, amiket mások felé küldünk, sokszorosan visszajönnek hozzánk. A vonzás törvénye szerint a tudatunk olyan gondolatok felé vonzódik, amiket magunkban generáltunk.

Próbáljuk meg megérteni a gondolatok hatását az életünk minőségére. A gondolatok érzéseket teremtenek, amik a cselekedeteinket irányítják. Egy gyakran megismételt cselekedet szokássá válik; aztán egy idő után a szokás egy hozzáállás formáját ölti. A hozzáállás megszabja az egyén személyiségét, ami viszont a sorsunkért felelős. Tehát, ha szeretnénk a sorsunkon változtatni, akkor jobb, ha a gondolatainkon kezdjük el a változtatást.

A tudat repülőgépe bárhova elrepít a gondolat sebességével. De egy ellenőrzött repüléshez, hogy elérjük a kívánt célt, tiszta tudatra és világos intellektusra van szükség, aminek a duplán finomított üzemanyaga a pozitív és jótékony gondolatok.

Egy jógi gondolatai Istenről

Isten léte és a teremtés kérdése nem új a tudomány számára, de ma mégis kevesebbet foglalkoznak vele. Honnan tudhatjuk, hogy Isten valóban létezik-e, ha nincs semmilyen eszköz, amivel bizonyíthatnánk a létezését?

Jógi: A pitagoraszi iskolában, ami a tudomány gyökere, abban az alaptörvényben hittek, amit az első számú törvénynek, szabálynak neveztek, hogy az igazságot nem tárgyként vagy külső dologként kell nézni, de valami olyannak tartani, amit meg lehet tapasztalni. Ehhez megfigyelésre, a befele fordulás állapotára van szükség, és arra, hogy az egyén egy olyan pozícióba helyezze önmagát, ahol képes tapasztalni. Ez sokkal fontosabb volt, mint állandóan analizálni vagy kérdezni. Nem tettek fel sok kérdést azzal kapcsolatban, hogy ki Isten, mi Isten, de érezték, hogy ez a legfelsőbb energia létezik. A tudósok mára elfelejtették, hogy az intellektus korlátolt és nagyon sokan az analizálásra és a tárgyi dolgokra teszik a hangsúlyt, de Isten személyes megtapasztalása igazságként valójában a megértés kiszélesítésének a kérdése.

Igaz-e, hogy nagyon kevés figyelmet fordítunk a tudat egyéb kapacitásaira?

Jógi: Igen, mert ott van a tudás iránti ragaszkodás. A tudomány azért van, hogy az emberiséget szolgálja, de ahogy a többi foglalkozás területein is megfigyelhető, a tudósokban a vágy gyakran az, hogy megalkossanak egy elméletet, hogy híressé váljanak és sokkal kevésbé az, hogy az emberiséget szolgálják.

Tehát, a probléma gyökere az, hogy minket, embereket a saját értékeink és érzelmi átéléseink, érzéseink színeznek be?

Jógi: Igen, a megfigyelőt beszínezi az, amit megfigyel és ezáltal az objektivitás lehetetlenség. Ha ott van a tudás iránti ragaszkodás, hogy azzá váljak, aki valamit tud, akkor miközben megfigyelek, nem vagyok képes arra, hogy megőrizzem az egészséges távolságot, és ezáltal elveszítem a képet a teljességről, vagy azt gondolom, hogy az a töredéknyi jelenet, amit látok, az egészet jelenti. De ha a tudatosság magasabb szintjére akarok elérni, akkor a tudást csak egy bizonyos szintig használom, mint eszközt és más pillanatokban el kell engednem, mint ahogy a rúdugró is elengedi a rudat. Fut a kezében tartva a rudat, ami az ugrás eszköze, de ahhoz, hogy a lécet átugorja, el kell engednie a rudat az ugrás pillanatában. Tehát, el kell engednünk a saját egónkat. Egyszer Einstein azt mondta: "Szilárdan hiszek abban, amit az ősök is hittek, hogy csak a tiszta gondolat testesítheti meg a valóságot." Ez azt jelenti, hogy valakinek fel kell készítenie a tudatát, érdemessé kell tennie arra, hogy megkapja az igazság tapasztalatát.

Sokan azt gondolják, hogy a tudósok a rossz fiúk, akik előkészítik a háborút, megalkotják ahhoz az eszközöket. Te is így látod?

Jógi: A tudomány és a technológia semleges. Amiben különbség van, ahogy az emberek azt használják. Ez mindig visszamutat a személyre. Milyen motivációval cselekszem? Ott van bennem az a vágy, hogy másokat kontrolláljak, hogy erővel rendelkezzem, hogy mások felett uralkodjak, vagy együttműködök? A motiváció mindig a személy értékrendjétől függ.

A mai világban hogyan tudjuk megmérni a szellemi tudás mértékét?

Jógi: Elég körbenézni a világban, és látni, amiben élünk, az erőszakot, a háborúkat, a kapcsolatokat, amikkel rendelkezünk. Ez nem kellő bizonyíték arra, hogy nincs szellemiség?

Szellemi tudás létezhet önmagunk ismerete nélkül?

Jógi: Az igazi szellemi tudás azt jelenti, hogy megnézzük önmagunkat: Hol tartok, mit kellene tennem ahhoz, hogy jobb emberré váljak? Hiányzik önmagunk ismerete és ezért nagyon sok a személyes összeomlás. A célok meghatározzák, hogyan és miért élünk. Amilyenek a célok, olyan lesz a szándék és olyan lesz az élet értelme. De nagyon sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy mit jelent a minőség. Számomra a minőség az, ami tiszta, ami igaz. Egy személy nem tudja fejleszteni a saját életének minőségét, ha figyelmen kívül hagyja mások életének a minőségét. A szellemiség nem egy öncélú út. 

Hogyan tudok Istennel kapcsolatot teremteni? Hogyan tudom megismerni az Ő gondolatait?

Jógi: Az első lépés a csend és a koncentráció, de ez nemcsak a tudat koncentrációja, hanem a szívé is. Meg kell tapasztalni, hogy az igazság megértése nemcsak egy intellektuális folyamat, de valami, ami az egész személyt magával húzza. Ehhez ott kell lennie a szeretetnek is.

Igen, Szent János azt mondta, hogy csak azok ismerhetik meg Istent, akik tudnak szeretni. Hiszed-e, hogy Isten büntet és jutalmat is ad?

Jógi: Nem. Lehet, hogy egy ilyen kép alakult ki bennünk Istenről, mert ebben nőttünk fel. A büntetést és a jutalmat azért használják, hogy az embereket kontrollálják, hogy őket arra késztessék, hogy egy bizonyos módon működjenek. De Isten nem ellenőriz minket.

Hiszed-e, hogy a halál után találkozhatunk Istennel?

Jógi: Azt hiszem, hogy Istennel akkor is találkozhatunk, amikor élünk. Én itt és most akarok Vele találkozni és nem akkor, amikor halott vagyok. Ha nem rendelkezem helyes magatartással más emberi lények iránt, akkor nem leszek képes arra, hogy közel kerüljek Istenhez. Ha valaki igazán közel van Istenhez, az visszatükröződik abban, ahogy más emberi lényekkel viselkedik. Sokkal kedvesebb és együttérzőbb. Mindaz, amit most teszek a jelenben, mindent meghatároz, mert a jelen a realitás.