2015. augusztus 8., szombat

6. alapelv: Az egyén és a kollektíva

Az éremnek két oldala van: az egyén és a kollektíva. Egyik sem létezhet a másik nélkül, bár sokan mindkét oldalon elmentek már a végletekig, az extrémitásokig, aminek az eredménye igen káros volt. Azok a rendszerek, amelyek a kollektív aspektust az egyén rovására fejlesztik ki, merevvé, könyörtelenné, autokratikussá válnak. Igen gyakran cselekvési, gondolati egyformaságot kényszerítenek az emberekre, mint egy uniformist, azt gondolva, hogy majd ez fogja megőrizni a harmóniát és a rendet. Azok a rendszerek (akár vallási, társadalmi, vagy politikai rendszerek), amelyek mindenek fölé emelik az individualizmust, önimádatot teremtenek, aminek eredményeként az egyének elmerülnek saját maguk élvezetében és elszigetelődnek. Ez az elidegenedés gyakran annak a folyamatnak az eredménye, hogy hiányzik a tolerancia és elfogadás, ami az emberi együttélés szükséges része.

Azok az egyének, akik szellemileg fejlettek, érzékelik a személyes értékeiket, páratlanságukat, minden hamis alázat nélkül, és úgy érzik, hogy szabadon azzá válhatnak, amit ők maguk választanak. Ezzel egyidejűleg, érzékelve személyes függetlenségüket, lehetséges számukra, hogy közel kerüljenek másokhoz, és együtt dolgozzanak. Függetlenségük nem önző. Azért tudnak közel kerülni másokhoz, mert saját magukon belül már megtalálták a beteljesülést.

Azok az emberek, akik igazán felfedezték belső énjük értékét, soha nem zárkóznak el, és nem esnek túlzásokba saját értékelésükkel kapcsolatban, azzal, hogy a külső eléréseken alapuló illuzórikus énnel azonosulnának.

Egy kollektíván belül az tud megfelelő kölcsönhatásba kerülni és hatékonyan együttműködni másokkal, aki valóban megtalálta énjének az értékét, aki felül tud emelkedni a felcímkézésen, és nem kerül a hírnév és forma vonzásába. Az ilyen emberek nemcsak az egész közösség részének érzik magukat, de, ami még ennél is fontosabb, a kollektíva is ugyanúgy érez velük kapcsolatban.

A természetben, amikor tél előtt a madarak melegebb éghajlatra költöznek, összegyűlnek, és egy kollektívaként kezdik meg az utazásukat. Az út sikere a közösségtől függ: ha egy madár nem csatlakozik a csoporthoz, a saját erejéből nem érheti el a végcélját. A madarak egy speciális formátumban repülnek, és megfelelő távolságot tartanak egymástól.  Ha túl közel repülnének egymáshoz, a szárnyaik összegabalyodnának, és elveszítve egyensúlyukat, lezuhannának. Ha túlzottan távol maradnának egymástól, nem tudnák létrehozni a különleges repülési formát, azaz nem tudnák kihasználni a légáramlást, ami előre hajtja őket a repülés során. Ezen kívül, az alakzat vezetője, nem marad mindig elől a repülés során, de engedi, hogy mások foglalják el a helyét. Ez a folyamatos átrendeződés, helycsere megmarad mindaddig, amíg el nem érik a végcéljukat. Az utazás sikeréhez minden madár egyénileg is hozzájárul a csoporton belül.

Az élet realitása az, hogy mindannyian egyéniségek vagyunk a kollektíva egészén belül.

Ha a kollektíva tiszteletben tartja az egyén által igényelt teret, akkor ezzel szolgálja az egyén törekvéseit, tiszteletben tartva másságát. Egyébként, ha a közösség nem tiszteli az egyén által igényelt teret maga körül, elnyomóvá válik. Röviden, fontos, hogy az egyén is tisztelje a közösséget, személyes jogait illetően ne menjen el az extrémitásokig, azaz ne essen túlzásokba, de ugyanúgy a közösségnek is tisztelni kell az egyéneket, és nem szabad visszaélnie a rendszer által felkínált jogaival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése